„Heraldikai lexikon/Prémek” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
névváltozatok sablonnal AWB |
||
1. sor:
A [[heraldika]]i '''prémek''' a [[borítás]]ok közé tartozó [[színek]] csoportját alkotják. A [[címerpajzs]] borítására különféle prémek vagy bubdabőrök használatosak. A magyar heraldikában csak kivételesen fordulnak elő, az angol, francia, valamint a német és németalföldi heraldikában viszont nagyon gyakoriak és különféle változataik vannak, részben a [[címertörés|rokoni heraldika]] és a szövevényes hűbéri kapcsolatok következtében. Ritkán fordulnak elő Skandináviában és Svájcban, kivételesen a cseh, és magyar heraldikában, a lengyelből teljesen hiányzanak. Nemcsak a [[mező]], hanem a [[címerábra|címerábrák]] színezésére is használják.
▲<big>Névváltozatok: bundás bőr (Bárczay 59.), szőrme-máz (Nyáry 50.), bundabőr, szőrme (Bertényi, 1993. 23. l.), bő; tendipellium: bö́r-feſzítö́ eſzköz, ortza rántzát ki-simító kenet (Pápai/Bod 610.), tergus: valaminek le-vont bö́re, marha bö́r, impenetrabile tergus: fegyvertö́l meg-nem járható vaſtag bö́r (uo. 613.), tetanothra: teſt ſimító, és meg-fejérítö́, rántz-ǘzö́ kenet, kendö́zö́ (uo. 615.), oras veſtis ambire auro: arany prémmel meg-prémezni (uo. 42.)
fr: fourrure, pannes, en: fur, de: Pelzwerk, heraldisches Pelzwerk, cs: kožešina, la: aluta, pellium
A prémek jellegzetes mintázattal bírnak, ezért nincs számukra külön [[vonalkázás]] sem, mert ennek alapján a színezetlen ábrákon is könnyen felismerhetők. A prémeknek ezért nem kell megfelelniük a heraldikai [[színtörvény]]nek sem, azaz [[fém]]re, [[szín]]re és más prémekre is helyezhetők. A [[hanyatló heraldika]] korában a prémeket színekkel kezdték festeni, illetve helyettesíteni. Például a [[nyestprém|nyestet]] vörössel, a [[coboly]]t feketével, bár eredetileg nem minden vörös és fekete szín volt prém.
A fő prémféleségek a [[hermelin]] és az [[evet]]. A ritkábbak közül gyakrabban fordul elő a [[mál]]. Csak néhány helyi heraldikai rendszerben fordul elő a [[pillangópikkely]] és/vagy tollpikkely, és nagyon ritka a [[coboly]] és a [[nyestprém|nyest]]. [[John Guillim]] a prémek között megkülönböztetett egyszínűeket és többszínűeket. Az előbbiek között megemlíti a fehéret (White), egy Lytuite nevű kis fehér bundájú állatot, melyenek nevét Litvánia nevéből vezeti le.<ref>"Finally ''Upton'' Preferreth ''white'' before ''blacke'', in regard that ''white'' is more easily discerned and furthest seene in the Field. <br>
21 ⟶ 15 sor:
That ''Furre'' that consisteth of ''one colour'' alone, is ''White'', which in ''doubling'' is taken for the ''Lituits'' skin, before spoken of, ''pag.9''. (...) Note that this, and all other the examples following thorowout this ''Chapter'' (as they are heere placed) must be understood to be ''doublings'' or ''linings'' of ''Roabes'', or ''Mantles of State'', or other ''Garments'', wherein (according to [Gerard] ''Leigh'') they all have one generall name, and are called ''Doublings'': but in ''Escocheons'' they are called by nine proper and severall names. What those ''Mantels'' are, shall be shewed hereafter when I shall come to the handling of the second ''Member of Division'' before made, ''pag.7''. In the blazoning of ''Armes'', this ''Colour'' is evermore tearmed ''Argent'', unlesse it be in the description of the ''Armes'' of one that is ''Reus Læsæ Majestatis'': but being a ''doubling'', it is no offense (saith ''Christine de Pice'') to call it ''White'', because therein it is to bee understood only as a ''Furre'' or ''Skinne''." (Guillim: ''A Display of Heraldrie'', 10. l.)
</ref>
'''Fő prémek'''
<gallery>
Kép:Coa_Illustration_Tincture_Ermine_v3.svg|[[hermelin
Kép:Coa_Illustration_Tincture_Vair.svg|[[evet]]
</gallery>
57 ⟶ 50 sor:
Kép:František_Saleský_Bauer_címere.JPG|Természetes hermelin a címersátor bélésén és a rangjelölő koronán (a sátor tetején)
</gallery>
== A prémek heraldikai eredete ==
[[
Az értékes prémek használata a címereken már a heraldika legkorábbi időszakaiban is kimutatható. Például a frankoknál megtalálgató a vidra (de: Fischotterfell) és [[nyestprém|nyusztprém]] (de: Marderfell), a burgundok pedig a hódprémet (de: Biberfell) kedvelték. Az angolok is nagyra tartották az állatprémeket, ami hatással volt a [[címerművészet]]ükre is. A német lovagok heraldikai prémjei a bizánci udvarban a keresztes háborúk alatt megcsodált díszes keleti viseletekre vezethetők vissza. Ezért a prémek nem maradtak csak az öltözék részei, hanem megjelentek a címerpajzsokon is. A prémek alkalmazása a [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]]eken valószínűleg régebbi, mint a heraldikai színeké és talán az uralkodói köpenyek prémbéléseire megy vissza. Az első valódi címerábrázolásnak tartott forráson, Plantagenet Gottfried (†1151) Le Mans-i zománcozott sírtábláján a gróf köpenyén jól kivehető az [[evet]]es bélés.
A fekete szín helyett a [[német heraldika|német heraldikában]] néha a [[cobolyprém]]et használták a pajzsra szögezve, mint pl. a von Zollern grófok címerénél. Ulrich von Lichtenstein (1200 k.-1275 v. 1276) [[hermelin]]prémmel vonta be a pajzsát. Annak ténye, hogy a prémeket már a korai heraldikában is használták, utalhat a [[színek]] címertani alkalmazására is. Mivel az eredeti [[címerábra|pajzsdíszek]] szinte mindig prémekből vagy pergamendarabokból készültek, a pajzsok későbbi festése csak az eredeti borítóanyagok bizonyosfajta pótlásának tekinthető. Miként a pajzsok szilárdságának növelése érdekében egykor használatos fémveretek idővel [[pajzstagolás]]sá és [[mesteralak]]ká váltak, egyes heraldikusok szerint ugyanígy lett az [[arany]] és [[ezüst]] [[fém]], valamint a prémek is a heraldikai [[színek]] előzménye.
A prémek sajátságos formái és stilizált mintázata különféle feltevésekre adott okot. Ez különösen az [[evet]]re érvényes.
== A prémek rangjelölő szerepe ==
[[
A prémek a ritka és drága anyagok közé tartoztak. Ezért csak a főurak viselték, mégpedig ünnepi öltözékükön. Egyes országokban a drága prémeket csak az arisztokráciának volt joga hordani és rangjelölő szerepe is volt. Németországban (Angliában, Franciaországban stb.) a prémeket (de: Feh) a középkorban csak a nemesség és a főhivatalnokok viselhették. Az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlés rendelete szerint a nemesek hermelint, cobolyt és nyestet, az egyszerû polgárok görényt és rókát, a parasztok csak kecske- és bárányszõrmét hordhattak.
Akkoriban különbséget tettek a vörösprémek (de: Rotwerk), azaz a nyári vagy a vörösesbarna hátrészű prémek, valamint a szürkeprémek és a feketeprémek (de: Grauwerk und Schwarzwerk), azaz a sötétszürke hátrészű prémek között. Ha a háti és hasi részt egymással kombinálták, ez volt a tarkaprém (de: Buntwerk). Önmagában a háti részt szürkeprémnek (de: Kürsch, Grauwerk, Kleingrau, Kleinspalt) hívták. Ha csak prémet (de: Werk) említettek, azon mindig mókusprémet (Eichhörnchen bzw. Feh = [[evet]]) értettek. A hamisított prém (de: Feh) főleg fehér vagy kékes színű hermelinből készült. A tarkaprém (de: Buntwerk) a [[coboly]] (de Zobel) és a [[hermelin]] mellett a középkorban a legértékesebb prémek közé tartozot.
A magyar viseletben a prémek rangszerinti sorrendje Apor Péter alapján nyuszt, nyest, petymet lehetett.<ref>"...az téli palást penig, kinek mi volt tehetsége, úgy béreltette ki nyuszttal, ki nyesttel, ki petymettel... A palást úgy volt bérelve, mint akinek rendi volt, mert akkor igen reá vigyáztanak, kit miféle egyet-más illet meg." (Apor 39. l.) <br>"Az férfiak azért ezelőtt az nagyja az embereknek pár nyusztos süveget viselt pompára medály rajta, s abból kolcsogtoll állott ki... A közönséges főemberek egyes nyusztos süveget viseltenek; az úrfiak két, három, némelykor négyszerű nyusztfarkas süveget, abban forgó vagy kerecsen, vagy rárótoll volt kétfelé kifordulván, néha összemenvén; némelyek sastollas forgót, de az úrfiak is többire mind egypár ráró- vagy kerecsentollat, aranyból csinált és drágakövekkel megrakott forgóban". (Apor 43. l.)</ref> Más helyen a nyuszt, hiúz, rókatorok sorrend szerepel.<ref>"Az uraknak, első főrendeknek az pompára való mentéjek hosszú volt, annak nagy hosszú szélyes galléra, hogy majd az háta közepit érte, az karjának felit, elől is az mellye felé jócskán leért. Némelyeknek ezen galléron kívül vagy nyuszt volt vagy hiúz, vagy rókatorok, vagy valami drága bőr; az két ujja úgy fityegett az földig; az mentéje ujja kutyafüles volt..." (Apor 47-48. l.)</ref> Ebben a felsorolásban a rendi helyzet is visszatükröződött.<ref>"Értem, hogy az nemesasszonyokon kívül nem volt három falusi asszonynak mentéje, azoknak is brassai posztóból, báránybőrrel bérelve s prémezve. Értékes, mind szabad, lófő, darabont, jobbágyembereknek feleségek, leányok, télben zekében, nyárban egy abroszt vagy kendőt kerítvén nyakok körül, úgy mentenek az templomba; gyolcsszokolyának, selyempántlikának híre sem volt közöttük..." (Apor 41-41. l.) "Fekete süveget is igen viseltenek az nagy emberek; selyemből volt az csinálva az nemeseké szép fekete báránygyapjúból; mikor megholt az férfi, olyan süveget vontanak az fejekben..." (Apor 45.)</ref> Apor említi még a főúri öltözékben a rókatorokkal bélelt mentét (11. l.), a rókabőrös süveget (29. l.), a főúri szolgák ünnepi öltözékében a párduc-, tigris-, farkasbőrt (44. l.).<ref>"Téli kesztyűt ki párducbőrből, ki hiúzbőrből, ki rókabőrből viselt, az nyári kesztyűk híre-helye sem volt..." (Apor 46. l.)<br>"Az lovak, amint odafel írám, tollasok voltanak s bokrétások, az lovakon kin oroszlánbőr, kin tigrisbőr, kin párducbőr, kin vizilóbőr (deákul hippopotamusnak hívják és az Nílus-vízben termik)..." (Apor 76. l.)</ref> A jobbágyokat csak a báránybőr illette meg. Gyakran ezt viselték az egyszerű nemesek is.<ref>"Hosszú mentéket is viseltenek az akkori emberek, melyet boér [bojár] mentének híttanak, az urak s főemberek jóféle posztóból, rókabőrrel megbérelve, az nemesemberek veres muszulyból, báránybőrrel bérelve". (Apor 48. l.)</ref>
== Bundabőrök ==
A prémek általában két, de legfeljebb 3-4 színből állnak. A bundabőr ezzel szemben szélesebb fogalom, mely az alapprémeken kívül magában foglalja a pajzs (esetleg a címerábrák) mindenféle mintázott díszítési módját, mint például a [[pillangópikkely]], a halpikkelyes mintázat, a címersátor medveprémje (a cseh Choryn család címerében), sőt az újabb heraldika méhviaszformáját is. Az angol heraldikában ezenkívül (általában) mindenféle mintázatot prémnek tekintenek, mely kis darabok összetételéből jön létre, mint pl. a [[sakkozott]] és [[rutázott]] mintázatot.
== Prémek a magyar heraldikában ==
A prémek használata a [[magyar heraldika|magyar heraldikában]] nagyon ritka, de nem teljesen ismeretlen. Mindegyik fő prémféleségre van példa. Különösen a [[céhes heraldika|céhes heraldikában]], ezen belül a tímároknál és más bőrműveseknél fordulnak elő nagyobb számban, mesterségük jelképeként.
▲A prémek használata a [[magyar heraldika|magyar heraldikában]] nagyon ritka, de nem teljesen ismeretlen. Mindegyik fő prémféleségre van példa. Különösen a [[céhes heraldika|céhes heraldikában]], ezen belül a tímároknál és más bőrműveseknél fordulnak elő nagyobb számban, mesterségük jelképeként.
A prémeknek a magyar viseletben is volt rangjelölő szerepe, közte sajátosan magyar prémféleségekkel. Ezért a prémek használata a magyar heraldikától sem lehet idegen és bátran alkalmazhatók akár egyes családok nevének kifejezésére is (Pelle, Czóbel stb.), mint [[beszélő címer]], valamint a régi magyar forrásokban, elsősorban [[Apor Péter]]nél szereplő sajátos prémféleségek (nyuszt, nyuszthát, nyest, hiúzmál, rókatorok, rókahát. "Az ifjú legényeknek ugyan, mint az uraknak is hosszú mentéjek volt, rendszerént rókaháttal bérelve..." <ref>(Apor 50. l.)</ref>
A rókahát tehát, a rókatorokkal ellentétben, már nem volt az ünnepi öltözék része. <br>A rókafarok még ennél is értéktelenebb volt. "...az kocsis és fellejtár... köntösök, akitől mint kitölt, olyat viseltenek, henem az süvegek préme rendszerént rókafark volt".
<br>"Mindenik religión való papoknak nagy, majd az dereka közepiig lefüggő galléros mentéje vala; az is ki rókatorokkal az gazdagabbaknál, ki rókanyakkal az alábbvalóknál, meg volt prémezve".
"[A suba] 1503 és 1559 között majdnem minden ingóságjegyzékben szerepel. Gersei Pethő Margit végrendelete két fekete subáról rendelkezik, egyik nyestbőr, a másik petyvetmál. Nyest subát raboltak el Szentandrási Párisz Mihálytól, Terjék Márta végrendeletében többféle szőrmével bélelt tabitszövet suba szerepel. Ákosházi Sárkány Margit hozományában összesen hat subát említenek: damasztszövet többféle szőrmével, két taft hermelinprémmel vörös és szürke színben, egy aranyszínű hermelinbéléssel és egy fekete bársony hermelinbéléssel.▼
▲"[A suba] 1503 és 1559 között majdnem minden ingóságjegyzékben szerepel. Gersei Pethő Margit végrendelete két fekete subáról rendelkezik, egyik nyestbőr, a másik petyvetmál. Nyest subát raboltak el Szentandrási Párisz Mihálytól, Terjék Márta végrendeletében többféle szőrmével bélelt tabitszövet suba szerepel. Ákosházi Sárkány Margit hozományában összesen hat subát említenek: damasztszövet többféle szőrmével, két taft hermelinprémmel vörös és szürke színben, egy aranyszínű
A suba egyébként a nemesség minden rétegénél használt ruhanemű volt, értéke természetesen a felhasznált anyagok, különösen a prém értékétől függött. Egy példa arra is van, hogy jobbágyok ingóságai között fordul elő egy nyilván hétköznapibb báránybőr suba (subana agnina)... A subák bélése az értékesebb nyestből (mardurina), hölgymenyétből (hermelina) és petyvetből, az olcsóbb róka (volpina) és bárány (aqnina) subáig terjedt."Bilkei Irén: A zalai köznemesség tárgyi kultúrája, életmódja a 16. századi hiteleshelyi oklevelek alapján. Levéltári Szemle, 2002/1 [http://www.natarch.hu/szemle/20021/bilkei.htm]</ref> petymet stb.) is felvehető a magyar heraldika eszköztárába. Ezen prémek számára könnyen alkothatunk jellegzetes heraldikai mintázatot.▼
▲A suba egyébként a nemesség minden rétegénél használt ruhanemű volt, értéke természetesen a felhasznált anyagok, különösen a prém értékétől függött. Egy példa arra is van, hogy jobbágyok ingóságai között fordul elő egy nyilván hétköznapibb báránybőr suba (subana agnina)... A subák bélése az értékesebb nyestből (mardurina), hölgymenyétből (hermelina) és petyvetből, az olcsóbb róka (volpina) és bárány (aqnina) subáig terjedt."Bilkei Irén: A zalai köznemesség tárgyi kultúrája, életmódja a 16. századi hiteleshelyi oklevelek alapján. Levéltári Szemle,
Apor Péter ''Metamorphosis'' című művében a következő jellegzetes prémféleségek fordulnak elő:
'''nyuszt''': Menyétféle állat prémje. Előfordult a magyar főúri viseletben. A 18. század közepéig a coboly a nyuszt megnevezése volt.<ref>TESz I. 453. l.</ref> Valószínűleg ilyen értelemben használta Apor is, ezért nem szükséges külön nyusztprémet létrehozni.
'''petymet''': A Besztercei szójegyzékben (1395 k.) szerepel a pegyvet (variolus: ''pegueth''), mint a szibériai szürke mókus, illetve ennek prémje.<ref>TESz III. 145. l.</ref> Ez tehát az [[evet]] megfelelője lehetne. Viszont a petymet, pegymeg, pitymeg, petyveg menyétféle prémes állat is volt, mely Apornál ugyancsak szerepelt a főúri viseletben, az újabb eredetű petymeg pedig cibetmacska-féle (Genella genella), mely ma Európában csak az Ibériai-félszigeten fordul elő. Kétséges, hogy élt-e valaha Erdélyben. Nem szükséges eldöntenünk, hogy Apor petymete mókus- vagy menyétféle (esetleg macskaféle) állat volt-e. A petymet heraldikai mintázata így is könnyen kialakítható az evetből, melynek minden fehér mintáját egy-egy köralakú folttal díszítjük.
'''hiúzmál''': A hiúz hasi része, a főúri viseletben használt prém.<ref>1627-ben a török követ fehérvári fogadásán "4 tanácsúr és 12 főember, nuszthiúzsubások" vett részt. (R. Várkonyi Ágnes: ''A rejtőzködő murányi Vénus''. Bp. 1989. 40. l.); "Egy hiuz hát béllés" (Vectigal transylvanicum 4. l., M. nyelvtört. I. 203. l.)<br>A hiúzprém angol neve lucern volt, melyet néha magára a hiúzra is használtak. Hiúz volt a Worshipful Company of Skinners nevű londoni szűcs céh pajzstartója és sisakdísze is. A "lucern" nevű prémet egykor igen nagyra becsülték.</ref> Heraldikai mintázatként zöld alapon jól alkalmazhatók a fehér, lefelé fordított cölöpös hiúzfülek, melyek végén szőrcsomó látható.
'''rókatorok''': A róka torokrésze. A rókaprém különféle részei előfordultak a magyar viseletben (rókatorok, rókahát, rókanyak, rókabőr, rókafarok). Legértékesebb a rókatorok volt, mint a főúri viselet része. Mintázatát megrajzolhatjuk felfelé álló háromszögalakú vörös-fehér stilizált rókafülekkel.
112 ⟶ 99 sor:
== Irodalom ==
* Hohenlohe-Waldenburg, K. Fürst von: ''Das heraldische und dekorative Pelzwerk im Mittelalter''. Stuttgart, 1876 (2. kiad.)▼
* Bertényi Iván: FOURRURES DANS L'HÉRALDIQUE DU MOYEN AGE HONGROIS. Hungarian Studies 3/1-2 (1987). 31-40. l. Akadémiai Kiadó, Budapest [http://www.epa.hu/01400/01462/00005/pdf/031-040.pdf]▼
▲Hohenlohe-Waldenburg, K. Fürst von: ''Das heraldische und dekorative Pelzwerk im Mittelalter''. Stuttgart, 1876 (2. kiad.)
▲Bertényi Iván: FOURRURES DANS L'HÉRALDIQUE DU MOYEN AGE HONGROIS. Hungarian Studies 3/1-2 (1987). 31-40. l. Akadémiai Kiadó, Budapest [http://www.epa.hu/01400/01462/00005/pdf/031-040.pdf]
== Jegyzetek ==
121 ⟶ 106 sor:
== Lásd még ==
[[borítás]], [[mázak]], [[színek]], [[hermelin]], [[evet]], [[mál]], [[pillangópikkely]], [[cobolyprém]], [[nyestprém]], [[pikkely]]
| |||