|
Fertőzési források a beteg növények, ahol a kórokozó főleg a gyökerekben telel át, ugyanakkor azonban fás részek háncsszöveteiben is fennmaradhat. A kórokozó a fa háncsszöveteiben gyorsan szétterjed, és a fa teljesen beteggé válik. A kórokozó szaporítóanyaggal, szemzéssel vihető át. Terjesztője továbbá a szilvalevélbolha (Cacopsylla pruni) is.
== Védekezés ==
Egészséges szaporítóanyag telepítése. A kórokozó kimutatása céljából a szaporítani kívánt kajszifajtát a rendkívül fogékony őszibarack-alanyra kell szemezni. Ha a beszemzett nemes fajta a kórokozótól fertőzött, akkor az őszibarack-alany, következésképpen az oltvány elpusztul. A kórokozó vektora, a szilvalevélbolha ellen is védekezni kell.
A kajszi ezüstös levélfoltossága
Kertészeti növénykórtan
Glits Márton, Folk Győző
Mezőgazda Kiadó
Beágyazás
Csonthéjasok betegségei
Cseresznye (Cerasus avium Mönch.)
Meggy (Cerasus vulgaris Mill.)
Nem fertőző betegségek
A cseresznye és a meggy korai gyümölcshullása
A korai gyümölcshullás mértéke évjáratonként változó. A tünetekre jellemző, hogy a 2–3 mm-es gyümölcsök sárgászöldek, majd sárgáspirosak lesznek, s a kocsánnyal együtt lehullanak. A gyümölcsben a csonthéj nem alakul ki, a magházban a mag apró és összetöppedt. A betegség oka a virágzás alatti kedvezőtlen időjárás (fagyponthoz közel eső hőmérséklet, szeles, esős időjárás), amely miatt a termékenyülés nem megfelelő.
A cseresznye és a meggy gyümölcsrepedése
A cseresznye gyümölcsrepedésre hajlamosabb, mint a meggy. A cseresznyefajták közül a keményhúsúak (pl. Germersdorfi óriás) gyümölcsrepedése gyakori. A tünetekre jellemző, hogy az éredő gyümölcs kocsányánál körkörös vagy félköríves repedés keletkezik, amelyen később a monilíniás gyümölcsrothadás jelentkezik. Oka a szárazabb időszakot követő csapadékos időjárás.
Vírusos betegségek
A cseresznye magyarországi érdeslevelűsége
Jelentőség. A betegséget először Magyarországon írták le 1960-ban, később Európa más országaiban is megtalálták. A gyümölcs apró, íztelen.
Gazdanövény. A betegség csak a cseresznyén fordul elő.
Tünet. A levél fonákán a főér mentén sötétzöld lapos, vagy pedig a mellékerek mentén kiemelkedő, húsos, kakastaréjszerű kinövések – enációk – láthatók. Ha az enációk a mellékerek mentén helyezkednek el, akkor levéldeformáció is megfigyelhető.
Kórokozó: cherry Hungarian rasp leaf ilarvirus (Chrlv).
A prune dwarf ilarvirussal szerológiailag rokon.
Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú vírus.
A betegség lefolyása. A fertőzési források az anyanövények, ahonnan a kórokozó szaporítóanyaggal és szemzőhajtásokkal vihető át. A kórokozó pollennel és maggal is átvihető.
Védekezés. A beteg fák megsemmisítése és vírusmentes szaporítóanyag előállítása. Indikátornövényként a Bing cseresznyefajtát és az uborkát használják. Lásd még: Általános rész: A vírusok meghatározása, a vírusok elleni védekezés.
A cseresznye levélsodródása
Jelentőség. A betegséget először Angliából 1955-ben közölték, azóta Európa több országában is ismertté vált. Magyarországon előfordulása szórványos.
Gazdanövény. Cseresznye, dió, bodza.
Tünet. A levelek színük felé sodródnak, egyes fajták esetében vörös színűek, más fajtákon sárgászöld, gyűrűs foltok jelentkeznek. Súlyos esetekben a kéreg felreped, mézga képződik.
Kórokozó: cherry leaf roll nepovirus (CLRV)
Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú vírus.
A betegség lefolyása. Fertőzési források az anyanövények, amelyek szaporítóanyagával, szemzőhajtásaival a kórokozó átvihető. A vírus a metszéskor szövetnedvvel is terjed. Pollen- és magátvitel is lehet. Fontos átvivői a talajban élő fonálférgek (Xiphinema fajok).
Védekezés. A kórokozó kimutatása lágyszárú tesztnövényekkel (pl. Cucumis sativus cv. Delicates, Chenopodium quinoa, Nicotiana tabacum cv. Samsun)lehetséges. Lásd még: Általános rész: A vírusok meghatározása, a vírusok elleni védekezés.
A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága
Jelentőség. A betegséget az 1960-as években először Németországban írták le, azóta Európá számos országában és Észak-Amerikában is ismertté vált. Magyarországon ugyancsak az 1960-as években figyelték meg. A betegség következtében a növények gyengén fejlődnek, terméshozamuk csökken, az oltványok rosszul erednek.
Gazdanövény. A kórokozó fő gazdanövénye a cseresznye, a meggy, a sajmeggy, valamint több Prunus faj.
Tünet. A cseresznye és a meggy levelein sárgászöld foltok, gyűrűk és sávok jelennek meg. A fák évekig tünetmentesek lehetnek. Ha a tünetek megjelennek, akkor azok csak rövid ideig, tavasszal láthatók. A cseresznyeoltványokon a levél fonákán a főér mentén enációk is megjelenhetnek. Ezek az idősebb fákon elvétve észlelhetők (90. ábra).
90. ábra - A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága
kepek/90abra.png
Kórokozó: prune dwarf ilarvirus (PDV) egyik törzse.
Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú vírus.
A betegség lefolyása. A fertőzési források az anyanövények, ahonnan a kórokozó szaporítóanyaggal és szemzőhajtásokkal vihető át. Fertőzési forrás a vetőmag is, ahol a vírus a mag belsejében helyezkedik el. Virágzáskor a kórokozó a pollennel terjed.
Védekezés. A betegségei ellen komplex módon kell védekezni.
A vírusbeteg fákat meg kell semmisíteni. Vírusmentes szaporítóanyagot kell előállítani és felhasználni.
A kórokozó lágy és fás szárú tesztnövényekkel mutatható ki. A lágy szárú tesztnövények közül pl.: a Cucumis sativus cv. Delicates, a Nicotiana tabacum cv. Samsun, valamint még néhány lágy szárú növény jöhet számításba.
Fás szárú indikátornövény a Cerasus serrulata cv. Shirofugen. A növényen történő vírus kimutatását Shirofugen-tesztnek nevezzük. Lényege, hogy a vizsgálandó növény rügyét a fent nevezett indikátornövénybe szemzik. A vizsgált növény vírusfertőzöttsége esetén a szemzési hely körül – hiperszenzitív reakcióként – elhalás és mézgásodás jelentkezik. Fás indikátornövények lehetnek még a cseresznye és egyes őszibarackfajták.
A pollenátvitel megakadályozása céljából a már tesztelt és elszaporított növényekről a virágokat el kell távolítani. Lásd még: Általános rész: A vírusok meghatározása, a vírusok elleni védekezés.
A cseresznye és a meggy klorotikus-nekrotikus gyűrűsfoltossága
Jelentőség. A betegséget az 1960-as években Németországból írták le, hamarosan Magyarországon is közölték. Jelenleg Európa számos országában ismert. A betegség következménye a terméscsökkenés, a növények rossz eredése és fejlődésük csökkenése.
Gazdanövény. A betegség a cseresznyén és a meggyen kívül még a szilván és számos Cerasus és Prunus fajon fordul elő.
Tünet. A cseresznye és a meggy levelén sárgászöld foltok és gyűrűk, valamint nekrotikus, kitöredező foltok figyelhetők meg.
Kórokozó: prune dwarf ilarvirus (PDV) egyik törzse.
Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú vírus.
A betegség lefolyása. A fertőzési források az anyanövények, ahonnan a kórokozó szaporítóanyaggal és szemzőhajtásokkal vihető át. Fertőzési forrás még a vetőmag, ahol a vírus a mag belsejében helyezkedik el. A kórokozó pollennel is terjed.
Védekezés. Lásd: A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága.
A cseresznye és a meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága
Jelentőség. A betegséget először az 1960-as évek elején Észak-Amerikából közölték, később Európában is elterjedt és Magyarországon ismertté vált. A betegséget korábban stecklenbergi betegségnek nevezték. A beteg fák terméshozama csökken, gyengén fejlődnek, és korán elpusztulnak.
Gazdanövény. A Cerasus nemzetségbe tartozó növényfajok legelterjedtebb betegsége. Legjelentősebb a cseresznyén és a meggyen, de előfordul még a dísz Prunus fajokon is.
Tünet. A betegségnek két tünettípusa van. Az egyik a sokk tünet, a másik pedig a krónikus tünet. A sokk tünetre jellemző, hogy a leveleken nekrotikus foltok figyelhetők meg, amelyek később kilyukadnak. Ha a foltok összeolvadnak, akkor a levéllemez nagy része hiányozhat. A krónikus tünet jellemzője, hogy a levelek fűzlevélszerűek és erősen fogazottak lesznek, gyakran két levélcsúcs is fejlődik. A legjellegzetesebb tünet a levél fonákán látható, ahol a levél felső harmadában, a levél széléhez közel, a mellékerek között sötétzöld, húsos, kakastaréjszerű kinövések (enációk) mutatkoznak. A cseresznye levelén elsősorban a sokk tünetre utaló nekrotikus foltok találhatók. A krónikus tünetre jellemző keskenylevelűség és a levél fonákán enáció ritkán fordul elő. Más csonthéjas növényfajon csak a sokk tünetre utaló nekrotikus foltok figyelhetők meg (91. ábra).
91. ábra - A cseresznye és a meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága
kepek/91abra.png
Kórokozó: Prunus necrotic ringspot ilarvirus (PNRSV)
Egyfonalú RNS vírus. Izometrikus, gömb alakú vírus.
A betegség lefolyása. A fertőzési források az anyanövények, ahonnan a kórokozó szaporítóanyaggal és szemzőhajtásokkal vihető át. Fertőzési forrás a mag is, ahol a vírus a mag belsejében helyezkedik el. Virágzáskor a kórokozó pollennel terjed. A vírus gyökérérintkezéssel is az egészséges növényre kerülhet.
Védekezés. Lásd: A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága. E védekezési eljáráson túlmenően azonban a Chenopodium quinoa-t mint lágy szárú indikátor növényt is használni kell. Hőterápia esetén a növényeket 37 °C-on 14–21 napig kell kezelni. Utóbbi csak nemesítési alapanyag esetén jöhet számításba.
Baktériumos betegség
A cseresznye és a meggy agrobaktériumos gyökérgolyvája
Lásd: Az alma agrobaktériumos gyökérgolyvája
Gombás betegségek
A cseresznye és a meggy tafrinás betegsége
A betegség Európában régóta ismert, Magyarországon 1939-ben észlelték. Előfordulása szórványos, kártétele csak esetenként, csapadékos időjáráskor figyelhető meg. Gazdanövényei a Cerasus és Padus fajok. A betegségnek két kórokozója van. Az egyik a Taphrina cerasi (Fuck.) Sad. exoaszkuszos gomba, amelynek kórképére a seprűsödés jellemző. A sűrűn, csoportosan képződő hajtásokon megvastagodott, fodros levelek vannak, amelyek felületét dérszerű bevonatot képező exoaszkusz fedi. E kórképet népiesen boszorkányseprűnek is nevezik. A betegség másik kórokozója a Taphrina minor Sad. exoaszkuszos gomba, amelynek kórképére jellemző, hogy a betegség csak egy-egy ágrész hajtásain jelentkezik. Ezeken a levelek megvastagodottak, fodrosak, felületüket dérszerű exoaszkusz bevonat takarja. A legfontosabb fertőzési források a fás növényrészek, ahol a kórokozók micéliummal maradnak fenn. A kórokozók a beteg anyanövényekről származó szemzőhajtásokkal vihetők át. Védekezésre a beteg ágrészek eltávolítása jöhet számításba.
A cseresznye és a meggy mikoszferellás levélfoltossága
A betegség Európában a századforduló óta szórványosan előfordul. Magyarországon 1941-ben észlelték, azóta is ritkán, főleg szórványgyümölcsösökben jelentkezik. Gazdanövényei a Cerasus fajok. A betegség csak a levélen figyelhető meg, amelyen először 2–4 mm-es, elmosódott, lila szegélyű foltok vannak. E foltok később kilyukadnak. A betegség kórokozója a Mycosphaerella cerasella Aderh.pszeudotéciumos gomba, amelynek konídiumtartós alakja a Cercospora cerasella Sacc.Fertőzési források a lehullott levelek, amelyekben a kórokozó pszeudotéciummal telel át. Tavasszal a fertőzés elindítói az aszkospórák, nyáron pedig a leveleken képződő konídiumok. Védekezés: lásd: A cseresznye és a meggy blumeriellás betegsége.
A cseresznye és a meggy ventúriás varasodása
A betegség a csapadékban gazdagabb országokban már a századfordulótól ismert, Magyarországon 1941-ben észlelték. Hazai előfordulása szórványos, csapadékos évjáratokban, esetenként jelentkezik. Gazdanövényei a Cerasus fajok, főleg a meggy és a cseresznye. A kajszi, az őszibarack és a szilva nem gazdanövénye. A tünetek elsősorban a gyümölcsön észlelhetők. A levéltünet szórványos vagy hiányzik. A gyümölcsön sok apró, enyhén bemélyedő, barna, bársonyos konídiumtartógyeppel borított folt észlelhető. A gyümölcs később összetöpped. A betegség kórokozója a Venturia cerasi Aderh. pszeudotéciumos gomba, amelynek konídiumtartós alakja a Fusicladium cerasi Sacc. A betegség lefolyása, védekezés: lásd: Az alma ventúriás varasodása.
A cseresznye és a meggy blumeriellás betegsége
Jelentőség. A betegség neve a kórokozó többféle elnevezése miatt különböző. Számos országban – főleg az amerikai földrészen – az apotéciumos alak alapján a kórokozót Coccomyces hiemalis Higg. névvel illetik, így a betegséget kokkomikózisnak is nevezik. Ugyanígy az acervuluszos alak szerint a kórokozó nevét Cylindrosporium padi Karst., a betegség nevét pedig cilindrosporiózis névvel jelölték.
A betegséget először az USA-ban 1878-ban írták le, majd 1885-ben Európában, Finnországban észlelték. Magyarországon a betegség 1939-ben faiskolákban jelentkezett, ahol azóta is nagyarányú lombhullást okoz. A termőfákon 1962-ben lépett föl, a lombot és a gyümölcskocsányt károsítva.
Gazdanövény. A betegség gazdanövényei elsősorban a cseresznye, a meggy és a sajmeggy, ritkábban a mandula, a kajszi és a szilva, valamint a májusfa.
Tünet. Leggyakrabban a levélen, ritkán a gyümölcs kocsányán jelentkeznek a tünetek.
A levél színén 1–3 mm átmérőjű, kerek vagy szögletes, lilás foltok láthatók. A levél fonákán kissé kiemelkedő, sárgásfehér acervuluszok figyelhetők meg. Végül a foltok összeolvadnak és körülöttük a levéllemez elsárgul, majd a levél lehullik. A cseresznye, a meggy és a sajmeggy levélfoltjai nem lyukadnak ki, de a szilva, a kajszi, a mandula leveleiből a foltok kiesnek.
A gyümölcs kocsányán csak ritkán, nagymértékű megbetegedés esetén jelennek meg a tünetek. Ilyenkor a kocsányt apró bíborvörös udvarú foltok borítják, amelyekben az acervuluszok szintén láthatók. A szár fokozatosan elhal, a gyümölcs pedig aszalódik.
Kórokozó. Blumeriella jaapii (Rehm) v. Arx
Tál alakú apotéciumos gomba.
Acervuluszos alakja: Phloeosporella padi (Lib.) v. Arx
A betegség lefolyása. A fertőzési források a lehullott levelek, ahol a kórokozó a levél fonákán lévő sötétbarna, pontszerű, enyhén kiemelkedő sztrómákkal telel át. Tavasszal a sztrómákon acervuluszok és tál alakú apotéciumok jönnek létre. Az acervuluszokban lévő konídiumok, valamint az apotéciumban lévő aszkospórák kiszóródása hazánkban általában április elején kezdődik és június közepéig tart. A konídiumok és az aszkospórák a felcsapódó vízcseppekkel a lombkorona alsó leveleire jutnak, így a talajhoz legközelebb eső levelek fertőződnek a leghamarabb és a legnagyobb mértékben. A levelekre került konídiumok és aszkospórák csíratömlői a levélfonák sztómáin keresztül hatolnak a szövetekbe. A fertőzést követően a legrövidebb lappangási idő 5 nap, általában azonban 10–12 nap. A tavaszi fertőzések következtében a levelek fonákán új acervuluszok képződnek, ezekből konídiumok kerülnek ki, amelyek a nyár folyamán újabb fertőzéseket hoznak létre. A konídiumok csírázása a 21 °C körüli hőmérsékleten kedvező. A konídiumok 15 °C alatti és 27 °C feletti hőmérsékleten nem csíráznak (92. ábra).
92. ábra - A blumeriellás betegség lefolyása
kepek/92abra.png
Védekezés. Ősszel vagy legkésőbb tavasszal a leveleket a talajba kell forgatni. Eredményes a lehullott lomb őszi fertőtlenítése DNOC, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szerekkel. Tavasszal az első permetezést április elején kell megkezdeni, majd 8–10 napos időközzel folyamatosan legalább június közepéig kell védekezni. A 10–14 napos időközzel végzett permetezések nem kielégítőek. Faiskolában a folyamatos védekezés akadályt nem jelent, viszont – a termőfák esetében – a virágzáskor a méhekre nem veszélyes fungicidet kell használni, valamint az élelmezés-egészségügyi várakozási időt szigorúan be kell tartani. Védekezésre a cineb, a mankoceb, a propineb, a metirám, a kaptán, a folpet, a dodin vagy a benomil, a tiofanát-metil, a prokloráz hatóanyag-tartalmú szerek hatásosak.
A cseresznye és a meggy monilíniás betegsége
Jelentőség. A gyümölcsrothadást már 1796-ban feljegyezték, a virágpusztulásra azonban csak 1900-ban figyeltek fel. A betegség egyike a legrégebben ismerteknek, jelenleg az egész világon elterjedt.
A cseresznyén két Monilinia faj – a M. fructigena és a M.laxa – fordul elő, amelyek elsősorban gyümölcsrothadást okoznak. A gyümölcsrothadás rendszeresen jelentkezik, és a cseresznyelégy okozta sebek, gyümölcsrepedés, jégverés esetén válik jelentőssé.
A meggyen a Monilinia laxa a jelentős, amely virágpusztulást és gyümölcsrothadást idéz elő. A virágpusztulás fellépésére csak akkor kell számítani, ha a virágzáskor az időjárás ködös vagy csapadékos. Erre utal virágzáskor a termesztők megfigyelése: „Elvitte a möggyet a köd.” Gyümölcsrothadás elsősorban a gyümölcsrepedés, jégverés nyomán jelentkezik.
Az elmondottak alapján fungicidekkel a meggy monilíniás virágpusztulása hárítható.
Gazdanövény. A Monilinia laxa gazdanövényei elsősorban a csonthéjasok, a Monilinia fructigena gazdanövényei főleg a csonthéjasok és az almatermésűek (vö. 6. táblázat).
Tünet. A Monilinia laxa által kiváltott tünetek a meggy virágán, hajtásán, vesszőjén és ágán, valamint a cseresznye és a meggy gyümölcsén figyelhetők meg.
A virág csésze- és sziromlevelei világosbarnák, petyhüdtek. A virágkocsány barna színű, elhalt. A virágrészeken, – elsősorban azonban a virágkocsányon – apró, szürke exogén sztrómák figyelhetők meg.
A hajtás alsó, vastagabb részén hosszú ovális, besüppedő foltok láthatók, a hajtás csúcsa a levelekkel együtt elbarnul, elszárad és mézgacseppek is megjelennek. A vesszőn és az ágon rákos sebek figyelhetők meg. Jellemzőjük, hogy a seb közepe a farészig besüpped, szélét pedig kiemelkedő kalluszredő övezi, és mézgafolyás is észlelhető. Ha a rákos seb a vesszőt vagy ágat körülöleli, akkor a fölötte lévő rész elszárad. Csapadékos időjárás esetén a rákos sebeken apró, szürke exogén sztrómák fejlődnek.
A gyümölcsön a seb körül egyre nagyobbodó, barna színű rothadás látható, amely végül az egész gyümölcsre kiterjed. A rothadó foltokon elszórtan, szürke exogén sztrómák alakulnak ki. A gyümölcskocsány elbarnul, a gyümölcs barna múmiává (álszkleróciummá) válik és a fán marad.
A Monilinia fructigena által okozott tünetek csak a cseresznye gyümölcsén figyelhetők meg.
A gyümölcsön a seb körül egyre nagyobbodó, barna színű rothadás látható. A rothadó foltokon elszórtan (nem körkörösen!) 2–3 mm átmérőjű, okkersárga exogén sztrómák alakulnak ki. A gyümölcskocsány elbarnul, a gyümölcs barna múmiává (álszkleróciummá) válik és a fán marad.
Egy cseresznyefa gyümölcsein a Monilinia laxa és a Monilinia fructigena által kiváltott tünetek egyaránt megtalálhatók, sőt egy gyümölcsön mindkét kórokozó kórképe is előfordulhat (93. ábra).
93. ábra - A cseresznye és a meggy monilíniás betegsége
kepek/93abra.png
Kórokozók.
•Monilinia laxa (Aderh. et Ruhl.) Honey ex Dennis
Tölcsér alakú apotéciumos gomba. A gomba apotéciumos alakja Európában ritkán található meg, és Magyarországon eddig még nem ismert.
Konídiumtartós alakja: Monilia laxa (Ehrenb. ex Pers.) Sacc. et Vogl.
•Monilinia fructigena (Schroet. ex Aderh. et Ruhl.) Honey ex Dennis
Tölcsér alakú apotéciumos gomba. A gomba apotéciumos alakja Európában ritkán található meg, és Magyarországon eddig még nem ismert.
Konídiumtartós alakja: Monilia fructigena Pers.
A betegség lefolyása. A Monilinia laxa jelentős fertőzési forrásai a gyümölcsmúmiák (álszkleróciumok). Azokon a második évtől, kora tavasszal tölcsér alakú apotéciumok fejlődnek. Apotécium fejlesztésére csak a talajon elfekvő gyümölcsmúmiák képesek, a talajba forgatottakon apotéciumok nem jönnek létre. A gyümölcsmúmiákon található exogén sztrómákon az előző évben képződött konídiumok télállóak, sőt a tél folyamán újabb konídiumok is keletkeznek. Tavasszal a gyümölcsmúmiákon új exogén sztrómák fejlődnek, amelyeken láncokban konídiumok fűződnek le. A vesszőkön és az ágakon lévő rákos sebek a meggy esetében fontos fertőzési források. A rákos sebeken a kórokozó micéliummal ével, és tavasszal új exogén sztrómákat hoz létre. A különböző fertőzési forrásokon létrejött konídiumok légmozgással vagy esőcseppel a virágra jutnak. A virágra került konídiumok a bibén ugyanúgy csíráznak, mint a pollen. A konídiumok csíratömlője a bibecsatornán keresztül a hajtásokba kerül. A gyümölcsbe a kórokozó a kártevő állatok által ejtett, valamint a jég ütötte sebeken, illetve az egyenetlen vízellátás miatt keletkezett repedéseken keresztül jut. Az egymással szorosan érintkező, terméscsoportban álló gyümölcsökbe ezután már az ép héjon keresztül micéliummal halad tovább a kórokozó.
A Monilinia fructigena életmódja. Lásd: Az alma monilíniás betegsége.
Védekezés. A meggy védelmének fontos része a monilíniás betegség elleni védekezés, amely a Monilinia laxa virágfertőzésének megakadályozására irányul. E védekezést már rügypattanás előtt meg kell kezdeni. Metszéskor a rákos sebeket mutató ágrészeket el kell távolítani. A fán maradt gyümölcsmúmiákat meg kell semmisíteni, a lehullottakat pedig a talajba kell forgatni. Rügypattanás előtt rézszulfát vagy rézoxiklorid tartalmú szerekkel lemosásszerűen kell permetezni. Ezután virágzáskor vagy a virágzás kezdetén és a virágzás végén kell permetezni. Védekezésre a méhekre nem veszélyes kaptán, prokloráz, benomil, tiofanát-metil, iprodion, procimidon, vinklozolin vagy triforin tartalmú fungicidek eredményesen használhatók. A gyümölcsrothadást okozó Monilinia laxa fungicidekkel – az élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt – nem küzdhető le. Ilyenkor csak a gyümölcs gyors betakarításával csökkenthető a kártétel.
A cseresznye esetében csak a monilíniás gyümölcsrothadás fordul elő. Ennek megelőzésére a cseresznyelégy ellen kell védekezni. Az egyenetlen vízellátásból adódó gyümölcsrepedés nyomán jelentkező rothadás csak a gyors szürettel hárítható.
Cseresznye- és meggyrozsda
A betegség főleg a melegebb éghajlatú dél-európai országokban jelentős. Magyarországon a hosszantartó, meleg nyarakon kell a betegség fellépésére számítani. A betegség a Cerasus fajokon, főleg azonban a meggyen fordul elő. A levél színén apró, lilásbarna foltok láthatók, a fonákon pedig kissé kiemelkedő, világosbarna uredo- és teleutopusztulák alakulnak ki. Kórokozója a Puccinia cerasi (Bérenger) Castagnf. Jelképe: 0. I. / II. III. IV. Heteroecikus rozsdagomba. Köztesgazdája az Eranthis hiemalis, főgazdái pedig a Cerasus fajok. A kórokozó a lehullott levelekben uredo- és teleutospórákkal telel át. A meggy újonnan képződő leveleit egyrészt az uredospórák, másrészt a köztesgazdán kialakuló ecidiospórák fertőzik. A teleutospórán fejlődő bazidiospórák a köztesgazdát fertőzik. Védekezni a cseresznye és a meggy blumeriellás betegségénél leírtak szerint kell.
A cseresznye és a meggy fillosztiktás levélfoltossága
A betegség elsősorban a sajmeggyen gyakori. A levélen a 2–3 mm-es, barna, határozott szegélyű foltok elszórtan helyezkednek el. A foltokban szabad szemmel alig észrevehető pontszerű piknídiumok vannak. A foltok később kilyukadnak. A betegség kórokozója a Phyllosticta circumscissa Cooke piknídiumos gomba. A kórokozó a lehullott levelekben telel át, ahonnan az újonnan fejlődött leveleket a piknokonídiumok fertőzik. Védekezni a cseresznye és a meggy blumeriellás betegségénél leírtak szerint kell.
A cseresznye és meggy fómás betegsége
Jelentőség. A betegséget hazánkban 1938-ban észlelték, és koniotíriumos betegségnek, kórokozóját pedig Coniothyrium prunicolum fajnak nevezték. A betegség akkor szórványosan lépett fel, jelenleg pedig egyes csapadékos években tömegesen jelentkezik, elsősorban a cseresznyén, ritkán a meggyen fordul elő. A levelek kilyukadnak, a gyümölcsön pedig a kaliforniai pajzstetű „lázgyűrűjéhez” hasonló tünetek jelentkeznek.
Gazdanövény. Cseresznye, meggy, kajszi, szilva, ritkán az őszibarack és a mandula.
Tünet. A betegség a levélen és a gyümölcsön fordul elő.
A levélen először apró, elmosódott szélű, lilásbarna foltok láthatók. A kifejlődött foltok 2–4 mm-esek, világosbarnák, sötétbarna szegélyűek. A foltok közepén apró, pontszerű piknídiumok vannak. Végül az egészséges és a beteg rész határán elválasztó pararéteg fejlődik ki és a foltok kihullanak.
Az éretlen gyümölcsön 1–2 mm-es barna foltok jelennek meg. Az érő gyümölcsön a2–5 mm-es barna foltot elmosódott szélű élénkpiros udvar veszi körül. Az érett gyümölcsön 4–10 mm átmérőjű, fakóbarna besüppedő foltok találhatók. A folt közepén koncentrikus körökben elhelyezkedő pontszerű piknídiumok figyelhetők meg.
Kórokozó. A betegség lefolyása. Védekezés. Lásd: A szilva fómás betegsége.
A cseresznye és a meggy glöospóriumos gyümölcsrothadása
A betegség általában a puha gyümölcshúsú cseresznye- és meggyfajtákon akkor fordul elő, ha az időjárás érés előtt csapadékos. Hazánkban a betegség meggyen 1954, cseresznyén pedig 1959 óta ismert. Azóta a betegség egyes években szórványosan fordul elő. A betegségre fogékony cseresznyefajta a Noszvaji, a meggyfajták közül pedig a Pándy üvegmeggy és a cigánymeggy. A betegség csak a gyümölcsön jelentkezik. Az éredő gyümölcsön 2–3 mm-es besüppedő foltok láthatók, amelyek később megnagyobbodnak és összeolvadnak. A foltok felületén apró rózsaszínű acervuluszok tömege alakul ki. Az időjárástól függően a gyümölcsök később elrothadnak vagy összetöppednek. A betegség kórokozója a Gloeosporium fructigenum Berk. acervuluszos gomba, amely a gyümölcsmúmiákban és a gyümölcskocsányban telel át. Innen a kórokozó konídiumai a gyümölcsöt seb nélkül vagy seben át fertőzik. A kórokozó fertőzéséhez a 12–18 °C léghőmérséklet és a csapadékos időjárás a legkedvezőbb. A védekezést sziromhullás után kell megkezdeni és az élelmezésügyi várakozási időt figyelembe véve 10 napos időközzel legalább 2 alkalommal kell permetezni. Védekezésre a cineb, a mankoceb, a propineb, a metirám és a kaptán hatóanyagú szerek jöhetnek számításba.
Kajszi (Armeniaca vulgaris Lam.)
Nem fertőző betegségekbetegség
A kajszi ezüstös levélfoltossága
A tünetek a levél fonákán szembetűnőek. Az erek mentén vonalszerű és az oldalerek által határolt apró, vagy 5–8 mm-t is elérő szögletes ezüstös foltok figyelhetők meg. Kórok a sziromhullás utáni, a levelek fejlődésekor bekövetkező fagypont körüli léghőmérséklet.
A kajszigyümölcs korai hullása
A fiatal, zöld gyümölcsök lehullanak. Ha a gyümölcsöt kettévágjuk, akkor azt észleljük, hogy a csonthéj hiányzik, a mag összetöppedt, s esetenként mézga is képződik. Kórok: a sziromhullás utáni fagypont alatti hőmérséklet.
Vírusos betegség
Kajszihimlő
Jelentőség. A betegséget sarka betegségnek is nevezik. (Sarka bolgárul himlő.) A betegséget kajszin először 1934-ben Bulgáriában írták le, később számos országban is észlelték. Hazánkban a kajszin 1948-ban vált ismertté. Azóta a legelterjedtebb és legjelentősebb vírusos betegségek közé tartozik. A betegség következtében a fák fejlődésükben visszamaradnak, gyümölcsük pedig értéktelen.
== Kajszihimlő ==
Gazdanövény. A betegség gazdanövénye a kajszi, az őszibarack, a szilva, a ringló, a kökény és számos díszfa- és gyomfaj.
Vírusos betegség
Kórokozó: plum pox potyvirus (PPV)
A betegséget sarka betegségnek is nevezik. (Sarka bolgárul himlő.) A betegséget kajszin először 1934-ben Bulgáriában írták le, később számos országban is észlelték. Hazánkban a kajszin 1948-ban vált ismertté. Azóta a legelterjedtebb és legjelentősebb vírusos betegségek közé tartozik. A betegség következtében a fák fejlődésükben visszamaradnak, gyümölcsük pedig értéktelen.
TünetA betegség gazdanövénye a kajszi, az őszibarack, a szilva, a ringló, a kökény és számos díszfa- és gyomfaj. A levélen és a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek.
A levélen a gyűrű alakú, halványzöld vagy sárgászöld, elmosódott szélű foltok a legjellegzetesebbek. Ezenkívül egynemű és az ereket körülölelő sárgászöld foltok is láthatók. A foltok fonáki részén az erek sárgászöldek.
A gyümölcs felületén enyhén vagy erősen besüppedő, sárgászöld, majd sárgásbarna, gyűrű alakú vagy szabálytalan rajzolatok láthatók. A gyümölcs deformált lesz. A kajszi gyümölcse már félérett állapotban megpuhul. A gyümölcs húsában üveges vagy vörösbarna szövetrészek találhatók. A csonthéjon 1–2 mm széles, sárgásfehér, elmosódott szélű gyűrűk figyelhetők meg. Ha a foltok összeolvadnak, akkor a mag részben vagy teljesen sárgásfehér lesz (94. ábra).
A fertőzési források egyrészt az anyanövények, következésképpen az azokról származó szemzőhajtások és vegetatív úton szaporított alanyok, valamint a beteg magvak és az azokból fejlődött magoncok. A vírus szaporítóanyaggal és pollennel is terjed. A levéltetvek a kajszin nem károsítanak, így a vírusátvitel csak az esetleges próbaszívásokra korlátozódik. Ugyanakkor azonban az őszibarack és a szilva esetében a levéltetűátvitel nagy jelentőségű.
94. ábra - Kajszihimlő
kepek/94abra.png
A beteg fákat meg kell semmisíteni. Új ültetvényeket vírusmentes szaporítóanyaggal kell létesíteni. E célból a szaporításra felhasználandó növényt, ill. növényrészeket tesztelni kell. A vírus kimutatására a szerológiai módszerek eredményesen használhatók. A vírus tesztnövényekkel is kimutatható. Tesztnövények: őszibarack (Elberta fajta), szilva (Olasz kék, Pozsegaca és Küsztendil fajta), Chenopodium foetidum és Nicotiana clevelandii. Értékes nemesítési szaporítóanyag vírusmentesítése 37 °C-on 2–3 hétig hőterápiával lehetséges. A vírusvektor levéltetvek elleni védekezés az őszibarack és szilva esetében elengedhetetlen.
A kajszi sárgulása és levélsodródása
Kórokozó: plum pox potyvirus (PPV)
Egyfonalú RNS vírus. Anizometrikus, fonál alakú, afidofil, stylet-borne vírus.
A betegség lefolyása. A fertőzési források egyrészt az anyanövények, következésképpen az azokról származó szemzőhajtások és vegetatív úton szaporított alanyok, valamint a beteg magvak és az azokból fejlődött magoncok. A vírus szaporítóanyaggal és pollennel is terjed. A levéltetvek a kajszin nem károsítanak, így a vírusátvitel csak az esetleges próbaszívásokra korlátozódik. Ugyanakkor azonban az őszibarack és a szilva esetében a levéltetűátvitel nagy jelentőségű.
Védekezés. A beteg fákat meg kell semmisíteni. Új ültetvényeket vírusmentes szaporítóanyaggal kell létesíteni. E célból a szaporításra felhasználandó növényt, ill. növényrészeket tesztelni kell. A vírus kimutatására a szerológiai módszerek eredményesen használhatók. A vírus tesztnövényekkel is kimutatható. Tesztnövények: őszibarack (Elberta fajta), szilva (Olasz kék, Pozsegaca és Küsztendil fajta), Chenopodium foetidum és Nicotiana clevelandii. Értékes nemesítési szaporítóanyag vírusmentesítése 37 °C-on 2–3 hétig hőterápiával lehetséges. A vírusvektor levéltetvek elleni védekezés az őszibarack és szilva esetében elengedhetetlen.
Fitoplazmás betegség
Kórokozó: european stone fruit yellowing phytoplasma (ESFY)
A kajszi sárgulása és levélsodródása
Jelentőség. A betegség az európai országokban, ahol kajszit termesztenek, egyre jelentősebbé válik. Magyarországon a betegség először 1992-ben vált ismertté. A betegségnek a kajszi pusztulásában fontos szerepe van.
Gazdanövény. A betegségre a termesztett kajszifajták fogékonyak. Az alanyok közül főleg az őszibarack, de a vadkajszi is fogékony, a szilvaalanyok ellenállóbbak.
Tünet. A levél érközei sárgászöldek, a levelek színük felé bekanalasodnak, törékenyek, kicsik lesznek. A hajtáson a levelek ritkásan helyezkednek el. A hajtás és a vessző háncsszövetei elbarnulnak. A fák növekedési erélye egyre lassul, végül a fák kipusztulnak. Az ültetvényben a fapusztulás nagyon jellegzetes, mivel a fák ún. boszorkánykörben egymás után halnak el.
Fertőzési források a beteg növények, ahol a kórokozó főleg a gyökerekben telel át, ugyanakkor azonban fás részek háncsszöveteiben is fennmaradhat. A kórokozó a fa háncsszöveteiben gyorsan szétterjed, és a fa teljesen beteggé válik. A kórokozó szaporítóanyaggal, szemzéssel vihető át. Terjesztője továbbá a szilvalevélbolha (Cacopsylla pruni) is.
Kórokozó: european stone fruit yellowing phytoplasma (ESFY)
Polimorf, levélbolhával átvihető fitoplazma.
A betegség lefolyása. Fertőzési források a beteg növények, ahol a kórokozó főleg a gyökerekben telel át, ugyanakkor azonban fás részek háncsszöveteiben is fennmaradhat. A kórokozó a fa háncsszöveteiben gyorsan szétterjed, és a fa teljesen beteggé válik. A kórokozó szaporítóanyaggal, szemzéssel vihető át. Terjesztője továbbá a szilvalevélbolha (Cacopsylla pruni) is.
Védekezés. Egészséges szaporítóanyag telepítése. A kórokozó kimutatása céljából a szaporítani kívánt kajszifajtát a rendkívül fogékony őszibarack-alanyra kell szemezni. Ha a beszemzett nemes fajta a kórokozótól fertőzött, akkor az őszibarack-alany, következésképpen az oltvány elpusztul. A kórokozó vektora, a szilvalevélbolha ellen is védekezni kell.
Baktériumos betegségek
A kajszi agrobaktériumos gyökérgolyvája
== A kajszi agrobaktériumos gyökérgolyvája ==
Lásd: Az alma agrobaktériumos gyökérgolyvája
A kajszi pszeudomonászos elhalása
Jelentőség. A kajszifák hervadását és elhalását korábban összefoglaló néven gutaütésnek, azaz apoplexiának nevezték (95. ábra). Kiváltó okként ide sorolták mindazokat az élettelen, nem fertőző és élő, fertőző kórokokat, amelyek hervadást és elhalást váltottak ki. Az élettelen, nem fertőző kórokok közül főleg a fagynak tulajdonítottak nagy fontosságot. Az élő fertőző kórokok közül a pszeudomonászos és a leukosztómás elhalás, valamint a verticilliumos hervadás kórokozóit tartották jelentősnek. Az 1970-es években tisztázódott, hogy a kajszifák egyik jelentős betegsége a pszeudomonászos elhalás, amelyet a Pseudomonas syringae pv. syringae baktérium okoz. Ehhez társulhat még a Leucostoma cinctum gomba is. Megállapították azt is, hogy az őszibarackfák elhalását szintén a fenti két kórokozó idézi elő, jelentőségük azonban fordított. Mindkét kórokozó külön és együttesen is megbetegíti a kajszi- és őszibarackfákat. Együttes előfordulásuk esetén azonban a megbetegedés mértéke nagyobb. Jelenlegi ismereteink szerint tehát az eddigi összefoglaló névvel jelölt betegséget szét kell választani, ezért a Pseudomonas syringae pv. syringae által kiváltott betegséget pszeudomónászos elhalásként külön kell tárgyalni. A Pseudomonas syringae pv. syringae fajt 1902-ben írták le, később számos országban észlelték.
== A kajszi pszeudomonászos elhalása ==
Kórokozó Pseudomonas syringae pv. syringae van Hall
A betegség legfontosabb gazdanövénye hazánkban a kajszi, az őszibarack, a cseresznye és a meggy.
A kajszifák hervadását és elhalását korábban összefoglaló néven gutaütésnek, azaz apoplexiának nevezték (95. ábra). Kiváltó okként ide sorolták mindazokat az élettelen, nem fertőző és élő, fertőző kórokokat, amelyek hervadást és elhalást váltottak ki. Az élettelen, nem fertőző kórokok közül főleg a fagynak tulajdonítottak nagy fontosságot. Az élő fertőző kórokok közül a pszeudomonászos és a leukosztómás elhalás, valamint a verticilliumos hervadás kórokozóit tartották jelentősnek. Az 1970-es években tisztázódott, hogy a kajszifák egyik jelentős betegsége a pszeudomonászos elhalás, amelyet a Pseudomonas syringae pv. syringae baktérium okoz. Ehhez társulhat még a Leucostoma cinctum gomba is. Megállapították azt is, hogy az őszibarackfák elhalását szintén a fenti két kórokozó idézi elő, jelentőségük azonban fordított. Mindkét kórokozó külön és együttesen is megbetegíti a kajszi- és őszibarackfákat. Együttes előfordulásuk esetén azonban a megbetegedés mértéke nagyobb. Jelenlegi ismereteink szerint tehát az eddigi összefoglaló névvel jelölt betegséget szét kell választani, ezért a Pseudomonas syringae pv. syringae által kiváltott betegséget pszeudomónászos elhalásként külön kell tárgyalni. A Pseudomonas syringae pv. syringae fajt 1902-ben írták le, később számos országban észlelték.
Tünet. A fa pusztulásának két formája különböztethető meg. Az egyik a részleges, a másik a teljes elhalás.
A fa pusztulásának két formája különböztethető meg.
Részleges elhalás esetén a pusztulás csak a fa egy-egy ágára terjed ki. Az ágakon lévő hajtások, levelek fakózöldek lesznek, lankadnak, majd elszáradnak. Az elhalt ág alatti részből új hajtások törnek elő.
Teljes elhalás esetén az egész fa elpusztul, és a gyökérnyaki részből új hajtások fejlődnek. Mind a részleges, mind pedig a teljes elhalás esetén a fa lombja aránylag gyorsan szárad el. Az elhalás általában tavasszal és nyár elején következik be. Ha az elpusztult fák ágrészéből vagy törzséből metszlapot készítünk, akkor a pusztulás kiindulópontjánál a kambium és a háncsszövet erősen barnult, nedves, kellemetlen szagú. Az ágon és a törzsön rákos sebek keletkeznek és mézgásodás is megfigyelhető.
A kórokozó a vegetációs időszakban a növény felületén hosszú ideig fennmarad. Ősztől azonban csapadékos időjárás esetén felszaporodik. A baktérium sebzésen (metszési felületen, fagyléceken, állatok rágta vagy művelőeszköz okozta sebeken) keresztül hatol a növénybe. A kórokozó november elejétől március elejéig fertőz. A sebzésen keresztül a növénybe került kórokozó a kambiumot és a háncsszövetet fertőzi meg.
Kórokozó. Pseudomonas syringae pv. syringae van Hall
Betegség lefolyása. A kórokozó a vegetációs időszakban a növény felületén hosszú ideig fennmarad. Ősztől azonban csapadékos időjárás esetén felszaporodik. A baktérium sebzésen (metszési felületen, fagyléceken, állatok rágta vagy művelőeszköz okozta sebeken) keresztül hatol a növénybe. A kórokozó november elejétől március elejéig fertőz. A sebzésen keresztül a növénybe került kórokozó a kambiumot és a háncsszövetet fertőzi meg.
A baktérium még a fagyok beállta előtt főleg a háncsszövetben felszaporodik, ezáltal a háncsszövetben lévő cukortartalom egyre alacsonyabb lesz, így a növény fagykárosodási veszélye növekszik. A fagy hatására ezután a baktérium felszaporodása tovább fokozódik.
A kambium és a háncsszövet végül teljesen elpusztul. Új háncs- és faszövet nem képződik, ezért az elpusztult szövetek fölötti növényrészek nyár elején hirtelen elhalnak. Ha a baktérium az ágalapot fertőzi meg, akkor a fa részleges elhalása következik be, ha pedig a törzset, akkor teljes elhalás figyelhető meg.
Védekezés. A betegség leküzdésének alapja a sebzések kiküszöbölése a fertőzés időszakában. Ezért a korábbi gyakorlattól eltérően a metszést (alakító-, koronaritkító és ifjítómetszést) a rügypattanás és virágzás közötti időszakban kell elvégezni. Ilyenkor a metszési felületet permezetőszerrel nem kell lezárni. Ha azonban munkaszervezési okokból a fás metszést rügypattanás előtt szükséges elvégezni, akkor metszés után sebzárásként – réztartalmú szerrel lemosásszerűen kell permetezni. A réztartalmú szerek közül a rézszulfát hatóanyag baktericid hatása a legjobb. A rézoxiklorid hatóanyag hatásfoka valamivel gyengébb. Ugyancsak elengedhetetlen az ágrészek eltávolítása során ejtett nagyobb sebek kezelése sebkezelő szerrel. Előtérbe kell helyezni a vegetációs időszakban a zöldmetszést és a hajtásválogatást. Az üzemekben jelenleg a termesztéstechnológiát már a fentiek figyelembe vételével alakították ki.
== A kajszi lisztharmata ==
| 