„Olvasónapló/A nürnbergi mesterdalnokok” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
44. sor:
Különös eset... riad fel hosszú szótlanságából a bádogos mester.
S a szúrósszemű Sixtus Beckmesser, a jegyző, húzódva ugyan és epés érzéssel, de indul.
És kénytelen-kelletlen elfüggönyzi magát a rovószékben.
Walternek előbb végig kell hallgatnia a "tabulatura", a költőcéh szigorú szabályzatának sokféle törvényét és előírását, amelyeket be kell tartani a versben, rímben, dalban. És csak azután ülhet a dalnokszékbe - mert a szabály szerint csakis ott dalolhat.
De a lovag - ha meg is hallgatta a töméntelen szabályt - végül mégis csak úgy énekel, ahogy a szíve sugallja. A mestereknek nem tetszik a szabadon szárnyaló dal, és ki is hangzik a rovószék függönye mögül a sűrű krétanyikorgás, amint Beckmesser a jegyzőtáblára a hibákat feljegyzi.
Az írnok végül már kiront a rovószékből s diadalmasan mutogatja körbe a hibatáblát, amelyen már szemernyi hely sincs.
A dal nyomán szinte forradalom támad. Hans Sachs megkísérli ugyan, hogy a mesterek felháborodását lecsillapítsa, de végül a nagy zajban már egyedül csak ő hallgatja a dalnokot, ki ének közben azt a szörnyűséget is elkövette, hogy szabályellenesen felállt a dalnokszékben. A lovag dühösen otthagyja a mesterek hadonászó, izgatott gyülekezetét. Utolsónak marad Sachs, ki elgondolkozva, hosszan nézi még az üres dalnok-széket.
=== II. felvonás ===
| |||