„Heraldikai lexikon/Prémek” változatai közötti eltérés

 
Az Árpád-korban a vadállat gereznák, bőrök és prémek különféle írott forrásokban fordulnak elő (szolgáltatások, adók, végrendeletek, vámszabályzatok). Az eleven bőr latin neve cutis volt, ami jelentésbővüléssel a nyers és a kikészített bőrre is átment. A görög eredetű latin pellis (pella) szó eredetileg a nyúzott nyers szőrös vadbőr, a gerezna neve volt, amit később a kikészített prémanyagra is használtak. A frissen nyúzott gereznát/bőrt "zöldbőrnek" is nevezték, amit szárítással és sózással tartósítottak. Maga a prém a szűcsök (pellifices, pellipari) által kikészített szőrös bőr.
 
A leprémezett szőrös bőrt feszítőfán, vagy rámázó táblán szárítják. A szűcs a prémanyag mindkét oldalát kezelte. A bőrös oldalát tartósította, a szőrmés oldalát pedig kikészítette, ami igen gyakran festéssel is párosult. A szőrős nyersbőr előkészítése három fő munkafázisban történik: 1. tisztítás - a szőrszálak közötti zsiradék, és egyéb szennyeződés eltávolítása (áztatással, mosással), 2. húsolás - a lenyúzott gerezna belső felületének megtisztítása a zsiradéktól és az izomfoszlányoktól, amit éles késsel, kaszaformájú fémpengékkel végeztek el, 3. a bőr oldal tartósítása csávázással és cserzéssel (növényi, zsíros pl. csontvelős bedörzsöléssel). A szűcsök tevékenységének fő időszaka az őszi-téli hónapokra esett. A prémek minőségi jellemzésére a közelmúltban több módszert dolgoztak ki. A besorolás alapja az a megfigyelés, hogy a legtartósabb prémje a tengeri vidrának (alias "kamcsatkai hód-nak" sic!) van. Ennek a számszerűsített értéke 100 pont, vagy 100 %. A többi állatprém gyengébb tartósságát ehhez az értékhez viszonyítják.
 
Az Árpád-kori oklevelekben előfordul a coboly (Martes zibellina), a nyest (Martes foina), a hermelin (Mustela erminea), a barnamedve (Ursus arctos), a róka (Vulpes vulpes), az üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) és a mókus (Sciurus
Esztergom városában a "mókus- és a nyúlprémek" vámtételét darabszám után, a budai (1255) és a gölniczbányai (1278) vámon a vadprémeket (pelles ferinas) a szekérrakományok (cum currus) alapján vámolták meg.
 
A kereskedelemben előforduló gereznák/prémek közé tartozott a szürke mókus, róka-, nyúlbőr-gerezna és a nyest gerezna/prém. A hazai prémes állatok közül a nyest volt a legismertebb és a legnagyobb számban vadászott prémes ragadozó, mely után nyest(bőr)-adót kellett fizetni. Egyes helyeken a "nyestprém-adót" különböző munkák elvégzésével és/vagy pénzbeli fizetséggel is meg lehetett váltani. Az egyháznak adott szolgáltatásokban előfordul a medve-, róka-, nyest-, és szürke mókus bőr/gerezna/prém. A világi szolgáltatások között szerepel a nyest-, és szürke mókus gerezna/prém. A végrendeletekben, örökségekben előfordul a hermelin-, nyest-, róka-, és szürke mókus gerezna/prém. A vámok között szerepel a vadbőr-, a nyúl- és szürke mókus gerezna/prém. Van adat a "macskabőr adóra" is. [Talán petymeg?]<ref>Vörös István: ''Árpád-kori prémek és prémvadászok''. Csont és bőr. Az állati eredetű nyersanyagok feldolgozásának története, régészete és néprajza. Konferencia, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, XIV. Városliget, Vajdahunyadvár, 2009. november 12-13. 13-14.[http://www.regeszet.org.hu/images/konferencia/reszletek.pdf]</ref>
 
Magyarország északi, északkeleti részén a vadászokat, vadfogó prémvadászokat darócnak nevezték (a prémvadásznak nem volt külön megnevezése a középkori magyarban). A korábbi történetírás úgy vélte, hogy a darócok madarász-solymászok, erdőóvók, vagy többféle tevékenységet űző vadászok voltak. Györffy György vetette fel, hogy a daróc foglalkozásnév a bolgár eredetű szláv lovъcъ - lovci ‛vadász‛ szóval van kapcsolatban. A bolgár-szláv dьrati/drati - dьra/dera jelentése 'nyúz, bőrt lehúz, széthasít'. Az óbolgár gьpaти (drati) jelentése 'széttép, felsebez', a bolgár gera (dera) jelentése pedig 'vadat elejteni, halott állatról a bőrt lenyúzni.' Származékai közül a gpaнe (drane) jelentése 'nyúzás'. A 11. század végén és a 12. század első felében É-, ÉK-Magyarországon, és a déli megyékben ismertek daróc nevű terra-k, predium-ok és villa-k, mint a királyi udvarházak, egyházi és magánbirtokok részei. A 12. század második felében a királyi darócok Daróc nevű faluja található Szepes megyében (1263., centuriójuk 1264-ben Villam), de laknak Heves megyében (1263), illetve vannak birtokaik Nógrád (1274) és Heves megyében is (1283). A bereg megyei Darócon élnek a GutKeled nembeli Daróciak (1280-1284). A szepesi darócok és a vadászkutya vezetők kötelesek voltak a szepesi prépostnak tizedet fizetni (1288). A vadászat végén, vagy a csapdákból való begyűjtés után az állatok gereznáját le kellett nyúzni. A kisragadozó prémes állatok nyúzása (leprémezése) még melegen gyorsan elvégezhető. A tömlős fejtés esetén az állat szőrmés bőre a farok-hátulsó lábaktól kiindulva a fej irányába haladva kézzel könnyen lehúzható. Az állat feje (koponyája) a bőrben, a mellső lábak karmai a lábvégén maradnak. A nagyobb testű állatok nyúzása hasított fejtéssel történik.<ref>Vörös István: ''Árpád-kori prémek és prémvadászok''. Csont és bőr. Az állati eredetű nyersanyagok feldolgozásának története, régészete és néprajza. Konferencia, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, XIV. Városliget, Vajdahunyadvár, 2009. november 12-13. 13-14.[http://www.regeszet.org.hu/images/konferencia/reszletek.pdf]</ref>
 
A prémek használata a [[magyar heraldika|magyar heraldikában]] nagyon ritka, de nem teljesen ismeretlen. Mindegyik fő prémféleségre van példa. Különösen a [[céhes heraldika|céhes heraldikában]], ezen belül a tímároknál és más bőrműveseknél fordulnak elő nagyobb számban, mesterségük jelképeként. Pápai Páriz Ferenc 1708-as szótárában megtalálható a vörös prém: color muſtelinus: menyét-ſzín, piros, deres (PP. 451., Pápai/Bod 404.).
100 795

szerkesztés