„Heraldikai lexikon/Fekete” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
névváltozatok sablonnal AWB |
||
1. sor:
▲<big>Névváltozatok: fekete (Nyiri 1831. 319.), roh ['feketés, rőt'] (TESz III. 430.), ater, obater, niger, obniger, subniger, coracinus, pullus, fuscus (NySz I. 790.), igen fekete: perniger, fekete festék: atramentum (C; NySz I. 790.), feketés: infuscus, subniger (PPB.; NySz I. 791.), Holló-szín: color coracinus (Nom² 227., NySz I. 1476.), ater: setét fekete, fuſcus: barát-ſzín, lentus: szomorú-ſzín, nigricans: holló-ſzín, nubilus: setét-ſzín (mind: Pápai/Bod 126.), obater: feketéllő (Pápai/Bod 419.), obniger: feketéllö́ (uo. 422.)
hu. la (a magyar címeres levelekben): ater, furvus, fuscus, niger (Avar 38.)
en: sable, de: schwarz, la: atrus, niger, sabuleus, sabularius}}
[[
A '''fekete''' a [[színek]] közé tartozó [[heraldika]]i színezék.
A feketét gyakran összetévesztik az ezüsttel, ha olyan címerekről van szó, melyeknél valódi ezüstöt használtak a színezésre. Az [[ezüst]] ugyanis idővel megfeketedik.
== A szó etimológiája ==
23 ⟶ 16 sor:
== A fekete szimbolikája ==
A [[holt heraldika]] korában különféle jelentéstartalmakat igyekeztek a feketéhez kapcsolni. A [[színek]] között ezt tartották a legkevésbé előkelőnek. [[Clément Prinsault|Prinsaultnál]] a gyász és gazdagság jelképe volt. Egyes misztikus filozófusoknál ([[Johannes Tauler]], 1300 k. - 1361) a fekete szín az érzékeknek felel meg.<ref>Johannes Tauler: ''A hazatérés útjelzői''. Budapest, 2002. 94. l.</ref> A [[Philipp Jacob Spener|Spener]] által említett Heraldus Britannus nevű középkori [[herold]] a ''mauro'' elnevezést használta a feketére.
A fekete a szimbolikában a halál, bánat és gonoszság színe. A népi képzet feketének tartja az ördögöt. Európában a fekete ruha, lobogó, fátyol, karszalag stb. a gyász jele.
29 ⟶ 22 sor:
== A fekete előállítása ==
A feketéhez koromalapú festékeket használtak. Az {{Hl|címerábra|árnyékolására}} aranyat vagy ezüstöt alkalmaztak. A legjobb fekete festékek a kanóc- és a lámpakormok voltak. Olyan kemencében készítették, melynek jól záródott az ajtaja felül pedig nagy négyszögű nyílással volt ellátva. Efölé kúpalakú zsákot akasztotttak valamilyen puha, de elég erős anyagból. A kemencében szénben, gyantában, kátrányban gazdag fát és más anyagokat, tüzeltek és hamvasztottak el. A levegő megvonásával sok füst és korom keletkezett, melyet a kosárról időnként le kellett rázni. Ezt aztán lenolajból főzött firnásszal keverték el. A másik a hollófekete vagy hollóezüst, mely grafitalapú krém volt. A szürkésen barnás árnyalatot tryginonnak nevezték. Már az ókori athéni festők, Polygnótosz és Mikón is készítette a szárított szőlőélesztő elégetésével, melyet aztán enyvvel kevertek.
== Jegyzetek ==
<references/>
== Lásd még ==
|