„Olvasónapló/A nürnbergi mesterdalnokok” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
109. sor:
=== III. felvonás ===
Hans Sachs műhelye.
A mester hatalmas fóliánst olvas a karosszékben.
Alig veszi észre a tegnapi verekedés miatt kissé megszeppent Dávidot. De azután elmondatja vele jánosnapi versét. És az inas most jön csak rá – hogy is felejthette el! – hogy ma a mester nevenapja van, és virágbokrétáját meg kis szalagdíszes kosarából hurkáját, kalácsát kínálja neki. A mester szeretettel simogatja meg és küldi, hogy majd öltözzék díszbe, mert mint herold fogja őt az ünnepségre elkísérni.
Még mindig ott a fóliáns a térdén, ahogy elgondolkozik.
...Balga őrület volt, ami elmúlt éjjel a lovagot a szöktetés gondolatára bírta... az egész utcai verekedést elszabadította... és balga ábránd, ami őt is e késői szerelemre csalta...
Hogy történt ez? Egy kobold tette vajon? Szentjánosbogárka, ki nem találta párját...? Szent János éje s a nyíló orgona illata?
Felébredt Walter is, aki Sachs házában pihent éjszaka. Csodálatos szép álma volt, s most attól fél, hogy az szétfoszlik. – De hisz éppen ez a költő dolga, hogy álmát megérti, megjegyzi – oktatja házigazdája. És biztatja, fogjon hozzá a mesterdal megírásához. Majd arról beszél, milyen is a mesterdal.
S Walter elmondja hajnali álmát, melyet most a suszter-poéta tanácsa szerint és segítségével, költői formába is önt, s az szinte magától ölti fel a versenydal köntösét. A verset Hans Sachs rögtön le is jegyzi.
Mikor átmennek a másik helyiségbe, hogy a szentjánosnapi ünnepségre átöltözzenek, savanyú, mérges képpel biceg be Beckmesser. Az előző esti kaland emléke üldözi még most is.
Rosszkedvűen sántikál fel-alá a műhelyben, de hirtelen felderül az arca és diadalittasan csap le a Sachstól leírt és az asztalon maradt versre. Íme a bizonyság: a suszter is pályázik Éva kezére. A visszatérő mester azonban mosolyogva elhárítja a feltevést. A dal nem az ő műve, sőt, hogy az írnokot teljesen megnyugtassa, még neki is ajándékozza a leírt verset. Beckmesser öröme határtalan, s máris rohan, hogy betanulja a szöveget.
Éva már az ünnepi öltözetben jött át. A cipő szorítja a lábát. A mester csak mosolyog, jól tudja, hogy nem a cipő szűk, s mikor a lovag belép a műhelybe, a két fiatal csak egymást látja a nagy világból.
Éva, ha nem ébred szívében hirtelen szerelem – Sachsot választja férjéül, amit meg is mond neki.
Sachs, a korosodó férfi azonban semmiképp nem vágyott Marke király szomorú sorsára.
De most egy mesterdal avatására, keresztelőjére – amelyet Walter lovag írt, hívja meg az érkező s már ünneplőben levő Dávidot és Magdalénát is – a régi mesterszokás szerint.
Mivel azonban keresztelőn inas nem lehet tanú, és Dávid ma reggel versét jól mondta fel, a mester őt az ősi nyakonütéssel legénnyé avatja, és most Éváé az ünnepi szó.
===== 2. kép =====
| |||