„Heraldikai lexikon/Színjelölési módszerek” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Jean Courtois műve kéziratban terjedt, majd egyike volt az első franciául nyomtatott könyveknek. Hamarosan Angliában is megjelent, de a gyakorlatban csak kevéssé alkalmazták. A Tudor és Stuart dinasztiák uralkodása alatt (1485-1702) azonban a heroldok kézikönyvei tartalmazták ezt a színjelölési rendszert is. A fémek és a színek kapcsolatával az erényekhez, a hét bolygóhoz, a 12 égi jelhez, a drágakövekhez, a hét napjaihoz, a 3 elemhez ''Traité du blason'' (1465) című művében [[Clément Prinsault]] is foglalkozott, mely egyike a legkorábbi heraldikai írásoknak. Sir [[Henry Spelman]] (1564 k.-1641), angol történész és heraldikus 1654-ben, ''Aspilogia'' című művében a színek jelölésére a bolygószimbólumokat használta, melyeket a táblázat mutat.
 
[[Kép:SzínjelölésSzínjeölés.JPG]]
 
A fő színeken kívül egyéb színeknek is voltak angol és más nyelvű rövidítései (természetes szín, Proper – Ppr, pp; hermelin, Ermine – Er, stb.). A természetes szín (carnea tinctura) jelölésére a korabeli heraldikában az oroszlán állatjegy fordított jelét ([[Kép:Fordított_oroszlán_állatjegy.JPG]]) használták, és a német heraldikában a hét alapszínen túli színek jelölésére a háromlevelű lóherét alkalmazták. [[Spener]] szerint (1717. 113) a heraldikában a narancs és a sötétbíbor jelölésére az [[oroszlán állatjegy]] szimbólumát ([[Kép:Oroszlán_állatjegy.JPG]]) használták. Az emelkedő és hanyatló holdcsomópontok (a sárkányfej és a sárkányfarok) asztrológiai jelei ([[Kép:Sárkányfej_jó.JPG]] [[Kép:Sárkányfarok_jó.JPG]]) is az oroszlán csillagjegy szimbólumából erednek, melynek a középkori asztrológiában kitüntetett szerepe volt.
100 795

szerkesztés