„OpenOffice/A szövegszerkesztés alapjai” változatai közötti eltérés

* Sok esetben kedvezőbb, biztonságosabb az a megoldás, amikor nyomva tartjuk a <big>SHIFT</big> gombot, és a kurzorvezérlő (nyilakkal) billentyűkkel jelölünk. Ha nyomva tartjuk a <big>CTRL</big> billentyűt is akkor a nyilakkal szavanként jelölünk.

 

Alapvetően a tipográfiában a betűtípusokat három csoportba oszthatjuk küllemük alapján:

 

Jellemzője hogy a betűvégeknél úgynevezett talpak találhatóak. Általánosan ezeket a betűtípusokat használják könyvek és újságok szerkesztésénél, illetve a hivatalos levelezésben. Könnyen olvashatóak. Tipikus képviselői a Times, Garamond, Primus, Aldine, Bodoni stb.

A

Talpak

Közös jellemzőjük, hogy a betűvégek egyenesen végződnek, „nincs rajtuk talp”. Tipikus képviselői a Helvetica, (Arial, Switzerland), Avangarde, Bauhaus stb.

A

Nincs talp

Ide sorolhatóak a különféle kézírást utánzó betűk, iniciálék stb. Gyakorlatilag, ami nem fér bele az első két csoportba, az ide kerül.

Például:

Régebben (Windows 3.0) még használtak bittérképes betűket is. Ezeknek az a nagy hátránya, hogy minden egyes nagysághoz tartozott egy fájl, ami a betű adott nagyságú képét tartalmazta. Könnyen belátható, hogy sok és sokfajta betűkészlet használata irdatlan mennyiségű merevlemez helyet igényelt. Ma már csak mutatóban lehet ilyen betűtípusokat találni.

FONTOS: A vektoros betűkhöz is tartozik mindig képernyőfont is, mert a monitoron vektoros betűket megjeleníteni nem igazán képes egyetlen processzor sem, a hatalmas számításigény miatt. Ezért előállítanak telepítéskor egy képernyőfontot (vagy kapunk hozzájuk, mint a Type 1-es betűtípusoknál) és a képernyőn való megjelenítéshez ezeket használja a rendszer. Nyomtatáskor viszont a vektoros font kerül leküldésre a nyomtatónak.

Többféle szöveges oldalelemet különböztethetünk meg bármely dokumentumban:

kenyérszöveg: a dokumentum nagyobb tömegű, huzamosabb olvasásra szánt, a tartalmat hordozó része;

a dokumentum formázásának az az alapvető célja, hogy a tartalom eljuttatását, befogadását szolgálja. Tehát nem azért kell a szöveget formázni, mert lehet, vagy mert elvárják, hanem azért, hogy könnyebben, gyorsabban, hatékonyabban el lehessen olvasni;

szép, professzionális kinézetű dokumentum kialakítása művészet, de legalábbis jól meghatározott mesterség. Tehetség, de legalábbis tanulás és meglehetősen sok gyakorlat szükséges hozzá. Ami ebből a könyvből elsajátítható, csak arra elég, hogy irodai dokumentumaink - levelek, szerződések, feljegyzések, számlák, faxok, információs anyagok stb. - ne nézzenek már úgy ki, mintha összecsaptuk volna azokat. Igényesebb dokumentum készítésekor igenis forduljunk szakemberhez. Többe fog kerülni, de a befektetés a dokumentum céljának elérésében fog megtérülni.

A távolságok viszonyának jelentése van. Az egymáshoz közel elhelyezkedő dolgokat összetartozónak gondoljuk, és fordítva is igaz: ha két dolog egymástól távol van, különálló, független objektumokként értékeljük azokat. Emiatt elsőrendű fontosságú az oldalelemek elhelyezkedése, a közelség és messzeség kialakításának lehetősége: ehhez pedig megfelelő mennyiségű üres helynek kell maradnia a papíron (vagy a képernyőn).

Csak egyszer próbálkozzanak meg azzal, hogy nem a szöveget próbálják elrendezni az oldalon, hanem az üres helyet. Meg fognak lepődni! Az üres hely rendezésével éppúgy meg lehet szervezni az oldal kinézetét, mint a szövegelemek helyezgetésével.

Az összetartozó objektumok legyenek határozottan közelebb egymáshoz, mint a többi objektumhoz. Például egy névjegyen a név és a beosztás szorosabban összetartozik, mint a név és a telefonszám. Ezzel szemben a telefonszám és az e-mail cím logikailag összetartoznak (kommunikációs elérhetőség), csakúgy mint a cím elemei (fizikai elérhetőség). Az alapszabályok és a tagolás miatt nem lehet akármennyi karaktert zsúfolni egy oldalra. Tetszik vagy nem, a szokásos A4-es lapra 5000 - 5500 karakternél több nem fér - csak ha nem törődünk az olvashatósággal.

Nyilvánvaló, hogy az elemeket nem lehet összevissza felszórni a rendelkezésre álló területre. Valamilyen rendező elvnek érvényesülnie kell. Bármilyen tulajdonság azonossága vagy nem túl nagy eltérése összetartozást, egyöntetűséget sugall. Például már két oldalelemnek az oldal szélétől való azonos távolsága automatikusan kirajzol egy vonalat, amihez a többi elemet igazíthatjuk - ez a margó... Egy oldalon belül többféle ilyen igazodási vonal kialakulhat. Például a fenti névjegyen nyilvánvaló, hogy a beosztásnak pontosan a név alatt a helye, és ha több sornyi adat kerülne erre helyre, akkor azok is a név alatt kezdődnének

Összetettebb dokumentumok (jelentések, hírlevelek, általános ajánlati anyagok, prospektusok stb.) készítésekor különös gonddal kell eljárni az oldalak szerkezetének meghatározásakor. Figyelembe lehet venni, hogy az (európai) ember először a bal felső, majd a jobb alsó sarokra pillant ösztönösen - hacsak valamely effektus máshogyan nem tereli a figyelmét. Tartózkodni kell a túl sok hatás alkalmazásától is. A korszerű dokumentumszerkesztők olyan sok lehetőséget nyújtanak, hogy meglehetős önmegtartóztatást jelent nem élni minél többel. De egy dokumentum nem attól válik hatékonnyá, kelt kedvező benyomást, hogy az adott szoftvert a lehetőségek végső határáig kihasználtuk. Biztos, hogy az eddigi elvek sok Olvasó számára túl elvontnak tűnnek ahhoz képest, hogy milyen egyszerű beavatkozásokat jelentenek. Akiket jobban érdekel a kiadványtervezés, azoknak javasoljuk, hogy fogalmazzák meg, egy-egy dokumentum miért tetszik, vagy nem tetszik. Tegyék tudatossá a saját számukra, hogy milyen formázási megoldások azok, amelyek őrájuk pozitív vagy negatív hatást tettek. Ehhez természetesen alaposan meg kell figyelniük sok dokumentum formázását - ami azért is hasznos, mert ami tetszik, azt nyugodtan alkalmazzák csak a saját gyakorlatukban! A hivatásosok is így tesznek. Mindenesetre a továbbiakban néhány egyszerű javaslatot teszünk, amelyektől el lehet ugyan térni, de csak kellő gyakorlat birtokában

Egy oldalon ne látsszon több mint háromféle betűtípus, beleértve az élőfejet, -lábat és az oldalszámozást is. A fokozatok és a változatok, a sűrítés és ritkítás, az elrendezés éppen elég változatosságot biztosít.

Egy oldalon ne használjunk többféle dőlt betűtípust. Soha ne írjunk semmit csupa nagybetűvel. Unalmassá, téglalap alakúvá teszi a szövegfoltot, és még a kiemelési hatást sem éri el. Helyette alkalmazzunk inkább valamilyen vastag vonalú betűtípust - vagy éppen vékonyat, ha a többi szövegelem vastag vonalú.

Gyakorlatilag akár a dokumentumoknak, akár a mappáknak tetszőleges neveket adhatunk, és a valóságban gyakran pontosan ez is történik. Aminek az az eredménye, hogy sokszor fogalmunk sincs, hogy egy adott iratot (dokumentumot, állományt) hol is keressünk. Amikorra ez bekövetkezik, azaz sokszor és hosszan kell keresgélnünk a mappákban, addigra sok mappa és dokumentum keletkezett. Emiatt a logikus és rendszeres nevekre való áttérés (átnevezés) esetleg több ezer objektumot érinthet, vagyis reménytelenül nehéz feladat. Annál is inkább, mert munkatársaink szintén hozzászoktak a "Józsi", "Levelek", "Tegnap" és hasonló mappanevekhez, és az átállás akár meg is béníthatja a munkát. Amit az állandó keresgélés már eléggé nehézzé tett így is.

Azaz a szervezet szerkezetéhez és tevékenységéhez illeszkedő, és logikus névrendszer kialakítása a munkahelyszervezés fontos része, és még a számítógépesítés elején célszerű elvégezni. Ekkor sem lesz könnyű, mert sajnos nincs minden körülmények között célszerű nevezésrendszer. Gondoljunk arra a dilemmára, hogy otthon a könyveket szerzők, témakör, vagy nagyság szerint helyezzük-e el a polcon? (A dokumentumokat típus, keletkezési hely, projekt vagy verzió szerint nevezzük-e el?)