„Heraldikai lexikon/Martin Schmeitzel” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
Martin '''Schmeitzel''' (Brassó, 1679. máj. 28.-Halle, 1747. júl. 20.), avagy Schemitzel Márton, neves [[erdély]]ierdélyi [[szász]] származású történész, [[heraldikus]]. A neve előfordul Schmeizel alakban is.
 
Apja, Mihály Brassóban gimnáziumi tanár és pap volt. 1700-tól a jenai egyetmen Johann Paul Hebenstreit, Caspar Posner és Struvens történelmi és [[államjog]]iállamjogi előadásait hallgatta. 1702-ben a wittenbergbe, majd Greifswaldba ment, ahol Johann Friedrich Mayer és Palthenius professzor előadásait látogatta. Nevelőként Dániában, Német- és Svédországban és Németalföldön utazott. Kétszer is kalózok kezébe került, de fogságából sikerült kiszabadulnia. 1712-ben magiszteri címet szerzett és 1714-ben a jenai egyetem docense, majd 1720-ban a bölcsészkar adjunktusa. 1721-től rendkívüli egyetemi tanár, és az egyetemi könyvtár felügyelője. 1731. szeptember 13-án porosz királyi udvari tanácsossá nevezték ki és a hallei egyetemen az államjog és történelem rendes egyetemi tanára lett és ugyanott 1743-ban mint prorektor működött. Előadásokat tartott államjogból, történelemből, földrajzból és heraldikából. 1723-as művében említést tesz arról, hogy jenai heraldikai előadásait több magyar diák is hallgatta.
 
Több történeti és államjogi műve jelent meg. Jénai egyetemi előadásaiban (''Collegium politico-statisticum'', 1723) ő használta először a statistica kifejezést. Még a korabeli leíró statisztika művelője, de már elfordult az államismeret megmerevült skolasztikus hagyományaitól. Hallei tartózkodása idején főként Erdélyre vonatkozó történelmi tanulmányokkal és egy magyar történeti könyvtár anyagának gyűjtésével foglalkozott. Ez utóbbi katalógusát a nagyszebeni születésű [[Agnethler Mihály]] helmstedti egyetemi tanár adta ki (1748 - 51). Könyvtárjegyzékén található felhívásával honfitársait Magyarországra vonatkozó forrásmunkák gyűjtésére buzdítja: "Hazánk dicsősége emelésére én idegen földön munkát, költséget és éjjelezést nem sajnálván fáradoztam: kövessenek mások is."
 
Heraldikai műveinek tudományos színvonala kiemelkedik a 18. század elejének német címertani művei közül. Ezeket következetesen logikus tárgyalásmód, jellemzi. Műveit számos rézmetszet díszíti. Noha a legtöbb [[mesteralak]] eredetét nem tudta pontosan meghatározni, de megkísérelte azokat legalább geometriai alapon osztályozni, amivel [[Gatterer]] és a [[szerkezeti heraldika]]i szemléle egyik előfutárának tekinthető. A porosz címer leírása ékes példája egy jó és tárgyilagos [[címerleírás]]nak.