„Heraldikai lexikon/Címerköltő” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
névváltozatok sablonnal AWB
1. sor:
A '''címerköltő''' eredetileg olyan [[herold]] volt, aki körülbelül a 13. század végétől, a címerek viselőiről írt verset és szakszerű módon írta le magát a címert is.
 
<big>{{Heraldikai lexikon/névváltozatok|heroldköltő, heroldköltészet<br>}}
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
<div class="keretjobb" style="width:25%; border:1px; background-color:#ebf9fe">
<big>Névváltozatok:<br>
 
<big>heroldköltő, heroldköltészet<br>
<br>[http://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Rövidítések Rövidítések:]
</big>
</div>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
 
Ezt a leírást, mely az akkoriban kifejlődő heraldikai [[Heraldikai lexikon/nevezéktan]]t használta, [[blason]]nak nevezzük, mely egyébként egy francia eredetű irodalmi műfajt is takar. A blason a címer motívumainak allegorikus magyarázata, külön hangsúllyal a címerállatokra vonatkozóan.
 
A heroldköltészet vagy címerköltészet didaktikus költői műfaj a 13-15. századi lovagi költészetben. A címermagyarázó monda egyik költői válfaja, mely rokon az embléma műfajával. A címerviselő tetteit gyakran eltúlzott, dagályos formában írta le és külön hangsúlyozta a lovag bőkezűségét. A címerversek (de: ''Heroldsdichtung'', ''Wappendichtung'') mindenekelőtt a lovagok külső leírásával foglalkoztak, nagy súlyt fektettek a lovagi tornákon résztvevők fegyverzetének és címerének részletes költői leírására. Ezért a [[heraldika]] számára is fontos forrást jelentenek. A költemények tartalma a címerek értelmezése volt, melyhez gyakran csatolták a főúr családjának genealógiáját.
 
Nem minden címerköltő volt herold a foglalkozását tekintve. A címerversek alkalmi költemények voltak. Témájuk egy-egy lovagi torna, csata vagy jeles személy. Az első címerversek már 12-13. század udvari nagyepikájában megjelentek, mint Wolfram von Eschenbach, [[Konrad von Würzburg]] ''Turnier von Nantes'' (1257 u.) című műve volt. és Hirzelin ''Schlacht bei Göllheim'' című műve. A 14. században egyik fő képviselője Gelre (1339-től a von Geldern hercegek heroldja).
 
A műfaj főleg Németországban és Ausztriában volt divatos, de a francia [[blason]]ok között is vannak heraldikai témájúak. Fő képviselője [[Peter Suchenwirt]]. Az ő előfutárai közé olyan híres írók sorolhatók, mint [[Wolfram von Eschenbach]], [[Ulrich von Lichtenstein]] (''Frauendienst'') és a már említett Konrad von Wuerzburg. Maga Suchenwirt közvetlen hatást gyakorolt [[Hugo von Monfort]]ra.
 
Peter Suchenwirt Nagy Lajos 1345-ös litvániai hadjáratáról leírja, hogy: Poroszországban "két király harcolt sok magyar és cseh vitézzel, sok hőssel, fejedelemmel, gróffal báróval, akiknek nevét zengik a heraldok, címerköltők és a sereget követő alakosok..."
Ekkoriban tehát heroldok, címerköltők és alakosok (mulattatók) foglakoztak a címerekkel Magyarországon is.
 
Tágabb értelemben ide sorolható minden olyan mű, mely a címerekkel foglalkozik, mint például Horneck Ottokár színes krónikája. [[Conrad von Mure]] ugyancsak rímpárokkal írta le a [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]]eket, melyek között a magyar királyé is megtalálható. [[Gelre]] herold versben és képben is megörökítette Nagy Lajos király címerét. [[Zsámboki János]], ''Emblemata'' című művében verset közölt Nagyszombat címeréről. Trencsén város címeréről 1588-ban Máder Valerián, humanista értelmiségi írt verset. A Lorántffy család címerét egy 17. századi költő latinul és magyarul is megénekelte.
38 ⟶ 30 sor:
Eniteat seu Marte lubet seu pace quieta,<br>
Eniteat truncus pluribus ille comis.<br>
</big>
 
(Gvevara Antal: ''A fejedelmek serkenő órája.'' Ford. Prágai András, Bártfa 1628. 2-rét; az előbeszéd után. A könyv Lorántffy Zsuzsanna és férje, Rákóczy György költségén jelent meg. Lásd: [[Heraldikai lexikon/Rövidítések|Nagy]] VII. 173. l.)
44 ⟶ 36 sor:
</div></center>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
 
 
 
Oswald Plotchius 1608-ban verses krónikájában értelmezte [[Címerhatározó/Besztercebánya címere|Besztercebánya]] vörössel és ezüsttel vágott címerét. A pólyákban a város határában található négy folyót látta. A vörös szín szerinte a szerencsétlenséget, a fehér a vigaszt, a pajzstartó angyal az isteni gondviselést, a sasok (Plotchiusnál sólymok) minden őrzőjét jelképezik.
71 ⟶ 61 sor:
</div></center>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
 
 
 
Kálnoky Sámuel 1702-ban folytatásban adta ki [[Pethő Gergely]] ''Króniká''ját, melynek címlapján címere látható, alatta -- Nagy Iván szerint -- az alábbi "izetlen" vers áll:
84 ⟶ 72 sor:
Bánffi, Bethlen, Béldi, Lázár s Petki nemmel,<br>
Kálnoki ős névvel te dicskedhetel.<br>
</big>
 
A címer fölött a következő jelszó áll: "Nec timide, nec tumide"
91 ⟶ 79 sor:
</div></center>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
 
 
* '''Irodalom:'''
100 ⟶ 87 sor:
 
''Világirodalmi lexikon.'' főszerk. Király István, Budapest 1975. IV. 416
 
 
==Lásd még:==