„Heraldikai lexikon/Nemesség igazolás” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
névváltozatok sablonnal AWB
1. sor:
<big>Névváltozatok:{{Heraldikai lexikon/névváltozatok|1=régi nemes nemzetségét megmutatja, nemességét felviszi (mindkettő: Fényes 1843. 34.[https://books.google.skhu/books?id=V0o6AQAAMAAJ&pg=RA1-PA33&lpg=RA1-PA33&dq=szent+istv%C3%A1n+rend+herold&source=bl&ots=IaPKJWU_GN&sig=1CR5JJA8svBszGi9En5_kiLotKc&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwidyMKd-YDKAhUGsxQKHUz9A18Q6AEIRzAI#v=onepage&q=szent%20istv%C3%A1n%20rend%20herold&fprintsec=falsefrontcover]), nemesi bizonyitvány (Nagy Iván IX. 431.), nemesség igazoló pör (Nagy Iván VII. 372.), megyei bizonyítvány (Nagy Iván IX. 128.), nemesi próba, őspróba, nemességpróba, produkál (TESz. III. 289.) <br><br>
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
 
<br><br>1581: „p[ri]ŭilegiuomok es egiebfele leuelek ... nalůnk volnanak ... tartozzůnk p[ro]dûcalnj.” [Dessewffy cs. margonyai ág lt.: Papp L.], 1794: pródukáltak [Farkas A.: N. Károlyi Gyűlés 21: NSz.] (TESz. III. 289.)
<div class="keretjobb" style="width:65%; border:1px; background-color:#ebf9fe">
<big>Névváltozatok: régi nemes nemzetségét megmutatja, nemességét felviszi (mindkettő: Fényes 1843. 34.[https://books.google.sk/books?id=V0o6AQAAMAAJ&pg=RA1-PA33&lpg=RA1-PA33&dq=szent+istv%C3%A1n+rend+herold&source=bl&ots=IaPKJWU_GN&sig=1CR5JJA8svBszGi9En5_kiLotKc&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwidyMKd-YDKAhUGsxQKHUz9A18Q6AEIRzAI#v=onepage&q=szent%20istv%C3%A1n%20rend%20herold&f=false]), nemesi bizonyitvány (Nagy Iván IX. 431.), nemesség igazoló pör (Nagy Iván VII. 372.), megyei bizonyítvány (Nagy Iván IX. 128.), nemesi próba, őspróba, nemességpróba, produkál (TESz. III. 289.) <br><br>
 
<br><br>1581: „p[ri]ŭilegiuomok es egiebfele leuelek ... nalůnk volnanak ... tartozzůnk p[ro]dûcalnj.” [Dessewffy cs. margonyai ág lt.: Papp L.], 1794: pródukáltak [Farkas A.: N. Károlyi Gyűlés 21: NSz.] (TESz. III. 289.)
la: investiatio nobilitatits, de: Adelsprobe
<br>[http://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Rövidítések Rövidítések:]
 
legitimatorius processus, nemesség vitató, vagy nemesség igazló per (Latin-magyar törvénykezési műszótár. Kiadja Tilsch János könyvárus. Kolozsvár, 1843.60)}}
</big>
</div>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
 
http://adatbazisokonline.hu/adatbazis/cimereslevel-adatbazis/adatlap/2043
23 ⟶ 16 sor:
[[Kép:joody_33.jpg|thumb|]]
 
A '''nemesség igazolás''' a [[nemesség|nemes]]i [[cím]] jogos használatának igazolása. Mivel a nemesi címmel számos kiváltság és társadalmi előny járt együtt, sokan próbálkoztak hamis nemesi levelekkel és iratokkal nemesi kiváltságokhoz jutni. Ez tette szükségessé az átfogó nemességvizsgálatokat és igazolást,
 
 
A 16-18. században Lengyelországban és Magyarországon volt a legtöbb nemes Európában, arányuk elérte a népesség 8-10%-át, egyes vidékeken részesedésük 20-30%-ot is kitett. Egyes kimutatások szerint a lengyel köznemesség (szlachta) a lakosság 40 százalékát tette ki. Magyarországon és Lengyelországban voltak olyan falvak, melyeket kizárólag nemesek laktak. Magyarországon a 18. század elején több mint 1200 kuriális falut számoltak össze, Lengyelországban az 1720-as összeírás 1228 ilyen falvat mutatott ki. A török hódoltság és a rendi felkelések alatt sok nemesi levél elveszett, miközben a természetes szaporulat és az új nemesítések miatt is nőtt a nemesség száma. Sokan adták ki magukat jogtalanul nemesnek. Mindez szükségessé tette a
nemesi családok és személyek rendszeres revízióját.
 
Egy 1630-as törvény szerint a nemsi levelet egy éven belül ki kellett hirdetni abban a megyében, ahol a megnemesített személy lakott. Egy évszázad múlva egy helytartótanácsi rendelet úgy foglalt állást, hogy amennyiben valaki bizonyítani tudja, hogy ő vagy őse valamikor [[armális]]t kapott és legalább hatvan éve gyakorolja a nemesi jogokat, nemesnek tekintendő.
 
A Rákóczi-szabadságharc után a nyugtalanság végetértével több megyében, pl. Árvában is végeztek nemesi vizsgálatot a 18. század első felében. Átfogó nemességi vizsgálatokra Magyarországon III. Károly császár, majd leánya, Mária Terézia rendelete alapján került sor az egyes vármegyékben (1725, 1732, 1755), hogy kiszűrjék a nemesi jogokkal visszaélő egyéneket.
 
Az adott személynek nemességét a nemességszerző őstől [[címeres levél]]lel, nemesi levéllel, annak átiratával (paria litterarum armalium), a nemességet igazoló hiteles okirattal, anyakönyvi bejegyzésekkel, esetleg hiteles tanúvallomásokkal kellett igazolnia, hivatkozhatott régi nemesi gyakorlatra, nemességét esetleg egy tekintélyes személy, pl. a [[nádor]] is igazolhatta. A tanúk lehettek nemesek és jobbágyok is. Általában idős embereket hívtak tanúnak.
 
III. Károly 1735- ben a nemesi származások elismerésének kritériumai tárgyában rendeletet adott ki. Ennek első, illetve hatodik pontja szerint mindenki, akinek elődei egy adott helységben ősidőktől fogva laknak és nemesi szabadságban élnek, vagy ebben a helységben adományozott birtokkal, ennek részével bírnak, és ezt adománylevéllel, vagy bizonyságlevéllel illetve tanúkkal bizonyítani tudják, kétségtelen nemesekké ismerhetők el.
 
A nemesi címek, [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]]ek, rangemelések, [[előnév|előnevek]] stb. nyilvántartását a [[királyi könyvek]] szolgálták. Kísérlet történt a nemesi címmel rendelkező személyek pontos nyilvántartására is. A [[vármegye]]i levéltárakon belül a nemesi iratokat a [[nobilitárium]]okban különítették el a többi irattól, melyeket a nemesség igazoláshoz is felhasználtak és különféle időközönként országos és megyei [[nemesi összeírás]]ok is készültek.
 
A Magyar Királyi Helytartótanácsban 1783-ban külön osztály jött létre a megtámadott/vitás nemességi igazolások felülvizsgálására.<ref>A nemesség igazolásának felülvizsgálatára létrehozott osztály iratai az Orzágos Levéltárban: Departamentum nobilitare 1783-1848. (C 57) (Filmtári helye: B 968-B 1089 dobozok. <br> Acta nobilium (A III. Károly és Mária Terézia-korabeli nemességigazolására vonatkozó iratok) 1723-1784. (Leváltári jelzete: C 30 - Filmtári helye: B 1089-B 1120., valamint 9384. dobozok) Az iratok megyénként vannak csoportosítva. </ref>
 
A nemesi vizsgálatot az ún. igazoló (invesztigációs) bizottság (választmány) végezte, melynek tagja lehetett a [[szolgabíró]] és az esküdt, a jegyzőkönyvet a jegyző vezette. A bemutatott bizonyságlevelek, adománylevelek, címereslevelek, és a származásokat bizonyító tanúvallomások alapján az egyes vármegyék főügyészei mondták ki a végső szót. Ha a megye nem ismerte el az adott személy nemesi jogait, az ún. nemesség-igazolási pert folytathatott vagy a megyei tisztiügyész is indíthatott nemesség-igazoló pert a kétes nemes ellen. A kétes nemességű személyeket a vármegyei összeírásokban az állítólagos nemesek között tartották nyilván. A többiek ún. Kétségtelen nemesnek számítottak. Az 1755-ös [[nemesi összeírás]]kor az Ebeczken lakó Nagy Jánost mint jövevényt jegyezték fel. 1766-ban az ebeczki Nagy István, Sándor és János nemességüket nem tudták kielégítően igazolni és elmarasztaló ítéletet kaptak. 1792-ben a Helytartótanács bővebb bizonyítékok bemutatását tartotta szükségesnek a család nemességének igazolásához. Bihar megye kétségbe vonta debreczeni Bárány János borsodi táblabíró nemességét, de II. József azt 1789. április 6-án kelt 15468. számú rendeletével megerősítette. Az Istók család Gömör vármegyében 1786-ban folytatott nemességigazoló pert a megye törvényszéke előtt, mely során nemességüket a címeres levéllel, anyakönyvi bejegyzésekkel és tanúvallomásokkal igazolták. Erről a megye 1789. március 18-án hozott ítéletet, melyet a Helytartótanács 1798. június 1-én kelt 18155. számú leiratával hagyott jóvá, amiről a megye július 3-án [[nemesi bizonyítvány|nemesi bizonyságlevelet]] adott ki, melybe belefoglalta a per folyamán felmutatott összes okmányt és a tanúk kihallgatásának jegyzőkönyveit.
 
A nemességi vizsgálat eredményét a nemesség vizsgáló választmány hirdette ki vagy arról a vizsgált személy írásos határozatot kapott. Ha a család valamelyik ága egy másik vármegyébe költözött át, nemességét az eredeti megyében [[nemesség kihirdetése|kihirdetett]] bizonyítvánnyal igazolhatta, melyet a megyei közgyűléstől, a szolgabírótól, az alispántól kapott. A dokumentumokat (a nemesi levél átiratát stb.) átküldték az új megyébe, mellyel igazolták azok hitelességét. Ezután a jövevényeknek joguk volt az adott megyében is a nemesi kiváltságokkal élni, a megye közgyűlésén részt venni stb.
 
A nemesi vizsgálatkor csak a férfi családtagokat írták össze és közülük is csak azokat, akiknek maguknak is volt férfi utóduk. A női családtagokat egyáltalán nem vizsgálták, sem a házassági kapcsolatokat, sem azokat a férfi családtagokat, akik pl. távolra mentek tanulni és később papok stb. Lettek. Az ő utódaik szintén kimaradtak a vizsgálatból. A nemesség igazolása Mária Terézia alatt megnehezedett, mert a császárnő 1774 elején elrendelte, hogy azt bírósági eljárással kell elvégezni és az eredeti okmányokat kell bemutatni.
 
Az 1920. évi I. tc. értelmében a [[kormányzó]] nemességet nem adományozhatott. Ekkortól a belügyminiszter volt az országos nemesi főméltóság. A nemesség igazolásáért a belügyminisztériumhoz lehetett folyamodni, mely nemességigazoló bizonyítványt adott ki. Az igazolások ügyében az Igazolási Osztály volt illetékes. 1933-tól az Anyakönyvi Utasítás 57. paragrafusa értelmében (33.607/1933. BM. sz. rendelet) a magyar állami [[anyakönyvek|anyakönyvbe]] belföldi (magyar és székely) vagy külföldi nemesi vagy főnemesi rangot, címet és előnevet kizárólag magyar királyi belügyminiszteri okirat alapján lehetett bejegyezni. Ezért is szaporodtak meg ezután a belügyminisztériumi nemességigazolások.
 
1938 és 1944 között a hitleri Németország nyomására bevezetett magyarországi zsidótörvények értelmében mindenkinek igazolnia kellett keresztény származását. Ennek hiánya igazságtalan megkülönböztetést vont maga után. Sok család még ma is őrzi a korabeli anyakönyvi másolatokat, melyeket négy nemzedékre kellett visszamenőleg beszerezni.
 
A különböző nemességi vizsgálatokról, perekről, a gyökeres (proba ex radicalis) és az igazolás elméleti kérdéseiről Gerő József közölt részletes tanulmányt. Az 1947. IV. tc. Magyarországon megtiltotta a nemesi, főnemesi rangok, előnevek használatát.
 
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
65 ⟶ 57 sor:
(A Porkoláb család nemességi igazolása Szabolcs vármegyétől, 1818)
</div>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
 
<gallery perrow="5">
80 ⟶ 72 sor:
Fájl:Bodó_Zsigmond_nemességigazoló_pere,_1769,_11._oldal.jpg|Bodó Zsigmond nemességigazoló pere, 1769, 11. oldal
</gallery>
 
 
==Jegyzetek==
99 ⟶ 90 sor:
==Lásd még==
[[nemesi összeírás]], [[nemesi próba]], [[nemesi bizonyítvány]]
 
[[Kategória:Genealógia]][[Kategória:Heraldika]]
[[Kategória:Heraldika]]