„Heraldika/Axiomatikus heraldika” változatai közötti eltérés

A 19. század újra visszatért a történeti források vizsgálatához (Christian Samuel Bernd, Hermann Grote, br. Leopold Ledebur, Friedrich Karl von Hohenlohe-Waldenburg herceg, Otto Titan von Hefner, Mayer von Mayerfels, Otto Titan von Hefner stb.). Ez a címerszemlélet pozitivista alapú volt. A forrásokat tudományos kritikának vetették alá. Hatalmas címertani anyagot gyűjtöttek össze és dolgoztak fel rendszeres módon. Olyan új címertani diszciplínák jöttek létre, mint a címerkritika és a historizálás. A középkori pecséteket, az [[élő heraldika]] korának pajzsait, sisakjait tanulmányozták. Ledebur az összehasonlító heraldika megalapítója és Grote az egyik úttörője, mely a korabeli technikai adottságokat, a címerjogi szabályokat kutatja, és vizsgálja a divatok és újítások hatását a heraldikára. A 19. század végén a csúcspontot Maximilian Gritzner működése jelentette. A 20. század kiemelkedő heraldikusai közé tartozott Donald Lindsey Galbreath. Általános heraldikai gyűjtemény Rietstap ''Armorial général'' című műve. Theodore de Renesse gróf hétkötetes ''Dictionnaire des figures héraldiques'' című műve [[címerkép]]ek szerint adja meg a címerviselő családokat.