„Kertészet/Tünethatározó/Kajszi” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor:
== A gyümölcs korai hullása ==
A fiatal, zöld gyümölcsök lehullanak. Ha a gyümölcsöt kettévágjuk, akkor azt észleljük, hogy a csonthéj hiányzik, a mag összetöppedt, s esetenként mézga is képződik. Kórok: a sziromhullás utáni fagypont alatti hőmérséklet.
== Kajszihimlő ==
Vírusos betegség
Kórokozó: plum pox potyvirus (PPV)
A betegséget ''sarka'' betegségnek is nevezik. (Sarka bolgárul himlő.) A betegséget kajszin először 1934-ben Bulgáriában írták le, később számos országban is észlelték. Hazánkban a kajszin 1948-ban vált ismertté. Azóta a legelterjedtebb és legjelentősebb vírusos betegségek közé tartozik. A betegség következtében a fák fejlődésükben visszamaradnak, gyümölcsük pedig értéktelen.
A betegség gazdanövénye a kajszi, az őszibarack, a szilva, a ringló, a kökény és számos díszfa- és gyomfaj.
A levélen és a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek.
A levélen a gyűrű alakú, halványzöld vagy sárgászöld, elmosódott szélű foltok a legjellegzetesebbek. Ezenkívül egynemű és az ereket körülölelő sárgászöld foltok is láthatók. A foltok fonáki részén az erek sárgászöldek.
A gyümölcs felületén enyhén vagy erősen besüppedő, sárgászöld, majd sárgásbarna, gyűrű alakú vagy szabálytalan rajzolatok láthatók. A gyümölcs deformált lesz. A kajszi gyümölcse már félérett állapotban megpuhul. A gyümölcs húsában üveges vagy vörösbarna szövetrészek találhatók. A csonthéjon 1–2 mm széles, sárgásfehér, elmosódott szélű gyűrűk figyelhetők meg. Ha a foltok összeolvadnak, akkor a mag részben vagy teljesen sárgásfehér les
A fertőzési források egyrészt az anyanövények, következésképpen az azokról származó szemzőhajtások és vegetatív úton szaporított alanyok, valamint a beteg magvak és az azokból fejlődött magoncok. A vírus szaporítóanyaggal és pollennel is terjed. A levéltetvek a kajszin nem károsítanak, így a vírusátvitel csak az esetleges próbaszívásokra korlátozódik. Ugyanakkor azonban az őszibarack és a szilva esetében a levéltetű-átvitel nagy jelentőségű.
A beteg fákat meg kell semmisíteni. Új ültetvényeket vírusmentes szaporítóanyaggal kell létesíteni. E célból a szaporításra felhasználandó növényt, ill. növényrészeket tesztelni kell. A vírus kimutatására a szerológiai módszerek eredményesen használhatók. A vírus tesztnövényekkel is kimutatható. Tesztnövények: őszibarack (Elberta fajta), szilva (Olasz kék, Pozsegaca és Küsztendil fajta), Chenopodium foetidum és Nicotiana clevelandii. Értékes nemesítési szaporítóanyag vírusmentesítése 37 °C-on 2–3 hétig hőterápiával lehetséges. A vírusvektor levéltetvek elleni védekezés az őszibarack és szilva esetében elengedhetetlen.
== A kajszi sárgulása és levélsodródása ==
Fitoplazmás betegség
Kórokozó: european stone fruit yellowing phytoplasma (ESFY)
Polimorf, levélbolhával átvihető fitoplazma
A betegség az európai országokban, ahol kajszit termesztenek, egyre jelentősebbé válik. Magyarországon a betegség először 1992-ben vált ismertté. A betegségnek a kajszi pusztulásában fontos szerepe van.
A betegségre a termesztett kajszifajták fogékonyak. Az alanyok közül főleg az őszibarack, de a vadkajszi is fogékony, a szilvaalanyok ellenállóbbak.
A levél érközei sárgászöldek, a levelek színük felé bekanalasodnak, törékenyek, kicsik lesznek. A hajtáson a levelek ritkásan helyezkednek el. A hajtás és a vessző háncsszövetei elbarnulnak. A fák növekedési erélye egyre lassul, végül a fák kipusztulnak. Az ültetvényben a fapusztulás nagyon jellegzetes, mivel a fák ún. boszorkánykörben egymás után halnak el.
Fertőzési források a beteg növények, ahol a kórokozó főleg a gyökerekben telel át, ugyanakkor azonban fás részek háncsszöveteiben is fennmaradhat. A kórokozó a fa háncsszöveteiben gyorsan szétterjed, és a fa teljesen beteggé válik. A kórokozó szaporítóanyaggal, szemzéssel vihető át. Terjesztője továbbá a szilvalevélbolha (Cacopsylla pruni) is.
== Védekezés ==
Egészséges szaporítóanyag telepítése. A kórokozó kimutatása céljából a szaporítani kívánt kajszifajtát a rendkívül fogékony őszibarack-alanyra kell szemezni. Ha a beszemzett nemes fajta a kórokozótól fertőzött, akkor az őszibarack-alany, következésképpen az oltvány elpusztul. A kórokozó vektora, a szilvalevélbolha ellen is védekezni kell.
Kertészeti növénykórtan
Glits Márton, Folk Győző
Mezőgazda Kiadó
Beágyazás
Csonthéjasok betegségei
Cseresznye (Cerasus avium Mönch.)
Meggy (Cerasus vulgaris Mill.)
Nem fertőző betegségek
A cseresznye és a meggy korai gyümölcshullása
A korai gyümölcshullás mértéke évjáratonként változó. A tünetekre jellemző, hogy a 2–3 mm-es gyümölcsök sárgászöldek, majd sárgáspirosak lesznek, s a kocsánnyal együtt lehullanak. A gyümölcsben a csonthéj nem alakul ki, a magházban a mag apró és összetöppedt. A betegség oka a virágzás alatti kedvezőtlen időjárás (fagyponthoz közel eső hőmérséklet, szeles, esős időjárás), amely miatt a termékenyülés nem megfelelő.
A cseresznye és a meggy gyümölcsrepedése
A cseresznye gyümölcsrepedésre hajlamosabb, mint a meggy. A cseresznyefajták közül a keményhúsúak (pl. Germersdorfi óriás) gyümölcsrepedése gyakori. A tünetekre jellemző, hogy az éredő gyümölcs kocsányánál körkörös vagy félköríves repedés keletkezik, amelyen később a monilíniás gyümölcsrothadás jelentkezik. Oka a szárazabb időszakot követő csapadékos időjárás.
Vírusos betegségek
A cseresznye magyarországi érdeslevelűsége
Jelentőség. A betegséget először Magyarországon írták le 1960-ban, később Európa más országaiban is megtalálták. A gyümölcs apró, íztelen.
Gazdanövény. A betegség csak a cseresznyén fordul elő.
Tünet. A levél fonákán a főér mentén sötétzöld lapos, vagy pedig a mellékerek mentén kiemelkedő, húsos, kakastaréjszerű kinövések – enációk – láthatók. Ha az enációk a mellékerek mentén helyezkednek el, akkor levéldeformáció is megfigyelhető.
Kórokozó: cherry Hungarian rasp leaf ilarvirus (Chrlv).
A prune dwarf ilarvirussal szerológiailag rokon.
Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú vírus.
A betegség lefolyása. A fertőzési források az anyanövények, ahonnan a kórokozó szaporítóanyaggal és szemzőhajtásokkal vihető át. A kórokozó pollennel és maggal is átvihető.
Védekezés. A beteg fák megsemmisítése és vírusmentes szaporítóanyag előállítása. Indikátornövényként a Bing cseresznyefajtát és az uborkát használják. Lásd még: Általános rész: A vírusok meghatározása, a vírusok elleni védekezés.
A cseresznye levélsodródása
Jelentőség. A betegséget először Angliából 1955-ben közölték, azóta Európa több országában is ismertté vált. Magyarországon előfordulása szórványos.
Gazdanövény. Cseresznye, dió, bodza.
Tünet. A levelek színük felé sodródnak, egyes fajták esetében vörös színűek, más fajtákon sárgászöld, gyűrűs foltok jelentkeznek. Súlyos esetekben a kéreg felreped, mézga képződik.
Kórokozó: cherry leaf roll nepovirus (CLRV)
Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú vírus.
A betegség lefolyása. Fertőzési források az anyanövények, amelyek szaporítóanyagával, szemzőhajtásaival a kórokozó átvihető. A vírus a metszéskor szövetnedvvel is terjed. Pollen- és magátvitel is lehet. Fontos átvivői a talajban élő fonálférgek (Xiphinema fajok).
Védekezés. A kórokozó kimutatása lágyszárú tesztnövényekkel (pl. Cucumis sativus cv. Delicates, Chenopodium quinoa, Nicotiana tabacum cv. Samsun)lehetséges. Lásd még: Általános rész: A vírusok meghatározása, a vírusok elleni védekezés.
A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága
Jelentőség. A betegséget az 1960-as években először Németországban írták le, azóta Európá számos országában és Észak-Amerikában is ismertté vált. Magyarországon ugyancsak az 1960-as években figyelték meg. A betegség következtében a növények gyengén fejlődnek, terméshozamuk csökken, az oltványok rosszul erednek.
Gazdanövény. A kórokozó fő gazdanövénye a cseresznye, a meggy, a sajmeggy, valamint több Prunus faj.
Tünet. A cseresznye és a meggy levelein sárgászöld foltok, gyűrűk és sávok jelennek meg. A fák évekig tünetmentesek lehetnek. Ha a tünetek megjelennek, akkor azok csak rövid ideig, tavasszal láthatók. A cseresznyeoltványokon a levél fonákán a főér mentén enációk is megjelenhetnek. Ezek az idősebb fákon elvétve észlelhetők (90. ábra).
90. ábra - A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága
kepek/90abra.png
Kórokozó: prune dwarf ilarvirus (PDV) egyik törzse.
Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú vírus.
A betegség lefolyása. A fertőzési források az anyanövények, ahonnan a kórokozó szaporítóanyaggal és szemzőhajtásokkal vihető át. Fertőzési forrás a vetőmag is, ahol a vírus a mag belsejében helyezkedik el. Virágzáskor a kórokozó a pollennel terjed.
Védekezés. A betegségei ellen komplex módon kell védekezni.
A vírusbeteg fákat meg kell semmisíteni. Vírusmentes szaporítóanyagot kell előállítani és felhasználni.
A kórokozó lágy és fás szárú tesztnövényekkel mutatható ki. A lágy szárú tesztnövények közül pl.: a Cucumis sativus cv. Delicates, a Nicotiana tabacum cv. Samsun, valamint még néhány lágy szárú növény jöhet számításba.
Fás szárú indikátornövény a Cerasus serrulata cv. Shirofugen. A növényen történő vírus kimutatását Shirofugen-tesztnek nevezzük. Lényege, hogy a vizsgálandó növény rügyét a fent nevezett indikátornövénybe szemzik. A vizsgált növény vírusfertőzöttsége esetén a szemzési hely körül – hiperszenzitív reakcióként – elhalás és mézgásodás jelentkezik. Fás indikátornövények lehetnek még a cseresznye és egyes őszibarackfajták.
A pollenátvitel megakadályozása céljából a már tesztelt és elszaporított növényekről a virágokat el kell távolítani. Lásd még: Általános rész: A vírusok meghatározása, a vírusok elleni védekezés.
A cseresznye és a meggy klorotikus-nekrotikus gyűrűsfoltossága
Jelentőség. A betegséget az 1960-as években Németországból írták le, hamarosan Magyarországon is közölték. Jelenleg Európa számos országában ismert. A betegség következménye a terméscsökkenés, a növények rossz eredése és fejlődésük csökkenése.
Gazdanövény. A betegség a cseresznyén és a meggyen kívül még a szilván és számos Cerasus és Prunus fajon fordul elő.
Tünet. A cseresznye és a meggy levelén sárgászöld foltok és gyűrűk, valamint nekrotikus, kitöredező foltok figyelhetők meg.
Kórokozó: prune dwarf ilarvirus (PDV) egyik törzse.
Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú vírus.
A betegség lefolyása. A fertőzési források az anyanövények, ahonnan a kórokozó szaporítóanyaggal és szemzőhajtásokkal vihető át. Fertőzési forrás még a vetőmag, ahol a vírus a mag belsejében helyezkedik el. A kórokozó pollennel is terjed.
Védekezés. Lásd: A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága.
A cseresznye és a meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága
Jelentőség. A betegséget először az 1960-as évek elején Észak-Amerikából közölték, később Európában is elterjedt és Magyarországon ismertté vált. A betegséget korábban stecklenbergi betegségnek nevezték. A beteg fák terméshozama csökken, gyengén fejlődnek, és korán elpusztulnak.
Gazdanövény. A Cerasus nemzetségbe tartozó növényfajok legelterjedtebb betegsége. Legjelentősebb a cseresznyén és a meggyen, de előfordul még a dísz Prunus fajokon is.
Tünet. A betegségnek két tünettípusa van. Az egyik a sokk tünet, a másik pedig a krónikus tünet. A sokk tünetre jellemző, hogy a leveleken nekrotikus foltok figyelhetők meg, amelyek később kilyukadnak. Ha a foltok összeolvadnak, akkor a levéllemez nagy része hiányozhat. A krónikus tünet jellemzője, hogy a levelek fűzlevélszerűek és erősen fogazottak lesznek, gyakran két levélcsúcs is fejlődik. A legjellegzetesebb tünet a levél fonákán látható, ahol a levél felső harmadában, a levél széléhez közel, a mellékerek között sötétzöld, húsos, kakastaréjszerű kinövések (enációk) mutatkoznak. A cseresznye levelén elsősorban a sokk tünetre utaló nekrotikus foltok találhatók. A krónikus tünetre jellemző keskenylevelűség és a levél fonákán enáció ritkán fordul elő. Más csonthéjas növényfajon csak a sokk tünetre utaló nekrotikus foltok figyelhetők meg (91. ábra).
91. ábra - A cseresznye és a meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága
kepek/91abra.png
Kórokozó: Prunus necrotic ringspot ilarvirus (PNRSV)
Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú vírus.
A betegség lefolyása. A fertőzési források az anyanövények, ahonnan a kórokozó szaporítóanyaggal és szemzőhajtásokkal vihető át. Fertőzési forrás a mag is, ahol a vírus a mag belsejében helyezkedik el. Virágzáskor a kórokozó pollennel terjed. A vírus gyökérérintkezéssel is az egészséges növényre kerülhet.
Védekezés. Lásd: A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága. E védekezési eljáráson túlmenően azonban a Chenopodium quinoa-t mint lágy szárú indikátor növényt is használni kell. Hőterápia esetén a növényeket 37 °C-on 14–21 napig kell kezelni. Utóbbi csak nemesítési alapanyag esetén jöhet számításba.
Baktériumos betegség
A cseresznye és a meggy agrobaktériumos gyökérgolyvája
Lásd: Az alma agrobaktériumos gyökérgolyvája
Gombás betegségek
A cseresznye és a meggy tafrinás betegsége
A betegség Európában régóta ismert, Magyarországon 1939-ben észlelték. Előfordulása szórványos, kártétele csak esetenként, csapadékos időjáráskor figyelhető meg. Gazdanövényei a Cerasus és Padus fajok. A betegségnek két kórokozója van. Az egyik a Taphrina cerasi (Fuck.) Sad. exoaszkuszos gomba, amelynek kórképére a seprűsödés jellemző. A sűrűn, csoportosan képződő hajtásokon megvastagodott, fodros levelek vannak, amelyek felületét dérszerű bevonatot képező exoaszkusz fedi. E kórképet népiesen boszorkányseprűnek is nevezik. A betegség másik kórokozója a Taphrina minor Sad. exoaszkuszos gomba, amelynek kórképére jellemző, hogy a betegség csak egy-egy ágrész hajtásain jelentkezik. Ezeken a levelek megvastagodottak, fodrosak, felületüket dérszerű exoaszkusz bevonat takarja. A legfontosabb fertőzési források a fás növényrészek, ahol a kórokozók micéliummal maradnak fenn. A kórokozók a beteg anyanövényekről származó szemzőhajtásokkal vihetők át. Védekezésre a beteg ágrészek eltávolítása jöhet számításba.
A cseresznye és a meggy mikoszferellás levélfoltossága
A betegség Európában a századforduló óta szórványosan előfordul. Magyarországon 1941-ben észlelték, azóta is ritkán, főleg szórványgyümölcsösökben jelentkezik. Gazdanövényei a Cerasus fajok. A betegség csak a levélen figyelhető meg, amelyen először 2–4 mm-es, elmosódott, lila szegélyű foltok vannak. E foltok később kilyukadnak. A betegség kórokozója a Mycosphaerella cerasella Aderh.pszeudotéciumos gomba, amelynek konídiumtartós alakja a Cercospora cerasella Sacc.Fertőzési források a lehullott levelek, amelyekben a kórokozó pszeudotéciummal telel át. Tavasszal a fertőzés elindítói az aszkospórák, nyáron pedig a leveleken képződő konídiumok. Védekezés: lásd: A cseresznye és a meggy blumeriellás betegsége.
A cseresznye és a meggy ventúriás varasodása
A betegség a csapadékban gazdagabb országokban már a századfordulótól ismert, Magyarországon 1941-ben észlelték. Hazai előfordulása szórványos, csapadékos évjáratokban, esetenként jelentkezik. Gazdanövényei a Cerasus fajok, főleg a meggy és a cseresznye. A kajszi, az őszibarack és a szilva nem gazdanövénye. A tünetek elsősorban a gyümölcsön észlelhetők. A levéltünet szórványos vagy hiányzik. A gyümölcsön sok apró, enyhén bemélyedő, barna, bársonyos konídiumtartógyeppel borított folt észlelhető. A gyümölcs később összetöpped. A betegség kórokozója a Venturia cerasi Aderh. pszeudotéciumos gomba, amelynek konídiumtartós alakja a Fusicladium cerasi Sacc. A betegség lefolyása, védekezés: lásd: Az alma ventúriás varasodása.
A cseresznye és a meggy blumeriellás betegsége
Jelentőség. A betegség neve a kórokozó többféle elnevezése miatt különböző. Számos országban – főleg az amerikai földrészen – az apotéciumos alak alapján a kórokozót Coccomyces hiemalis Higg. névvel illetik, így a betegséget kokkomikózisnak is nevezik. Ugyanígy az acervuluszos alak szerint a kórokozó nevét Cylindrosporium padi Karst., a betegség nevét pedig cilindrosporiózis névvel jelölték.
A betegséget először az USA-ban 1878-ban írták le, majd 1885-ben Európában, Finnországban észlelték. Magyarországon a betegség 1939-ben faiskolákban jelentkezett, ahol azóta is nagyarányú lombhullást okoz. A termőfákon 1962-ben lépett föl, a lombot és a gyümölcskocsányt károsítva.
Gazdanövény. A betegség gazdanövényei elsősorban a cseresznye, a meggy és a sajmeggy, ritkábban a mandula, a kajszi és a szilva, valamint a májusfa.
Tünet. Leggyakrabban a levélen, ritkán a gyümölcs kocsányán jelentkeznek a tünetek.
A levél színén 1–3 mm átmérőjű, kerek vagy szögletes, lilás foltok láthatók. A levél fonákán kissé kiemelkedő, sárgásfehér acervuluszok figyelhetők meg. Végül a foltok összeolvadnak és körülöttük a levéllemez elsárgul, majd a levél lehullik. A cseresznye, a meggy és a sajmeggy levélfoltjai nem lyukadnak ki, de a szilva, a kajszi, a mandula leveleiből a foltok kiesnek.
A gyümölcs kocsányán csak ritkán, nagymértékű megbetegedés esetén jelennek meg a tünetek. Ilyenkor a kocsányt apró bíborvörös udvarú foltok borítják, amelyekben az acervuluszok szintén láthatók. A szár fokozatosan elhal, a gyümölcs pedig aszalódik.
Kórokozó. Blumeriella jaapii (Rehm) v. Arx
Tál alakú apotéciumos gomba.
Acervuluszos alakja: Phloeosporella padi (Lib.) v. Arx
A betegség lefolyása. A fertőzési források a lehullott levelek, ahol a kórokozó a levél fonákán lévő sötétbarna, pontszerű, enyhén kiemelkedő sztrómákkal telel át. Tavasszal a sztrómákon acervuluszok és tál alakú apotéciumok jönnek létre. Az acervuluszokban lévő konídiumok, valamint az apotéciumban lévő aszkospórák kiszóródása hazánkban általában április elején kezdődik és június közepéig tart. A konídiumok és az aszkospórák a felcsapódó vízcseppekkel a lombkorona alsó leveleire jutnak, így a talajhoz legközelebb eső levelek fertőződnek a leghamarabb és a legnagyobb mértékben. A levelekre került konídiumok és aszkospórák csíratömlői a levélfonák sztómáin keresztül hatolnak a szövetekbe. A fertőzést követően a legrövidebb lappangási idő 5 nap, általában azonban 10–12 nap. A tavaszi fertőzések következtében a levelek fonákán új acervuluszok képződnek, ezekből konídiumok kerülnek ki, amelyek a nyár folyamán újabb fertőzéseket hoznak létre. A konídiumok csírázása a 21 °C körüli hőmérsékleten kedvező. A konídiumok 15 °C alatti és 27 °C feletti hőmérsékleten nem csíráznak (92. ábra).
92. ábra - A blumeriellás betegség lefolyása
kepek/92abra.png
Védekezés. Ősszel vagy legkésőbb tavasszal a leveleket a talajba kell forgatni. Eredményes a lehullott lomb őszi fertőtlenítése DNOC, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szerekkel. Tavasszal az első permetezést április elején kell megkezdeni, majd 8–10 napos időközzel folyamatosan legalább június közepéig kell védekezni. A 10–14 napos időközzel végzett permetezések nem kielégítőek. Faiskolában a folyamatos védekezés akadályt nem jelent, viszont – a termőfák esetében – a virágzáskor a méhekre nem veszélyes fungicidet kell használni, valamint az élelmezés-egészségügyi várakozási időt szigorúan be kell tartani. Védekezésre a cineb, a mankoceb, a propineb, a metirám, a kaptán, a folpet, a dodin vagy a benomil, a tiofanát-metil, a prokloráz hatóanyag-tartalmú szerek hatásosak.
A cseresznye és a meggy monilíniás betegsége
Jelentőség. A gyümölcsrothadást már 1796-ban feljegyezték, a virágpusztulásra azonban csak 1900-ban figyeltek fel. A betegség egyike a legrégebben ismerteknek, jelenleg az egész világon elterjedt.
A cseresznyén két Monilinia faj – a M. fructigena és a M.laxa – fordul elő, amelyek elsősorban gyümölcsrothadást okoznak. A gyümölcsrothadás rendszeresen jelentkezik, és a cseresznyelégy okozta sebek, gyümölcsrepedés, jégverés esetén válik jelentőssé.
A meggyen a Monilinia laxa a jelentős, amely virágpusztulást és gyümölcsrothadást idéz elő. A virágpusztulás fellépésére csak akkor kell számítani, ha a virágzáskor az időjárás ködös vagy csapadékos. Erre utal virágzáskor a termesztők megfigyelése: „Elvitte a möggyet a köd.” Gyümölcsrothadás elsősorban a gyümölcsrepedés, jégverés nyomán jelentkezik.
Az elmondottak alapján fungicidekkel a meggy monilíniás virágpusztulása hárítható.
Gazdanövény. A Monilinia laxa gazdanövényei elsősorban a csonthéjasok, a Monilinia fructigena gazdanövényei főleg a csonthéjasok és az almatermésűek (vö. 6. táblázat).
Tünet. A Monilinia laxa által kiváltott tünetek a meggy virágán, hajtásán, vesszőjén és ágán, valamint a cseresznye és a meggy gyümölcsén figyelhetők meg.
A virág csésze- és sziromlevelei világosbarnák, petyhüdtek. A virágkocsány barna színű, elhalt. A virágrészeken, – elsősorban azonban a virágkocsányon – apró, szürke exogén sztrómák figyelhetők meg.
A hajtás alsó, vastagabb részén hosszú ovális, besüppedő foltok láthatók, a hajtás csúcsa a levelekkel együtt elbarnul, elszárad és mézgacseppek is megjelennek. A vesszőn és az ágon rákos sebek figyelhetők meg. Jellemzőjük, hogy a seb közepe a farészig besüpped, szélét pedig kiemelkedő kalluszredő övezi, és mézgafolyás is észlelhető. Ha a rákos seb a vesszőt vagy ágat körülöleli, akkor a fölötte lévő rész elszárad. Csapadékos időjárás esetén a rákos sebeken apró, szürke exogén sztrómák fejlődnek.
A gyümölcsön a seb körül egyre nagyobbodó, barna színű rothadás látható, amely végül az egész gyümölcsre kiterjed. A rothadó foltokon elszórtan, szürke exogén sztrómák alakulnak ki. A gyümölcskocsány elbarnul, a gyümölcs barna múmiává (álszkleróciummá) válik és a fán marad.
A Monilinia fructigena által okozott tünetek csak a cseresznye gyümölcsén figyelhetők meg.
A gyümölcsön a seb körül egyre nagyobbodó, barna színű rothadás látható. A rothadó foltokon elszórtan (nem körkörösen!) 2–3 mm átmérőjű, okkersárga exogén sztrómák alakulnak ki. A gyümölcskocsány elbarnul, a gyümölcs barna múmiává (álszkleróciummá) válik és a fán marad.
Egy cseresznyefa gyümölcsein a Monilinia laxa és a Monilinia fructigena által kiváltott tünetek egyaránt megtalálhatók, sőt egy gyümölcsön mindkét kórokozó kórképe is előfordulhat (93. ábra).
93. ábra - A cseresznye és a meggy monilíniás betegsége
kepek/93abra.png
Kórokozók.
•Monilinia laxa (Aderh. et Ruhl.) Honey ex Dennis
Tölcsér alakú apotéciumos gomba. A gomba apotéciumos alakja Európában ritkán található meg, és Magyarországon eddig még nem ismert.
Konídiumtartós alakja: Monilia laxa (Ehrenb. ex Pers.) Sacc. et Vogl.
•Monilinia fructigena (Schroet. ex Aderh. et Ruhl.) Honey ex Dennis
Tölcsér alakú apotéciumos gomba. A gomba apotéciumos alakja Európában ritkán található meg, és Magyarországon eddig még nem ismert.
Konídiumtartós alakja: Monilia fructigena Pers.
A betegség lefolyása. A Monilinia laxa jelentős fertőzési forrásai a gyümölcsmúmiák (álszkleróciumok). Azokon a második évtől, kora tavasszal tölcsér alakú apotéciumok fejlődnek. Apotécium fejlesztésére csak a talajon elfekvő gyümölcsmúmiák képesek, a talajba forgatottakon apotéciumok nem jönnek létre. A gyümölcsmúmiákon található exogén sztrómákon az előző évben képződött konídiumok télállóak, sőt a tél folyamán újabb konídiumok is keletkeznek. Tavasszal a gyümölcsmúmiákon új exogén sztrómák fejlődnek, amelyeken láncokban konídiumok fűződnek le. A vesszőkön és az ágakon lévő rákos sebek a meggy esetében fontos fertőzési források. A rákos sebeken a kórokozó micéliummal ével, és tavasszal új exogén sztrómákat hoz létre. A különböző fertőzési forrásokon létrejött konídiumok légmozgással vagy esőcseppel a virágra jutnak. A virágra került konídiumok a bibén ugyanúgy csíráznak, mint a pollen. A konídiumok csíratömlője a bibecsatornán keresztül a hajtásokba kerül. A gyümölcsbe a kórokozó a kártevő állatok által ejtett, valamint a jég ütötte sebeken, illetve az egyenetlen vízellátás miatt keletkezett repedéseken keresztül jut. Az egymással szorosan érintkező, terméscsoportban álló gyümölcsökbe ezután már az ép héjon keresztül micéliummal halad tovább a kórokozó.
A Monilinia fructigena életmódja. Lásd: Az alma monilíniás betegsége.
Védekezés. A meggy védelmének fontos része a monilíniás betegség elleni védekezés, amely a Monilinia laxa virágfertőzésének megakadályozására irányul. E védekezést már rügypattanás előtt meg kell kezdeni. Metszéskor a rákos sebeket mutató ágrészeket el kell távolítani. A fán maradt gyümölcsmúmiákat meg kell semmisíteni, a lehullottakat pedig a talajba kell forgatni. Rügypattanás előtt rézszulfát vagy rézoxiklorid tartalmú szerekkel lemosásszerűen kell permetezni. Ezután virágzáskor vagy a virágzás kezdetén és a virágzás végén kell permetezni. Védekezésre a méhekre nem veszélyes kaptán, prokloráz, benomil, tiofanát-metil, iprodion, procimidon, vinklozolin vagy triforin tartalmú fungicidek eredményesen használhatók. A gyümölcsrothadást okozó Monilinia laxa fungicidekkel – az élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt – nem küzdhető le. Ilyenkor csak a gyümölcs gyors betakarításával csökkenthető a kártétel.
A cseresznye esetében csak a monilíniás gyümölcsrothadás fordul elő. Ennek megelőzésére a cseresznyelégy ellen kell védekezni. Az egyenetlen vízellátásból adódó gyümölcsrepedés nyomán jelentkező rothadás csak a gyors szürettel hárítható.
Cseresznye- és meggyrozsda
A betegség főleg a melegebb éghajlatú dél-európai országokban jelentős. Magyarországon a hosszantartó, meleg nyarakon kell a betegség fellépésére számítani. A betegség a Cerasus fajokon, főleg azonban a meggyen fordul elő. A levél színén apró, lilásbarna foltok láthatók, a fonákon pedig kissé kiemelkedő, világosbarna uredo- és teleutopusztulák alakulnak ki. Kórokozója a Puccinia cerasi (Bérenger) Castagnf. Jelképe: 0. I. / II. III. IV. Heteroecikus rozsdagomba. Köztesgazdája az Eranthis hiemalis, főgazdái pedig a Cerasus fajok. A kórokozó a lehullott levelekben uredo- és teleutospórákkal telel át. A meggy újonnan képződő leveleit egyrészt az uredospórák, másrészt a köztesgazdán kialakuló ecidiospórák fertőzik. A teleutospórán fejlődő bazidiospórák a köztesgazdát fertőzik. Védekezni a cseresznye és a meggy blumeriellás betegségénél leírtak szerint kell.
A cseresznye és a meggy fillosztiktás levélfoltossága
A betegség elsősorban a sajmeggyen gyakori. A levélen a 2–3 mm-es, barna, határozott szegélyű foltok elszórtan helyezkednek el. A foltokban szabad szemmel alig észrevehető pontszerű piknídiumok vannak. A foltok később kilyukadnak. A betegség kórokozója a Phyllosticta circumscissa Cooke piknídiumos gomba. A kórokozó a lehullott levelekben telel át, ahonnan az újonnan fejlődött leveleket a piknokonídiumok fertőzik. Védekezni a cseresznye és a meggy blumeriellás betegségénél leírtak szerint kell.
A cseresznye és meggy fómás betegsége
Jelentőség. A betegséget hazánkban 1938-ban észlelték, és koniotíriumos betegségnek, kórokozóját pedig Coniothyrium prunicolum fajnak nevezték. A betegség akkor szórványosan lépett fel, jelenleg pedig egyes csapadékos években tömegesen jelentkezik, elsősorban a cseresznyén, ritkán a meggyen fordul elő. A levelek kilyukadnak, a gyümölcsön pedig a kaliforniai pajzstetű „lázgyűrűjéhez” hasonló tünetek jelentkeznek.
Gazdanövény. Cseresznye, meggy, kajszi, szilva, ritkán az őszibarack és a mandula.
Tünet. A betegség a levélen és a gyümölcsön fordul elő.
A levélen először apró, elmosódott szélű, lilásbarna foltok láthatók. A kifejlődött foltok 2–4 mm-esek, világosbarnák, sötétbarna szegélyűek. A foltok közepén apró, pontszerű piknídiumok vannak. Végül az egészséges és a beteg rész határán elválasztó pararéteg fejlődik ki és a foltok kihullanak.
Az éretlen gyümölcsön 1–2 mm-es barna foltok jelennek meg. Az érő gyümölcsön a2–5 mm-es barna foltot elmosódott szélű élénkpiros udvar veszi körül. Az érett gyümölcsön 4–10 mm átmérőjű, fakóbarna besüppedő foltok találhatók. A folt közepén koncentrikus körökben elhelyezkedő pontszerű piknídiumok figyelhetők meg.
Kórokozó. A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: A szilva fómás betegsége.
A cseresznye és a meggy glöospóriumos gyümölcsrothadása
A betegség általában a puha gyümölcshúsú cseresznye- és meggyfajtákon akkor fordul elő, ha az időjárás érés előtt csapadékos. Hazánkban a betegség meggyen 1954, cseresznyén pedig 1959 óta ismert. Azóta a betegség egyes években szórványosan fordul elő. A betegségre fogékony cseresznyefajta a Noszvaji, a meggyfajták közül pedig a Pándy üvegmeggy és a cigánymeggy. A betegség csak a gyümölcsön jelentkezik. Az éredő gyümölcsön 2–3 mm-es besüppedő foltok láthatók, amelyek később megnagyobbodnak és összeolvadnak. A foltok felületén apró rózsaszínű acervuluszok tömege alakul ki. Az időjárástól függően a gyümölcsök később elrothadnak vagy összetöppednek. A betegség kórokozója a Gloeosporium fructigenum Berk. acervuluszos gomba, amely a gyümölcsmúmiákban és a gyümölcskocsányban telel át. Innen a kórokozó konídiumai a gyümölcsöt seb nélkül vagy seben át fertőzik. A kórokozó fertőzéséhez a 12–18 °C léghőmérséklet és a csapadékos időjárás a legkedvezőbb. A védekezést sziromhullás után kell megkezdeni és az élelmezésügyi várakozási időt figyelembe véve 10 napos időközzel legalább 2 alkalommal kell permetezni. Védekezésre a cineb, a mankoceb, a propineb, a metirám és a kaptán hatóanyagú szerek jöhetnek számításba.
Kajszi (Armeniaca vulgaris Lam.)
Nem fertőző betegségek
A kajszi ezüstös levélfoltossága
A tünetek a levél fonákán szembetűnőek. Az erek mentén vonalszerű és az oldalerek által határolt apró, vagy 5–8 mm-t is elérő szögletes ezüstös foltok figyelhetők meg. Kórok a sziromhullás utáni, a levelek fejlődésekor bekövetkező fagypont körüli léghőmérséklet.
A kajszigyümölcs korai hullása
A fiatal, zöld gyümölcsök lehullanak. Ha a gyümölcsöt kettévágjuk, akkor azt észleljük, hogy a csonthéj hiányzik, a mag összetöppedt, s esetenként mézga is képződik. Kórok: a sziromhullás utáni fagypont alatti hőmérséklet.
Vírusos betegség
Kajszihimlő
Jelentőség. A betegséget sarka betegségnek is nevezik. (Sarka bolgárul himlő.) A betegséget kajszin először 1934-ben Bulgáriában írták le, később számos országban is észlelték. Hazánkban a kajszin 1948-ban vált ismertté. Azóta a legelterjedtebb és legjelentősebb vírusos betegségek közé tartozik. A betegség következtében a fák fejlődésükben visszamaradnak, gyümölcsük pedig értéktelen.
Gazdanövény. A betegség gazdanövénye a kajszi, az őszibarack, a szilva, a ringló, a kökény és számos díszfa- és gyomfaj.
Tünet. A levélen és a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek.
A levélen a gyűrű alakú, halványzöld vagy sárgászöld, elmosódott szélű foltok a legjellegzetesebbek. Ezenkívül egynemű és az ereket körülölelő sárgászöld foltok is láthatók. A foltok fonáki részén az erek sárgászöldek.
A gyümölcs felületén enyhén vagy erősen besüppedő, sárgászöld, majd sárgásbarna, gyűrű alakú vagy szabálytalan rajzolatok láthatók. A gyümölcs deformált lesz. A kajszi gyümölcse már félérett állapotban megpuhul. A gyümölcs húsában üveges vagy vörösbarna szövetrészek találhatók. A csonthéjon 1–2 mm széles, sárgásfehér, elmosódott szélű gyűrűk figyelhetők meg. Ha a foltok összeolvadnak, akkor a mag részben vagy teljesen sárgásfehér lesz (94. ábra).
94. ábra - Kajszihimlő
kepek/94abra.png
Kórokozó: plum pox potyvirus (PPV)
Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus.
A betegség lefolyása. A fertőzési források egyrészt az anyanövények, következésképpen az azokról származó szemzőhajtások és vegetatív úton szaporított alanyok, valamint a beteg magvak és az azokból fejlődött magoncok. A vírus szaporítóanyaggal és pollennel is terjed. A levéltetvek a kajszin nem károsítanak, így a vírusátvitel csak az esetleges próbaszívásokra korlátozódik. Ugyanakkor azonban az őszibarack és a szilva esetében a levéltetűátvitel nagy jelentőségű.
Védekezés. A beteg fákat meg kell semmisíteni. Új ültetvényeket vírusmentes szaporítóanyaggal kell létesíteni. E célból a szaporításra felhasználandó növényt, ill. növényrészeket tesztelni kell. A vírus kimutatására a szerológiai módszerek eredményesen használhatók. A vírus tesztnövényekkel is kimutatható. Tesztnövények: őszibarack (Elberta fajta), szilva (Olasz kék, Pozsegaca és Küsztendil fajta), Chenopodium foetidum és Nicotiana clevelandii. Értékes nemesítési szaporítóanyag vírusmentesítése 37 °C-on 2–3 hétig hőterápiával lehetséges. A vírusvektor levéltetvek elleni védekezés az őszibarack és szilva esetében elengedhetetlen.
Fitoplazmás betegség
A kajszi sárgulása és levélsodródása
Jelentőség. A betegség az európai országokban, ahol kajszit termesztenek, egyre jelentősebbé válik. Magyarországon a betegség először 1992-ben vált ismertté. A betegségnek a kajszi pusztulásában fontos szerepe van.
Gazdanövény. A betegségre a termesztett kajszifajták fogékonyak. Az alanyok közül főleg az őszibarack, de a vadkajszi is fogékony, a szilvaalanyok ellenállóbbak.
Tünet. A levél érközei sárgászöldek, a levelek színük felé bekanalasodnak, törékenyek, kicsik lesznek. A hajtáson a levelek ritkásan helyezkednek el. A hajtás és a vessző háncsszövetei elbarnulnak. A fák növekedési erélye egyre lassul, végül a fák kipusztulnak. Az ültetvényben a fapusztulás nagyon jellegzetes, mivel a fák ún. boszorkánykörben egymás után halnak el.
Kórokozó: european stone fruit yellowing phytoplasma (ESFY)
Polimorf, levélbolhával átvihető fitoplazma.
A betegség lefolyása. Fertőzési források a beteg növények, ahol a kórokozó főleg a gyökerekben telel át, ugyanakkor azonban fás részek háncsszöveteiben is fennmaradhat. A kórokozó a fa háncsszöveteiben gyorsan szétterjed, és a fa teljesen beteggé válik. A kórokozó szaporítóanyaggal, szemzéssel vihető át. Terjesztője továbbá a szilvalevélbolha (Cacopsylla pruni) is.
Védekezés. Egészséges szaporítóanyag telepítése. A kórokozó kimutatása céljából a szaporítani kívánt kajszifajtát a rendkívül fogékony őszibarack-alanyra kell szemezni. Ha a beszemzett nemes fajta a kórokozótól fertőzött, akkor az őszibarack-alany, következésképpen az oltvány elpusztul. A kórokozó vektora, a szilvalevélbolha ellen is védekezni kell.
Baktériumos betegségek
A kajszi agrobaktériumos gyökérgolyvája
Lásd: Az alma agrobaktériumos gyökérgolyvája
A kajszi pszeudomonászos elhalása
Jelentőség. A kajszifák hervadását és elhalását korábban összefoglaló néven gutaütésnek, azaz apoplexiának nevezték (95. ábra). Kiváltó okként ide sorolták mindazokat az élettelen, nem fertőző és élő, fertőző kórokokat, amelyek hervadást és elhalást váltottak ki. Az élettelen, nem fertőző kórokok közül főleg a fagynak tulajdonítottak nagy fontosságot. Az élő fertőző kórokok közül a pszeudomonászos és a leukosztómás elhalás, valamint a verticilliumos hervadás kórokozóit tartották jelentősnek. Az 1970-es években tisztázódott, hogy a kajszifák egyik jelentős betegsége a pszeudomonászos elhalás, amelyet a Pseudomonas syringae pv. syringae baktérium okoz. Ehhez társulhat még a Leucostoma cinctum gomba is. Megállapították azt is, hogy az őszibarackfák elhalását szintén a fenti két kórokozó idézi elő, jelentőségük azonban fordított. Mindkét kórokozó külön és együttesen is megbetegíti a kajszi- és őszibarackfákat. Együttes előfordulásuk esetén azonban a megbetegedés mértéke nagyobb. Jelenlegi ismereteink szerint tehát az eddigi összefoglaló névvel jelölt betegséget szét kell választani, ezért a Pseudomonas syringae pv. syringae által kiváltott betegséget pszeudomónászos elhalásként külön kell tárgyalni. A Pseudomonas syringae pv. syringae fajt 1902-ben írták le, később számos országban észlelték.
A betegség legfontosabb gazdanövénye hazánkban a kajszi, az őszibarack, a cseresznye és a meggy.
Tünet. A fa pusztulásának két formája különböztethető meg. Az egyik a részleges, a másik a teljes elhalás.
Részleges elhalás esetén a pusztulás csak a fa egy-egy ágára terjed ki. Az ágakon lévő hajtások, levelek fakózöldek lesznek, lankadnak, majd elszáradnak. Az elhalt ág alatti részből új hajtások törnek elő.
Teljes elhalás esetén az egész fa elpusztul, és a gyökérnyaki részből új hajtások fejlődnek. Mind a részleges, mind pedig a teljes elhalás esetén a fa lombja aránylag gyorsan szárad el. Az elhalás általában tavasszal és nyár elején következik be. Ha az elpusztult fák ágrészéből vagy törzséből metszlapot készítünk, akkor a pusztulás kiindulópontjánál a kambium és a háncsszövet erősen barnult, nedves, kellemetlen szagú. Az ágon és a törzsön rákos sebek keletkeznek és mézgásodás is megfigyelhető.
Kórokozó. Pseudomonas syringae pv. syringae van Hall
Betegség lefolyása. A kórokozó a vegetációs időszakban a növény felületén hosszú ideig fennmarad. Ősztől azonban csapadékos időjárás esetén felszaporodik. A baktérium sebzésen (metszési felületen, fagyléceken, állatok rágta vagy művelőeszköz okozta sebeken) keresztül hatol a növénybe. A kórokozó november elejétől március elejéig fertőz. A sebzésen keresztül a növénybe került kórokozó a kambiumot és a háncsszövetet fertőzi meg.
A baktérium még a fagyok beállta előtt főleg a háncsszövetben felszaporodik, ezáltal a háncsszövetben lévő cukortartalom egyre alacsonyabb lesz, így a növény fagykárosodási veszélye növekszik. A fagy hatására ezután a baktérium felszaporodása tovább fokozódik.
A növény fagyérzékenysége nemcsak a szövetek alacsony cukortartalmára vezethető vissza, hanem arra is, hogy a baktérium sejtfalában található fehérjének a jégkristály képződésében ún. jégmagképző szerepe van. Ez a baktériumfehérje alkotja a jégkristályok „magját”, azaz belsejét. A baktérium jelenléte esetén a szövetnedv már –1 °C-on megfagy, hiányában viszont a fagykárosodás alacsonyabb, –6,7 °C hőmérsékleten következik be.
A kambium és a háncsszövet végül teljesen elpusztul. Új háncs- és faszövet nem képződik, ezért az elpusztult szövetek fölötti növényrészek nyár elején hirtelen elhalnak. Ha a baktérium az ágalapot fertőzi meg, akkor a fa részleges elhalása következik be, ha pedig a törzset, akkor teljes elhalás figyelhető meg.
Védekezés. A betegség leküzdésének alapja a sebzések kiküszöbölése a fertőzés időszakában. Ezért a korábbi gyakorlattól eltérően a metszést (alakító-, koronaritkító és ifjítómetszést) a rügypattanás és virágzás közötti időszakban kell elvégezni. Ilyenkor a metszési felületet permezetőszerrel nem kell lezárni. Ha azonban munkaszervezési okokból a fás metszést rügypattanás előtt szükséges elvégezni, akkor metszés után sebzárásként – réztartalmú szerrel lemosásszerűen kell permetezni. A réztartalmú szerek közül a rézszulfát hatóanyag baktericid hatása a legjobb. A rézoxiklorid hatóanyag hatásfoka valamivel gyengébb. Ugyancsak elengedhetetlen az ágrészek eltávolítása során ejtett nagyobb sebek kezelése sebkezelő szerrel. Előtérbe kell helyezni a vegetációs időszakban a zöldmetszést és a hajtásválogatást. Az üzemekben jelenleg a termesztéstechnológiát már a fentiek figyelembe vételével alakították ki.
== A kajszi lisztharmata ==
Gombás betegség
Kórokozó. Podosphaera tridactyla (Wallr.) de By. Kleisztotéciumos gomba.
A betegség egyes évjáratokban jelentkezik. A levelek korán elszáradnak, lehullanak. A kórokozó gazdanövénye a kajszi, a szilva és a különböző Prunus fajok.
A levélen figyelhetők meg a tünetek. Mind a levél színén, mind a fonákon kezdetben foltszerű, később az egész levéllemezre kiterjedő finom szürkésfehér bevonat (epifita micélium a konídiumláncokkal) látható. Később a bevonatba ágyazva elszórtan vagy falkában sárgásbarna, majd fekete kleisztotéciumok fejlődnek.
A fertőzési források a lehullott levelek, ahol a kórokozó kleisztotéciumokkal telel át. Tavasszal, sziromhullás után a kleisztotéciumokból kiszabaduló aszkospórák a leveleket fertőzik meg. Később a levélen micélium fejlődik, amelyen a konídiumláncok nagy tömegben képződnek. A konídiumok az újabb fertőzések elindítói.
A beteg lombot a talajba kell forgatni. Az első védekezést sziromhullás után, a lombfejlődés időszakában kell végrehajtani. Ezt követően a permetezéseket június végéig 10 naponként meg kell ismételni. A permetezésre kén, dinokap, kinometionát, benomil és tiofanát-metil hatóanyagú szerek hatásosak.
== A kajszi apiognomóniás levélfoltossága ==
A betegség Európa kajsziültetvényeiben rendszeresen előfordul, egyes években epidémiát okozva. E betegség elleni védekezés ma már a kajszi növényvédelmének gerincét alkotja. Hazánkban 1958-ban észlelték először. Jelentős lombhullást, s emiatt terméskiesést okoz.
Csak a levélen jelentkeznek a tünetek. Először sárgászöld, majd sárgás, 4–5 mm átmérőjű, elmosódott szélű foltok mutatkoznak. A fonáki részen a levélerek vörösbarnák. (E tünet emiatt nem téveszthető össze a kajszihimlő levéltünetével!) A foltok később megnagyobbodnak, a levéllemez nagy részére kiterjednek, vörösbarnák, majd szürkésbarnák lesznek. A foltokat sárgás udvar övezi. A foltok fonákán apró, kissé kiemelkedő, fekete piknídiumok találhatók. A levelek kanalasodnak, elsárgulnak, majd lehullanak
Kórokozó. Apiognomonia erythrostoma (Pers.) v. Höhnel
Peritéciumos gomba.
Piknídiumos alakja: Phomopsis stipata (Lib.) Sutton.
A piknídiumban az α-piknokonídium hiányzik, kizárólag hosszú, fonál alakú β-piknokonídiumok képződnek.
A betegség lefolyása. A fertőzési források a levelek, ahol a kórokozó peritéciumokkal telel át. A peritéciumok szerveződése március elején kezdődik. A peritéciumokban az aszkospórák tavaszra, a kajszi sziromhullása után alakulnak ki. Az aszkospórák kiszóródása általában április közepén, a levelek kihajtásakor kezdődik és június közepéig tart. Az aszkospórák kiszóródásának üteme és a lehullott csapadék között szoros összefüggés van. Ezért a lombfakadástól június közepéig lehullott csapadék gyakorisága és mennyisége a megbetegedés mértékét döntően befolyásolja. Az aszkospórák fertőzésére tehát már sziromhullás után, lombfakadástól kell számítani. Az első tünetek a fertőzés után 2–3 hetes inkubáció után, általában június közepétől jelennek meg. A levél fonákán augusztustól a piknídiumok is megjelennek, amelyekben nagyszámú β-piknokonídiumok képződnek. Ezek fertőzőképességét eddig nem igazolták. Így a betegség terjesztésében legnagyobb szerepük az aszkospóráknak van, amelyeknek mindkét sejtje 24 óra alatt csíratömlőt fejleszt.
Védekezés. A lehullott lombot a talajba kell forgatni. Ősszel, lombhulláskor, a fán maradt és talajra hullott leveleket DNOC, benomil vagy tiofanát-metil tartalmú szerekkel lemosásszerűen kell permetezni. E lombfertőtlenítés gátolja a peritéciumok kialakulását, következésképpen lényegesen csökkenti az aszkospórakiszóródás mértékét. Az őszi, karbamiddal történő permetezés elősegíti a levelek korhadását, s így a peritéciumok pusztulását. A vegetációs időben a permetezéseket sziromhullás után, április közepén kell megkezdeni és folyamatosan, 10 naponként, június közepéig kell permetezni. A június közepétől végzett permetezéseknek nincs gyakorlati jelentősége. Védekezésre a tirám, a cineb, a mankoceb, a kaptán, a dodin, a ditianon, a bitertanol, a benomil, tiofanát-metil vagy prokloráz hatóanyag-tartalmú szerek eredményesen használhatók. Az eredményes védekezés feltétele, hogy az aszkospórás fertőzést hárítsuk.
A kajszi leukosztómás elhalása
Jelentőség. A betegséget több néven ismerik. Valzás betegségnek a kórokozó korábbi nevén, vagyis aszkospórás alakja alapján, citospórás betegségnek pedig a piknídiumos alakja szerint is nevezik. A betegség a kajsziültetvényekben elterjedt, és a kajszifák elhalásának egyik előidézője. Újabban az őszibarack elhalásában és vázág-pusztulásában e betegség döntő szerepet játszik. A betegség kórokozója a Pseudomonas syringae pv. syringae baktériumfajjal együtt is előfordulhat. Ilyenkor a megbetegedés mértéke nagyobb. Lásd: A kajszi pszeudomónászos elhalása.
Gazdanövény. A kórokozó gazdanövénye a kajszi, az őszibarack és más csonthéjas fajok.
Tünet. A fa pusztulásának két formája van: az egyik a részleges, a másik pedig a teljes elhalás.
Részleges elhalás esetén a pusztulás csak egyes vázágakra terjed ki. Az ágon lévő hajtások elszáradnak, az ág alatti részből pedig hajtások fejlődnek.
Teljes elhalás esetén az egész fa elpusztul, és a gyökérnyaki részből új hajtások törnek elő.
Mind a részleges, mind pedig a teljes elhalás esetén az ágon és a törzsön ovális alakú, enyhén besüppedő foltok láthatók. A foltokat kalluszredők szegélyezik, és mézgásodás is jelentkezik. A kéreg felületén apró dudorok, ennek megfelelően a kéreg alatt apró, párnaszerű exogén sztrómákban elhelyezkedő piknídiumok figyelhetők meg. A kéreg alatti háncsszövet és a kambium elhal. A beteg folt évről-évre folyamatosan növekszik, s végül a folt fölötti növényrészek elhalnak.
Kórokozó. Leucostoma cinctum (Fr.) Höhn.
Peritéciumos gomba.
Piknídiumos alakja: Cytospora rubescens Fr.
A betegség lefolyása. A fertőzési források a beteg fák, ahol a kórokozó a kéreg alatt piknídiummal vagy micéliummal telel át. Peritéciumok ritkán, csak a teljesen elhalt ágrészeken exogén sztrómákban fejlődnek, ezek szerepe a gomba életében alárendelt. A kéreg alatt lévő piknídiumok a kérget áttörik, és az azokból kanyargósan kitóduló piknokonídiumok a vízcseppekkel szétterjednek. A piknokonídiumok sebzéseken (metszési felületeken, fagyléceken vagy művelőeszközök okozta sebeken) keresztül hatolnak be a növénybe. A frissen ejtett sebek hosszú ideig alkalmasak a kórokozó behatolására. A kórokozó júliustól március elejéig fertőz, és a kambiumot, valamint a háncsszövetet lassan pusztítja el. A növények a márciustól júniusig terjedő időszakban nem fogékonyak a gombára.
Védekezés. Lásd: A kajszi pszeudomonászos elhalása.
A kajszi ventúriás varasodása
Jelentőség. A betegséget korábban megakladospóriumos vagy kladospóriumos betegségnek is nevezték. A betegség a kajszin rendszeresen nem jelentkezik, csapadékos években azonban nagymértékben felléphet. A levelek elpusztulnak, a gyümölcs pedig értéktelen lesz.
Tünet. A kajszin a levélen és a gyümölcsön jelentkeznek a tünetek.
A levélen először 2–4 mm-es kerek, halványzöld foltok mutatkoznak. A foltokat később egynemű, barna, bársonyos konídiumtartó gyep borítja. Végül a folt elhal, a levelek elszáradnak.
A gyümölcsön először apró, majd 2–4 mm-es sárgászöld foltok, azokon pedig sötétbarna bársonyos konídiumtartó gyep látható. Később a foltok alatti szövet elparásodik. A gyümölcs töpped és lehullik.
Gazdanövény. Kórokozó. A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: A mandula ventúriás varasodása.
A kajszi monilíniás betegsége
Jelentőség. A kajszin két Monilinia faj fordul elő. A Monilinia laxa (Aderh. et Ruhl.) Honey ex Dennis, virág- és hajtáspusztulást, ágrákot, valamint gyümölcsrothadást okoz. A Monilinia fructigena (Schroet. ex Aderh. et Ruhl.) Honey ex Dennis gyümölcsrothadást okoz. Hajtáspusztulására hazánkban csak az utóbbi években figyeltünk fel.
A monilíniás virág- és hajtáspusztulás elleni védekezés a kajszi védelmének fontos része. A monilíniás gyümölcsrothadás viszont a sebzést kiváltó kártevő állatok, elsősorban a barackmoly (Anarsia lineatella Zell.) és a keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta Busck.) elleni védekezéssel hárítható. Az éredő gyümölcsök rothadása ezenkívül gyümölcsrepedés és jégverés után is bekövetkezhet.
Tünet. A M.laxa által kiváltott tünetek a virágon, a hajtáson, a vesszőn, az ágon és a gyümölcsön figyelhetők meg.
A virág csésze- és sziromlevelei világosbarnák. A virágkocsány barna, elhalt. A virágrészeken, elsősorban a virágkocsányon apró, szürke exogén sztrómák figyelhetők meg. A termőnyársak elpusztulnak. Tövüknél mézgacseppek jelennek meg.
A hajtás alsó harmadában szabálytalan alakú, több ízközre kiterjedő barna folt jelentkezik. Később a folt kifakul, felületét pedig apró exogén sztrómákból álló bevonat borítja. A hajtás lankad, elszárad. Hajtáspusztulás akkor is bekövetkezhet, ha a hajtás a rothadó gyümölcs mellett található.
A vesszőn a termőnyársak tövében ovális, kissé besüppedő, sötétbarna foltok láthatók.
Az ágon rákos sebek alakulnak ki. Ezekben elszórtan szürke exogén sztrómák figyelhetők meg.
A gyümölcsön egyre nagyobbodó barna színű rothadás látható, amely végül az egész gyümölcsre kiterjed. A rothadó foltokon elszórtan apró, szürke, exogén sztrómákból álló bevonat (M. laxa kórképe) vagy elszórtan 2–3 mm-es okkersárga exogén sztróma (M. fructigena kórképe) észlelhető.
Gazdanövény. Kórokozó. A betegség lefolyása. Lásd: A cseresznye és a meggy monilíniás betegsége.
Védekezés. A M.laxa ellen a virágfertőzés megakadályozása céljából a virágzás kezdetén és végén kell permetezni. A hajtásfertőzés leküzdése érdekében sziromhullás után, a hajtásfejlődés időszakában 10 naponként legalább két alkalommal kell védekezni. Védekezésre a kaptán, a prokloráz, a benomil, a tiofanát-metil, az iprodion, a procimidon, a vinklozolin vagy a triforin hatóanyagú szerek ajánlottak. A gyümölcsrothadás nagymértékben csökkenthető a barackmoly (Anarsia lineatella Zell.) és a keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta Busck.) elleni védekezéssel.
Kajszirozsda
Lásd: Szilvarozsda
A kajszi fómás betegsége
Jelentőség. A betegséget korábban koniotíriumos betegségnek nevezték. A betegséget hazánkban a kajszin 1938-ban levélen és gyümölcsön észlelték, azóta általánosan elterjedt. A kajszi levelei kilyukadnak, a gyümölcsökön pedig liláspiros, parás foltok mutatkoznak. A betegség tüneteit a sztigmínás betegségtől a tünetazonosság miatt elkülöníteni alig lehet. Nehezíti még a két betegség elkülönítését az is, hogy szabad földön a levél- és gyümölcsfoltok gyakran meddők, piknídium nincs rajtuk. A betegség meghatározása ezért csak a kórokozó tenyésztésével lehetséges. Vizsgálataink szerint a kajszi levéllyukacsossága és gyümölcsfoltossága a legtöbb esetben a fómás betegségre vezethető vissza.
Gazdanövény. Kajszi, cseresznye, meggy, szilva.
A betegség tünetei a levélen, a hajtáson, a vesszőn és a gyümölcsön láthatók.
A levélen 2–3 mm-es kerek, sárgászöld, majd barna foltok észlelhetők. A foltokat keskeny, barna szegély határolja. A foltok legtöbbször meddőek. Később a foltok kiesnek, a levél lyukacsos lesz.
A hajtáson ritkán 3–4 mm hosszanti átmérőjű, meddő liláspiros foltok lehetnek.
A gyümölcsön 3–5 mm, kissé kiemelkedő világosbarna, parás foltok figyelhetők meg. A foltokat liláspiros udvar határolja. A foltok legtöbbször meddőek. Jellemző, hogy a tünetek a gyümölcs egyik oldalán vannak.
Lásd: A szilva fómás betegsége.
== A kajszi sztigminás betegsége ==
A kórokozó gazdanövényei a termesztett és vadon előforduló csonthéjas gyümölcsfajok.
A levélen, a hajtáson, és a vesszőn, valamint a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek.
A betegséget a levéltünetek alapján levéllyukasztó, ill. levéllikasztó betegségnek hívták. E betegséget a kórokozó korábbi neve (Clasterosporium carpophilum) alapján klaszterospóriumos betegségnek is nevezték. Először 1843-ban, Franciaországban jegyezték fel a betegséget, de 1894-ben az amerikai földrészen, az USA-ban is észlelték. Hazánkban a betegséget 1933-ban közölték, a régebbi tünetleírások alapján azonban korábbi előfordulása valószínűsíthető. Magyarországon a betegséget mint súlyos károk előidézőjét említik, mivel az élettelen, nem fertőző okok, valamint más kórokozó gombák által okozott tüneteket is – a tünethasonlóság alapján – e betegségnek tulajdonítják. A betegség a kajszin elsősorban a gyümölcsöt, kisebb mértékben a levelet károsítja. Őszibarackon főképpen a levélen és a hajtáson, ritkán a gyümölcsön jelentkezik. Különösen a magról kelt, termesztési szempontból értéktelen őszibarackfákon gyakori. A betegség a mandulán, a cseresznyén és a meggyen, valamint a szilván szórványosan figyelhető meg.
A levélen 2–3 mm átmérőjű, kerek, sárgászöld, majd barna foltok láthatók. A foltokat keskeny, barna szegély határolja. (A cseresznye és a meggy foltszegélye liláspiros.) A foltok legtöbbször meddők, esetenként azonban közepükön 1–2 fekete pontszerű konídiumtartó nyaláb figyelhető meg. Később a foltok közepe kiesik, a foltok parás szegélye azonban megmarad.
A hajtáson rendszerint a rügyek körül 5–10 mm hosszú, ovális, barna foltok alakulnak ki. A nyár vége felé a folt közepe fokozatosan kiszürkül. Az elhalt epidermisz fölrepedezik.
A vesszőn az 5–10 mm hosszú, ovális foltok szürkék és barna vagy liláspiros, elmosódott szélű udvarral határoltak, az epidermisz pedig repedezett. A foltok felületén elszórtan fekete pontszerű konídiumtartó nyalábok láthatók. A rügyek nem hajtanak ki. Ha a folt a vesszőt körülölelte, akkor a vessző elszárad.
A gyümölcsön először 1–2 mm átmérőjű, kerek liláspiros foltok jelennek meg. Később a folt közepe kiemelkedik, elparásodik, szélét pedig liláspiros udvar övezi. (A mandula termésén a parás foltokon mézgacseppek jelennek meg.) A foltok legtöbbször meddők, konídiumtartó nyaláb ritkán képződik
Kórokozó. Stigmina carpophila (Lev.) Ellis
Konídiumtartós gomba. Konídiumtartója nyalábokban fejlődik.
A betegség lefolyása. A fertőzési források a vesszők és a lehullott levelek, ahol a kórokozó micéliummal és konídiummal telel át. A kórokozó a kedvezőtlen körülményeket jól elviseli, mert egyrészt a növény felületén lévő konídiumok a hideggel szemben ellenállóak és 1–2 évig fertőzőképesek maradnak, másrészt a növény szövetében nyáron megtelepedett gomba életműködését tovább folytatja, sőt télen konídiumokat is képes létrehozni. A tavaszra felszaporodott konídiumok vízcseppekkel a zöld növényrészekre kerülnek, ott csíráznak, majd csíratömlőjük a sztómán keresztül vagy a kutikulát áttörve a növénybe jut. A kórokozó számára ezért a csapadékos tavasz rendkívül kedvező. A gomba számára a hűvös időjárás is elengedhetetlen, mivel optimális hőmérsékleti igénye 15 °C. A betegség nagymértékű fellépésére tehát a csapadékos, hűvös tavaszi időjárást követően kell számítani. A növénybe jutott gomba szétterjedését a gazdanövény paraszövet kialakításával (hisztogén demarkációval) akadályozza meg.
Védekezés. A kajszi-, az őszibarack- és a mandulaültetvényekben kell a betegség ellen védekezni.
Metszéskor a beteg vesszőket el kell távolítani és meg kell semmisíteni. Rügypattanás előtt a fákat rézszulfát vagy rézoxiklorid hatóanyagtartalmú szerrel lemosásszerűen kell permetezni. Rendkívül fontosak a bimbós állapotban, a virágzás előtt és a közvetlen sziromhullás után végzett permetezések. E permetezésekre cineb, mankoceb, propineb, kaptán, folpet, ditianon, valamint benomil, tiofanát-metil, difenokonazol hatóanyag-tartalmú szerek eredményesen használhatók. Nagyobb mértékű megbetegedés esetén őszszel, közvetlenül lombhullás előtt célszerű rézszulfát vagy rézoxiklorid tartalmú szerrel permetezni.
A kajszi verticilliumos hervadása
Jelentőség. A betegséget korábban a gutaütés, azaz apoplexia betegségkomplex egyik jelentős betegségeként tartották számon. Jelentőségét esetenként túlértékelték. A betegséget először 1879-ben Németországból közölték, hazai kártételével már az 1930-as években foglalkoztak. A betegség jelenleg hazánkban a kajszin szórványosan mindenütt megtalálható, kártételével számolni kell.
Tünet. A hajtások elvesztik turgorjukat, a levelek fakózöldek lesznek, majd a lankadást gyors hervadás követi. A vessző, a vázág és a törzs keresztmetszetében az edénynyalábok pont- vagy csíkszerű, sötétbarna elszíneződése látható. Az edénynyaláb elhalásának mértékétől függően a fa részleges vagy teljes hervadása következik be.
Gazdanövény. A kórokozó 70 kétszikű fás és lágy szárú növénynemzetségbe tartozó fajon fordul elő, a gyümölcsfák közül főbb gazdanövénye a kajszi és a szilva.
Kórokozó. Verticillium dahliae Kleb.
Konídiumtartós gomba. A gomba mikroszkleróciumot képez.
A betegség lefolyása. A legfontosabb fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó mikroszakleróciummal hosszú ideig fennmarad. Fertőzési források lehetnek még a kétszikű termesztett és gyomnövények is, amelyekben a kórokozó micéliuma megtalálható. A gomba a talajból a gyökereken keresztül a törzsbe, a vázágakba és a hajtásokba jut. Előfordulhat azonban, hogy a gomba a felfröccsenő talajrészecskékkel a fás részek sebzésein át is behatol. Az edénynyalábokban élő kórokozó toxinjai hervadást váltanak ki. A gomba optimális hőmérsékleti igénye 18–23 °C. A kórokozó szemzőhajtásokkal vagy vegetatív úton szaporított alanyokkal is átvihető.
Védekezés. A beteg fákat meg kell semmisíteni. A fa koronájának részleges eltávolítása eredménytelen. Telepítés előtt előveteményként csak egyszikű növények jöhetnek számításba. A fiatal ültetvények kétszikű növényekkel történő hasznosítását kerülni kell. Szaporítóanyagot csak ellenőrzött anyafákról szabad szedni.
Őszibarack (Persica vulgaris Mill.)
Nem fertőző betegség
Az őszibarack sárgulása
Az őszibarackültetvényekben gyakori betegség. A levéllemez halványzöld, majd sárgászöld színű, a levélerek sokáig zöldek maradnak. Végül a levelek elsárgulnak. A hajtásnövekedés gyenge. A sárgulás részleges vagy teljes lehet. A betegség kóroka a vashiány, amely vaskelát hatóanyagú szerekkel, talajkezeléssel vagy lombpermetezéssel eredményesen gyógyítható.
Vírusos betegségek
Az őszibarack vonalas mintázottsága
Jelentőség. A betegséget őszibarackon először 1932-ben az USA-ban észlelték. Azóta az egész világon elterjedt, hazánkban csak szórványosan találkozunk vele.
Gazdanövény. A betegség csonthéjas gyümölcsfajokon fordul elő.
Tünet. A levélen sárgászöld és élénksárga, csíkszerű mintázottság látható.
Kórokozók:
•Prunus necrotic ringspot ilarvirus (PNRSV)
Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú vírus.
•apple mosaic ilarvirus (ApMV)
Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú vírus.
Betegség lefolyása. Fertőzési források az anyanövények és az azokról származó szemzőhajtások, valamint a vegetatív úton szaporított alanyok. A kórokozók pollennel és magvakkal is átvihetők.
Védekezés. Legfontosabb feladat a vírusmentes szaporítóanyag előállítása. Ezzel kapcsolatban a cseresznye és a meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága és az almamozaik betegségeknél leírtak az irányadóak. Szaporítóanyagot csak vírusmentes növényekről szabad előállítani és forgalmazni.
Őszibarackhimlő
Jelentőség. A betegséget őszibarackon először 1964-ben Magyarországon közölték, de jelenleg már több európai országban is észlelték. Hazánkban a betegség előfordulása gyakori.
Gazdanövény. Őszibarack, kajszi, szilva.
Tünet. A levélen és a gyümölcsön észlelhetők a tünetek.
A levélen leggyakrabban az erek mentén sávosan jelentkező sárgászöld foltok láthatók. Ezenkívül 2–3 mm-es sárgászöld foltok, ritkán gyűrűk is megfigyelhetők.
A gyümölcs felületén enyhén bemélyedő, 10–25 mm-es sárgászöld gyűrűk láthatók. Ha a foltok összefolynak, akkor szabálytalan alakú, nagy kiterjedésű rajzolatok alakulnak ki. Az érett gyümölcsön a gyűrűk által határolt felület zöldessárga. A csonthéjon a sötétbarna elszíneződés nehezen vehető észre
| |||