„Heraldikai lexikon/Pecsét” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Szentmártoni takácscéh pecsétje 1734.png|thumb|Vándor pecsétkészítő által készített pecsétnyomó. A szentmártoni takácscéh pecsétje, 1734, Xántus János Múzeum, Győr. A nyél és nyomólap egy darabból, sárgarézből készült. Az ovális pecsétlőlap nagyon kezdetleges technikával készült, és az évszám („1374”) elírása (ti. a számok felcserélése) is érzékelteti a „vésnök” felkészületlenségét. A helység megnevezésére szorítkozó pecsétszöveg félkörben helyezkedik el, alatta körbe foglalt három vetélős takácsjelvény látható. A kör alakú pajzsot oroszlánok tartják, fölül ötágú leveles korona díszíti. Az évszám a címertartók talpvonalát jelző sávba került, melyet alul még egy vonalkázott körszelet határol. Felirata: „SZ(ent):MARTONY”. A szentmártoni takácsok céhének működéséről nincs adatunk, a megyében elterjedt vidéki mesterhálózat alapján feltételezhetnénk, hogy csak a filiális mesterek önkéntes pecsétkészítéséről lehet szó. Ennek ellentmond viszont az a tény, hogy a szentmártoni céh bizonyságleveleket adott ki.

[http://cehgyujtemeny.hu/targyi-emlekek?cat=4&lelet=264] ]]

 

Pecsétek már az ókorban is léteztek. A pecsét háromféle funkciót látott el: 1. a pecséttulajdonost (az írás kiadóját) azonosította, 2. lezárta az iratokat, leveleket, illetve más tárgyakat, amivel biztosította az információközlés vagy a tulajdon stb. titkosságát, sértetlenségét, 3. bizotsította az írás hitelességét, jogi erejét, az irat hitelességének és autentikusságának egyedüli eszköze volt.