„Olvasónapló/A nürnbergi mesterdalnokok” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
3. sor:
Történik Nürnbergben, a XVI. század derekán, az I. felvonás a Katalin-templomban, a II. felvonás Sachs műhelye előtt az utcán, a III. felvonás 1. képe Sachs műhelyében, a 2. kép a város határában.
=== I. felvonás ===
A Katalin-templom előcsarnokában Stolzingi Walter, frank lovag türelmetlenül várakozik.
Csak Évát nézi, látja, Pogner ötvös leányát. Mikor azután az istentisztelet véget ért s mindenki távozik, rögtön oda is lép hozzá, s megkérdezi, menyasszony-e már. A leány ajka még nem mondja ki, de a szeme rögtön elárulja a szívből jövő választ. Éva helyett most még csak Magdaléna, a dajkája ad feleletet - de ő is zavarban van, mert ott settenkedik, rendezkedik a háttérben - Dávid. Magdaléna mondja el a lovagnak, hogy holnap dalnok verseny lesz Nürnberg városában s a győztes "mesterdalnok" a babérkoszorúval együtt Éva kezét is elnyeri.
De mielőtt elválnak s Magdaléna elviszi magával, Éva ki is mondja szíve szerelmes válaszát.
Már ott forognak, serénykednek az inasok. A mester-tanácskozásra készítik elő a csarnokot. Hozzák a padokat, a dalnokszéket. Közöttük persze Hans Sachs inasa is, a vidám Dávid.
Ő hozzá fordul a lovag, hogy megtudja, miképpen lehet valaki mesterdalnokká? Az inas ugyancsak elképed, mikor megtudja, hogy a frank lovag egyszerre mesterdalnokká kívánna lenni.
És Dávid nagyot sóhajt, mikor a magyarázatba fog:
<center> "Mesterdal és nóta sokféle van nagyon," </center>
és rendkívül alapos és részletes módon sorolja el a versfaragás és éneklés sokféle csínját-bínját.
S felelget Walter kérdéseire: ki a költő? - ki a mester?
A jegyzőtől aggodalmasan óvja: ő rója fel ugyanis a hibákat, krétával, a táblára.
Ki hét hibánál többet vét a szabály ellen - megbukott. Végül szívből kíván szerencsét Walter dalolásához.
Lassan gyülekeznek a mesterek.
A városi írnok, a mogorva Beckmesser, Pogner körül forgolódik. Szeretné kitudni, számíthat-e az ötvösmester támogatására, ha Éva kérőjeként jelentkezik a háznál. Nem kap azonban semmi biztatást.
Stolzingi Walter köszönti Pognert, és rögtön előáll különös kívánságával. Szeretné, ha felvennék a mesterdalnokok közé. Beckmesser gyanakodva méregeti az ismeretlen jövevényt.
Ezalatt a mesterek meg is jöttek mind, felolvassák a névsort és elkezdődhet a tanácskozás. Elsőnek Pogner, az ötvös kér szót. A régi mesterek - emlékezik vissza - igen jelentős érdemeket szereztek a művészet, a mesterdal ápolása körül. És ő is követné e nemes ősi példát.
Ezért a holnapi Szent János-ünnepi dalnokversenyre pályadíjat ajánl fel: a győzteshez - a megkoszorúzott költőhöz - nőül adja egyetlen leányát, Évát és véle minden vagyonát.
A mesterek lelkesen üdvözlik. Az ötvösmester azután a frank lovag kérését is előterjeszti, aki mesterdalnok kívánna lenni. Már szólítja is, és Walter előlép.
A mesterek ugyan csodálkoznak a szokatlan jelentkezőn, de itt nem különbözik egymástól úr vagy paraszt. Egyedül csak a művészet a döntő... Így hát megkérdezik tőle, ki volt a mestere.
Walter egy régi könyvet olvasva, Walter von der Vogelweide verseiből tanulta a költészetet.
Beckmesser okvetetlenkedik legtöbbet, fél a vetélytárstól. Végül Sachs szavára mégiscsak meghallgatják a lovag versét.
Különös eset... riad fel hosszú szótlanságából a bádogos mester.
=== II. felvonás ===
=== III. felvonás ===
| |||