Heraldikai lexikon/Borostyán (szerkesztés)
A lap 2016. szeptember 1., 09:56-kori változata
, 7 évvel ezelőttnincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
|
<div class="keretjobb" style="width:35%; border:1px; background-color:#ebf9fe">
<big>Névváltozatok: laurea: boroſtyán levél koſzorúk, mellyekkel kornázták azokat, a' kik az ellenségen gyö́zedelmet vettek, lauriger: boroſtyánt-viselö́, laurus: boroſtyán-fa (Pápai/Bod 366.), baccalia: borostyán-fa neme, baccatus: gyöngygyel tzifrázott (uo. 78.), röpkény (Nagy Iván IX. 254.); hedera, daphnis, lobeer; borostyánból való: laureus, laurinus, hederaceus (M. nyelvtört. I. 292.); tinus: vad boroſtyán-fa (Pápai/Bod 617.), hedera: folyó boroſtyán, hederiger: boroſtyán-koſzorús, helix: gyümö́ltstelen boroſtyán (uo. 302.), myrtetum: mirtus-fás hely, myrteus: mirtus-fai, myrteum oleum [mirtuszolaj], myrtillus: havasi tsereſznye, afonya, myrtinus, myrtuoſus: mirtusos, myrtus: mirtus, Arabiában termö́ tsemete, mellynek gyümö́ltse igen jó illatú (uo. 405.)
"Az borostyan vytezkeodeesnek dyadalma es coronaya" [Érdy codex. 1526-1527. 465. (kiadva Nyelvemléktár IV. V.)] (M. nyelvtört. I. 292.); "Ha koszorút kötnek diadalmasoknak, tsak zöld borostyánnak ágából fonatnak." [Két nagyságos elmének Költeményes Szüleményei [b. Orczy Lőrincé és Barcsayé] kiadta Révay M. Pozsony 1789. 45.] (M. nyelvtört. I. 292.)
Általában oszlopra kúszó indaként, esetleg [[beszélő címer]]ként jelenik meg. A kisméretű ábrázolásokon nehéz felismerni a jellegzetes formájú leveleit, ezért ilyen esetben csak a [[címerleírás]], esetleg burjánzó szárai és termései adhatnak eligazítást arról, hogy milyen növényről van szó. Mivel hosszú időre van szüksége, míg egy egész falat elborít, általában a stabilitás, a patinás dolgok, valamint a szívósság képzete kapcsolódik hozzá.
A jelentése néha keveredik a [[babér|babérral]]. Külsőleg hasonlít hozzá a mirtusz is, mely
a görög-római mitológiában Aphrodité, illetve Vénusz szent fája, a szenvedélyes szerelem, a hűség és a termékenység jelképe volt. Az esküvőkön a menyasszonyi koszorúk, kitűzők dísze lett, az egyiptomi nők virágzó mirtuszágakat tűztek a hajukba és a ruhájukra. Az arabok szerint a mirtusz mennyei illata arra utal, hogy a Paradicsomból származik. A középkorban a Közép-Keleten a béke jelképe volt.
==Lásd még==
| |||