„Akarta a fene/Az ünneprontók elemzése” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
4. sor:
Előző oldal: [[Akarta a fene/Arany János:Az ünneprontók|Arany János:Az ünneprontók]] « » Következő oldal: [[Akarta a fene/Arany János:A hamis tanú|Arany János:A hamis tanú]]
----
:Hasonló esettel van dolgunk itt, mint volt a ''Mátyás anyja'' elemzése esetén. Ott azt vettük észre, hogy mivel az Oroszlánban nincs nyíltan erőben-erővesztésben bolygó, így nincs alkalmas szereplő se, aki az éppen esedékes szerepet elvállalhatná. Ezért a szemközti, testiség oldaláról érkező madár segít be az akció előmozdításába. ▼
:Itt annyiból hasonló a helyzet, hogy a Nyilasban erőben-erővesztésben lévő két égi képviselő sem köthető személyhez. Itt a Nyilast kiegészítő lelkiségben – rejtve – szóhoz jutó két minőség dialógusa lesz, ami a drámai összetűzésre vezet. Azonban különbségként tegyük hozzá, hogy a ''Mátyás anyja'' balladájában éjjel volt, mikor e bolygók működésbe léptek – itt pedig nappal.▼
▲
:Pünkösdkor szállt az apostolokra a Szentlélek a Biblia szerint. Ők ettől a nyelveken szólás képességét kapták. Aranyt - szinte kötelező érvénnyel – egy bibliai szereplőnek feleltethetjük meg, János apostol-evangélista emanációjának, aki másfelől bizonyos mértékben a logosz testet öltésének is tekinthető. Így balladáit kezelhetjük mint egy „álruhás” apostol dekódolt üzeneteiként. Ebbe a gondolatmenetbe illik, hogy épp egy pünkösdről szóló szövegében idegen nyelveken értelmes, annak értelmezésében és évköri elhelyezésében segítő szavakra akadunk. Pl.:„Jámbor népe a kis helynek“. (Kiemelés tőlünk) Peak angol szó, jelentése (hegy)csúcs. (A piken ige németül ezek után nem meglepő, ha szúrni jelentéssel bír.) Amennyiben a hegyes, szúrós tulajdonságot emeljük ki, a Nyilas jegyével állapíthatunk meg összefüggést - vö. annak hagyományos képjelével -, viszont ha a hegységet mint földrajzi fogalmat helyezzük előtérbe, úgy a Bak jegye felé visz utunk. Ez földes jegy, a lepusztult, köves tájék hegyi kecskék élettere - pl. Amaltheia. ▼
:Ezen kívül bekerül egy olyan szó négyszer is, amit mindenképp érdemes lesz jobbról balra is elolvasnunk: „Imára, imára.“ Az arámi nyelvjárás volt Jézus, a fiú nyelve. Pünkösdkor a Szent''lélek'' nyelvként csapott le a mennyből. Ez jelzi, hogy itt ismét csak be kell vonni az elemzésbe a szellemiségeket kiegészítő ''lelkiség''eket is.<ref><small>A dekódolásban megbújó palindromia úgy látszik erős szervező elvévé kezd válni a balladáknak, lásd a ''Tetemre-hívás''ban bemutatott jelentésszervező erővel bíró 'találat' szót. De előre bocsátjuk, a ''Híd-avatás''ban is lesz dolgunk hasonlókkal, sőt, az ''V.László''ban is.</ref></small>▼
▲
▲
▲
:Ha anagrammaként kezeljük az iménti Nyilasban uralmon lévő jupiteri szakralitásra utaló „Imára” szót, rájöhetünk, hogy itt az árakat is emlegetik. (áraim, áraim) A fogalmak e módon való kapcsoltsága - ti. a kecskéé, az arámi, arameus nyelvé és az áraké - mindenképp a kereskedő zsidóságra irányítják a figyelmünk, akik bolygója a Szaturnusz. <ref><small>Pl. Shakespeare ''A velencei kalmár''ában Shylock, a zsidó, tipikusan Szaturnusz szerepét játssza a bíróság előtt</ref></small> A zsidósághoz az asztrálmitikus hagyomány megtartó-megőrző, megkövesedett gondolkodásuk miatt a Szaturnusz bolygóját rendeli. <ref><small>(Pl. Wikipaedia -http://hu.wikipedia.org/wiki/Betlehemi_csillag</ref></small>) Ezért kockáztatnánk meg a kijelentést, hogy a mulatók zsidók, mivel
::1) az „a” névelőt („A Zsuzska” (4. vsz. 4. sor)) személynév előtt használják <ref><small>amely névelőhasználat Arany részéről bár nem fölösleges, de a névelő nélkül (4. vsz. 3 illetve 4. sorában) illetve a névelővel használt tulajdonnév a köztudottan e nyelvi elemet feleslegesen használó, leginkább a pesti polgárság körében dívó nyelvszokásnak „hódoló” népcsoportra irányítja a figyelmet</ref></small>
::2) számukra evidenciaszámba megy olyan ószövetségi fogalom, mint 'jebuzeus' (=Palesztina őslakója, <ref><small>lásd pl. http://mazsola.iit.uni-miskolc.hu/biblia/names/Jebuzeus.html</ref></small>) ("Ide, a Jebuzéus pofádat!")
19 ⟶ 25 sor:
::8) a mohamedán vallással van nézeteltérése (Annak nem itt a tér-ideje, hanem – mint látni fogjuk a ''Szondi két apródja'' elemzésekor - a Bika "házatáján".)<ref><small>bár a jebuzeus őslakó vallása nem lehet mohamedán, mivel az sokkal később alakult ki az ószövetségi időknél</ref></small>
::9) kieséses alapon nem marad más, minthogy kijelentsük: a mulatozók a szemita etnikumhoz és/vagy a judeo-krisztián vallási felekezethez tartoznak…
:A mulatozók keltette hanghatás a sívó oroszláné, amiről pedig Bornemissza Péter költeményéből (''Isten városáról, az mennyországról való ének'') tudjuk, hogy az egyenértékes az ördöggel. Tehát a Nyilashoz lelkiség szintjén csatlakozó Oroszlán jegye is belejátszik a balladába, mivel a kocsmában mulatók jókedve a lelki szférájuk erősen befolyásoló szeszes italtól kerekedett. (Hogy kocsmajelenetek Nyilas szellemiségű balladák sajátjai, kiderül Pap Gábor népballada-elemzéseiből. A ''Rákóczi kis úrfi'' , de a ''Halálra hurcolt menyasszony'' is Nyilas váltású ballada.) Egyúttal megjelenik a pünkösdi rózsa szimbóluma ''Az ünneprontók'' kezdetén, hasonlóan a szintén Oroszlánnal kapcsolatba hozott ''Zách Klára'' nyitányához. („E nap oly ragyogva nyílik,/Mint hajnali rózsa” itt, illetve „Királyasszony kertje/Kivirult hajnalra/Piros rózsa/ Fehér rózsa”… (''Zách Klára'') Ugyanennek a balladának a szimbólumvilágát hozza újra képbe érdekesen a dudás ujjainak kétszeri újfent megemlítésével. (5. és 8. versszakban) És ha emlékszünk még, az ottani levágott négy ujj tulajdonosa Jupiter volt – érdekes, hogy majd az ittenié is… ▼
:Az első 3 versszakban csak mintegy „kóválygás” volt a Holdcsomópont miatt: hol az Ikrekben, hol a szembeni Nyilasban érezhettük jóvoltából magunk. A harmadik versszakban vált át a vers valódi – szellemi – téridőszínébe, a kocsmába - a Nyilasba, amit azonban az Oroszlán fog lelki szinten megtámogatni. Tegyük hozzá, ez a Nyilas-ottlét csak virtuális jelenlét, amit azzal az egyszerű példával tudnánk igazolni, hogy az ezen a helyen rejtett erőben és erővesztésben lévő bolygók közül bár mindkettőt megtalálni - de egy személyben, a szöveg 4. szakában. Egy hírrel – jó lenne egy kis muzsika – kellene elszaladnia a szép Zsuzsika nevű lánynak – amely szerep (hírvivés és női szépség) legjobban Merkúrral és Vénusszal fér össze. Ők lesznek a Nyilas rejtett erőben és erővesztésben lévő planétái, de egy személyben. Ennek lesz kihatása természetesen a másik oldalon is: ugyanígy összevonódik majd egy tipikusan női és egy tipikusan férfi szerep A kép-mutogatóban is..▼
▲
▲
A szótagszám, ami eddig felező 8-as volt, váltakoztatva 6-ossal, megváltozik, mihelyst színre lépnek a mulatozók: „De mi réjja riad? de mi ördögi zaj,/Rekegő szitok és otromba kacaj, /Hogy reszket az egyház tornya?...:“ A versmenet döcögősebb lesz, elveszti addigi sima futását. Az eddig párosról (8-8-6), a szimmetrikus felezős verselésről (Ikrek!) átvált 11-11-8-asra a sorok szótagszáma.
:„Hol egy muzsikás? hegedű, vagy egyéb?
:Ha különb nem akad, dudaszó is elég
:Ki fut érte? szaladj Zsuzsi lyányom.” (Mars)
:„A Zsuzska maradjon! hagyj neki békét
:Eszem ezt a pirosítós képét:
:A kufercest majd vele járom.” (Jupiter (Stator))
S a római mitológiából az is kiderül, hogy ennek a csatában megállító Jupiternek az ellenségtől (Marstól!) zsákmányolt hadfelszerelést áldozták..
A szövegben - miután kifejezte valaki abbéli igényét, hogy táncolni szeretne - ismét egy bizonyos megtorpanást, lehuppanást érezni. De ha még emlékszünk, nyíltan nincs is senki az Oroszlánban erőben, ahol igazából a szöveg 4. szakaszának végén járunk, így itt le kell állnia menetrend szerint a cselekménynek
És lám: amit Jupiter kimond, valóra válik, ugyanis meg is jelenik a muzsikus kecskebak a következőekben, aki szolgáltatja azt a zenét, amire járja majd az előzően szóló az általa az imént megrendelt-megjövendölt táncot. Ekkor viszont kiderül valami érdekes: ez a „külsős” muzsikus is jupiteri szerepet kap, mivel megszólalása („Uraim, de papolnak ott benn”) őt is ezzel a bolygóminőséggel hozza közös nevezőre: udvarias figyelmeztetése jószándékról és a szakralitás tiszteletéről tanúskodik, ami Jupiter jellemzője.
A telefújt - teli, telített - kecskeduda viszont már a Nyilast követő Bakot és a benne uralkodó Szaturnuszra, a szaturnuszi közegteremtésre utal: a szaturálás telítést jelent, de az igény teljes kielégítését is. (Bakos Idegen Szavak és Kifejezések Szótára) És a bentiek meg is kapják a külsőstől, amit rendeltek …bár ez fülüknek nem zene lesz, hanem pattogós mars…a Rákóczi-induló. Mindenképp érdemes megemlíteni, hogy az országért a legnagyobb áldozatra képes fejedelem nevéhez kötődő zenedarab pont azért itt „aktuális”, a testi bűnbe esett irodalmi hősök itt nyerik el méltó büntetésük, pont a Rákkal szembeni Bakban: bemasíroznak a föld alá.
És megerősítést nyer innen is, amit már más helyről oly sokan visszaigazoltak: balesetek nem csak egy ok miatt történnek, hanem kedvezőtlenül alakuló események láncolata vezet hozzájuk. A kettőnek a bűne tényleg az volt, hogy többrendbelileg rosszkor mulattak: a mulatás ideje a napnyugta utáni, akár a nemzésé. (Gondoljunk vissza ismét Szilágyi Erzsébet kissé átszabott történetére: Mátyás király Mars és Jupiter által történt életre hívása éjjel történt…) De ők ketten – Mars és Jupiter – nappal is dorbézolnak, Pünkösdkor, ráadásul rossz helyen is: Jupiter – a saját házában! Mikor neki exaltációs (erőben léti, azaz megnyilvánulási) helye köztudottan a Rákban lenne. Erre is figyelmezteti ugyanakkor a Rákóczi-induló – dudán. Nem kell hozzá nagy zenei műveltség sem, hogy belássuk: ennél nagyobb ellentét a nehézkes, monoton és sipító hangszer - a duda - és a könnyed, pattogós muzsika - az induló - között nehezen képzelhető el…
Ez lesz az, ami az igazi konfliktust okozza: dudásból a csárda csak egyet tűr meg. Épp ezért, ha még valaki feltűnne jupiteri attribútummal – pl. villámmal vagy az azt megidéző vasvillával a kezében, mint ahogy történik majd a 10. versszakban a gazdával, „kié ama renyhe cseléd” – az is megy a levesbe, azaz táncol át a túlvilágra. Elképzelhető, hogy ez a Jupiter-gazda maga a 4. szakban a Zsuzskát marasztaló (megállító) Jupiter, aki így tényleges (rossz) gazdája kocsmájának. Itt lenne valóban az értelme, hogy Jupiterből csak egy van, az ál-Jupitereknek semmi keresnivalójuk vele egy fedél alatt? S ha a dudás akaratával megy szembe valaki - sőt mi több: gyalázza „kollégáját” és az Istent (hisz mindketten Jupiterek) -, akkor az ne csodálkozzon, ha olyan zenét kap, amilyen dudástól épp esedékes egy kocsmában. Zárt falak között a dudaszó elviselhetetlen és monotóniája idegtépő
A zsidóság mivel a Szaturnusz bolygóhoz rendeltetett, a Bakkecskével is jó viszonyban van: a Bakkecske – aki viszont a valódi Jupiter (illetőleg annak helyettese, ezért van álruhában) – velük kevésbé. Ő az Oroszlánra „vágyna”…Tehát arra, hogy
:a) takarodnának ki a kocsmájából a „vendégek”és mennének oda, ahol nekik van (rejtett erőben lévő) szólásjoguk: elvileg ez lehetne azonban a Bak térszíne is, azaz a kocsma, de ott már ő muzsikál – ez ismét a dudás és a csárda esete (Jupiterre vonatkoztatva).
:b) jönne az a lány (ami az Oroszlán hangzatból ki is hallatszik. Ezt majd Zsuzska (aki muszka?) „testesíti meg”…) Miután átdudálta a rosszkor, rossz helyen kocsmázókat a nem-zenével a föld alá, jöhet egy kicsit más jellegűbb, testiesebb dudálás és a nem-zenét is más váltja majd föl...
A Zách Klárában milyen egyszerű dolgunk is volt a bolygószerepek kiosztásakor, el se lehetett tévesztenünk. Itt viszont ezzel szemben szinte a káosz uralkodik. A Nyilas jegye a Tejútrendszer közepére vezet rá, ahol az entrópia - a rendezetlenség - egyre fokozódik. Mindenből több lesz, amik végső soron mégis egyvalami alakváltozatai. A másik oldalon – A kép-mutogatóban – pedig olyan problémákkal találjuk magunk majd szemközt, hogy kiderül, ami kettő - az egy és fordítva is: ami egy - az kettő. A szemközti balladában a Greguss-féle szabályrendszer arra az egy esetre érvényes hatályon kívüliségére lehetünk figyelmesek. Itt - A kép-mutogatóval szemközt - pedig ennek ellenpólusaként azt vesszük észre, a bolygó erőben- és erővesztésben léteket mutató táblázatban nem egészen úgy adódnak a szerepek, mint ahogy azokhoz eddig hozzászoktunk… Mintha kifordulna, kifordítanák a mulatozók a világot a sarkaiból. Mit értsünk pontosan ezalatt?
Az ötödik versszakban maga a Bak jelenik meg a saját jegyképviseleteként. (Kellett nekik az ördögöt a falra festeni - tehetnénk hozzá utólag némi malíciával!) Az ő színre lépése azért furcsa, mert eddig a szövegekben mindig tendenciaként utaltak téridő-színekre, most a Bak(szarvú) saját maga utal saját magára. (behurkolódás!) Mózeshez hasonlít, neki is voltak „szarvacskái” - egy fordítási hiba folytán. A bakkecske jupiteri szereplő - jó szándékkal figyelmezteti a kocsmai duhajokat, hogy lehet, zavaró a tevékenységük… Erre durva visszautasítás - ma úgy mondanák: beszólás - a válasz. És a „beszóló” akarata érvényesül: lesz zene annak ellenére, hogy a jövevény figyelmeztette. Ezért erővesztes a másik, a muzsikus Jupiter, hisz ráerőlteti emez az akaratát. Zenét kérnek tőle - teljesíti és muzsikál is nekik. Jupiterről tudjuk már: nagylelkű és mindent megad… Dudájából úgy ömlik a zeneszó, mint Capella -avagy Amaltheia - Jupiter által véletlen letört szarvából árad a bőség.
Mindezt annak érdekében végzi, hogy kirakja a kocsmából a mocskos szájú, trágár társaságot. A kocsmára neki lesz nagy szüksége: egy másik gróffal van benne találkája és lesz még egy görbe éjszakájuk is egy fehércseléddel. (Rá kitértünk röviden a Tetemre-hívás elemzésekor)
A kívülről érkező, „külsős” (bécsi születésű) Széchenyit nem nehéz észrevenni így a ravaszul fél szája hegyén mosolygó szőrös-szakállas kecskebakban. Gondoljunk csak vissza az 1844-es október 1-ei pozsonyi felsőtáblán a zsidók emancipációja kapcsán elhangzott beszédére, amiben félti a magyarságot a gyorsan terjeszkedő zsidó tőkétől… A géniusuzokkal társalgó, a poklot a Világszellemmel közösen féken tartó, kettős énű, zaklatott lángelme Széchenyiben meglévő jó tulajdonságai mellett volt valami démoni is – persze, a rosszkor kocsmázók szemszögéből, a kocsmából..
A magyar nyelv óvása-ápolása érdekében hozta létre elsődlegesen az Akadémiát. Az fog a másik oldalon újra megépülni egy kápolna képében - immár kocsma helyett, annak és a jelen akadémiának ellenpontjaként. Eszünkbe juthat a kocsma és kápolna viszonyát felemlítő metaforás kifejezés, mely a kocsmát az ördög kápolnájának tartja…. Persze, ki az ördög itt és hol vagyunk a kápolnától…?
A bolygótáblázatban foglaltak azért vesztik részben érvényük, mert az itt kifejezetten száműzetésben lévő, a Bakban hiányzó tulajdonságra figyelmeztető anyaság bolygója – az apát, fiát a kocsmából hazahívó anya, a Hold - itt tulajdonképpen nem bírna szólásjoggal, tehát még csak a tulajdonságai sem jelenhetnének meg, nemhogy ő maga személyesen! („Apám, fiam, apjokom! untig elég…”) Így az exiliumban lévő bolygó tulajdonsága mintegy erővesztesi bolygótulajdonságra cserélődik be A vers végén pedig ezzel összhangban az történik, hogy a Bakban nyíltan erőben lévő bolygó - Mars keretadó (otthon lévő) bolygótulajdonságként is jelen lesz: vérkönny, kénkő, bősz harci zene mind marsi tulajdonságot idéznek - mintha a Kosban járnánk.
A Holdcsomópont csak cselekményt indít vagy zár - állapítottuk meg A walesi bárdok és fogjuk majd a Szondi két apródja alapján az Ikrekben. Itt most annyiban módosul a helyzet, hogy ők adják meg a lefutó cselekvés-történés legáltalánosabb jellemzőjét - úgy, mint az otthon lévő bolygó. E két különös égi tünemény közül is a leszálló (földet elérő) holdcsomó írja le a kocsmázók táncának nyomvonalát.
Az előző ballada férfi szereplőjének hangszerneve tubaformájú tekeredő alakzatra utalt, mintegy előlegezve-megidézve a Bak csavarodó hurkos képjelét. A Bak is átlelkesedik – életre kel, azt a Nyilas fogja életre „animálni” (hisz az annak a lelkesítője, életre animálója). Szaturnusz - a földes elemű Bak uralmon lévő bolygója - nyeli el a szereplőket, most tevőlegesen is - eddig csak képletesen ette meg gyermekeit a Tetemre-hívásban. Most itt, ahol átlelkesült az előtte lévő, szintén animált Nyilastól, életre kel a Föld, egy óriási szájhoz hasonlóképp bekapja gyermekeit, a Szaturnusz csillagzat alatt állóakat.
Továbbá ez egyben az a bizonyos kocsma is, amelyen József Attila túl fog majd lépni Ars poetikájában, hogy a tudásnak tegyen panaszt - valamint hogy a mindenséggel mérhesse magát. Érdemes megjegyezni, hogy a József Attila-versben is a szülők jelennek meg a záró képen - itt pedig, Aranyén, azok a szülők, akik a pokolra mennek… Attila vár ránk majd a Margit hídnál…
Beindítanak valamit a versben, ami a végére leállíthatatlan láncreakcióvá válik. Ennek szolgálhat párhuzamául az atommaghasadás, aminek felfedezése köztudottan magyar zsidók nevéhez fűződik. (Szilárd Leó, Teller Ede stb. ) A magyarságot az asztrálmitikus hagyomány a Nyilas szellemiséghez sorolja. A zsidóságot pedig a Bakhoz. A kettő szellemi-lelki kötődésű, de nem kölcsönösen! A Bakság van a Nyilashoz „hozzákötve” lelkileg…(A Bak lelkülete a Nyilas)
| |||