„Címerhatározó/Kampmacher címer” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
42. sor:
Schweizerdeutsch > Deutsch
 
Strähl(e) = Kamm = fésű
 
https://www.pauker.at/pauker/DE_DE/SC/wb/?modus=&suche=str%C3%A4hl&page=1#
281. sor:
http://de.wikipedia.org/wiki/Zips
 
„Azzal, hogy kiemelkedő szolgálatokért adott jutalmakkal magukhoz kötötték őket, és igaz módon cselekedeteiket az emberek emlékezetében megőrizték és halhatatlanná tették, nem múló dicsőséget szereztek saját fejedelemfőjük számára, és okosan saját kormányaik méltóságát növelték. Ezért példájuk nyomán semmit sem tartottak kiválóbbnak vagy fontosabbnak, hogy eleik ezen jutalmazó szokását utánozzák és a hű alattvalókat, akik érdemeket szereztek a haza szolgálatában, tiszteletbeli címekkel és ajándékokkal tüntessék ki. Ezért hű nemesünk, Jakob Kampmacher (= vitéz) Jakab hűségét és hű szolgálatait elismerve és jó szándékkal mérlegelve lett ő a kremnitzi és schemnitzi bányák lovasságának kapitánya .” (császári és királyi lovassági tábornok, fejedelem).
Übersetzung von Latein Urkunde copyright @ Graf von Strähle, 2005
325. sor:
'''Fordítás eredeti latin szövegböl németre, majd németröl magyar nyelvre'''
 
"Mi II-ik Rudolf, Isten kegyelméböl a rómaiak választott császára, a mindig felséges, és Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Ráma, Szerbia, Galicia, Lodoméria, Kunország és Bulgária stb. királya, Ausztria föhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karinthia, Krajna hercege, Morvaország örgrófja, Luxemburg, Felsö- és Alsó-Szilézia, Würtemberg és Theka hercege, Svábország fejedelme, Habsburg, Tirol, Ferretum, Kiburg és Görz grófja, Elzász tartományi grófja, a Római Szent Birodalomnak az Anasus feletti Burgoviának, Alsó- és Felsö-Lausitznak az örgrófja, a Szlavón örgrófságnak, a Pordenone-i kikötönek és a sótelepeknek az ura stb. a jelen sorok tartalmánál fogva emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet, hogy mi egyrészt néhány hívünknek alázatos kérelmére, melyet ez ügyben Felségünkhöz intéztek, másrészt pedig figyelembe véve és megfontolás tárgyává téve hívünknek, agilis Kampmacher (= vitéz) Jakabnak hüségét és hüséges szolgálatait, amelyeket ő elsősorban Magyarországunk Szent Koronájával, majd amint mondják, Felségünkkel szemben is odaadóan tanúsitott a hely és az idő változandósága szerint, és a jövőben is akar tanúsítani és nyújtani;
Aki már ezelőtt is nemesi szabadsággal éltek, királyi hatalmunk teljességével és különös kegyelmünkkel elhatároztuk, hogy Magyarországnak és a Koronánkhoz kapcsolt Részek igazi és kétségtelen nemeseinek sorába felvesszük, beszámítjuk és soroljuk. Megengedvén határozott akaratunkból, és megfontolt elhatározással beleegyezvén, hogy Ők mostantól fogva éppen úgy mint azelőtt is és a jövőben is örökidőkig mindazon kegyekkel, kiváltságokkal, kedvezményekkel, tisztségekkel, szabadságokkal, előjogokkal, jogokkal, és mentességekkel, melyekkel Magyarországunk és kapcsolt Részeinek többi igazi, régi és kétségtelen nemesei eddig bármilyen jog vagy szokás alapján éltek és élnek, azokkal Ők, valamint mindkét nembeli összes örököseik és utódaik élhessenek, azokat élvezhessék és bírhassák. Egyrészt tehát ezek miatt, másrészt pedig királyi kegyünkböl és bőkezüségünkből kifolyólag, amelyekkel mindenegyest, akik irányunkban és a keresztény közügyek iránt érdemeket szereztek és az erény gyakorlására törekedtek, elödeink, Magyarország néhai Szent Királyainak példájára jutalmazni szoktuk és nekik erényeinek bizonyos emlékét szoktuk adni, hogy azok őket nagyobb tettek véghezvitelére is serkenthessék: ugyanazt a Kampmacher (= vitéz) Sebstyént, testvérét és általa hasonló nevü fiait, továbbá minden férfi és nöi ágú leszármazottjait, a régi főnemesi rangjuk megerösítése mellett, és azzal együtt, amelyben eddig, amint mondják, éltek, királyi hatalmunk teljéből és különös kegyünkböl kiemelve méltónak találtuk őket Magyarországunk és a neki alávetett részek nemeseinek a csoportjába és számába beválasztani, hozzászámítani és közéjük írni, hozzájárulva ahhoz és biztos tudomásunk és szabad elhatározásunk alapján megengedve, hogy ök ettől kezdve a jövőben mindazokkal a kegyekkel, megtiszteltetésekkel, engedményekkel, kiváltságokkal, szabadságokkal, jogokkal, előjogokkal és mentességekkel élhessenek, azokat élvezhessék és azoknak örülhessenek, amelyekkel éltek eddig is bármiként a jog vagy a jogszokás alapján Magyarország és csatolt részeinek többi, igazi és kétségtelen nemesei is élvezték azokat, azokat élvezhessék és azokkal élhessenek ők és mindkét nembeli összes utódaik is. Ezen irántuk tanúsított kegyünknek és kegyelmünknek és a szabadságnak bizonyitékául, meg az igaz és kétségtelen nemességnek a jeléül méltónak találtuk, hogy ezt a címert, vagyis a magyar nemességnek a jelvényét adományozzuk: amint mindezek jelen oklevelünk elején vagyis bekezdésénél a festőnek a kezétől és müvészetétől saját színeikben szépen lefestve látszanak. Adtuk mindezt ugyanannak a Kampmacher Jakabnak és általa a már nevezett testvérének Kampmacher Sebestyénnek hasonlóképen valamennyiük mindkét nembeli összes utódainak. Azzal, hogy kiemelkedő szolgálatokért adott jutalmakkal magukhoz kötötték őket, és igaz módon cselekedeteiket az emberek emlékezetében megőrizték és halhatatlanná tették, nem múló dicsőséget szereztek saját fejedelemfőjük számára, és okosan saját kormányaik méltóságát növelték. Ezért példájuk nyomán semmit sem tartottak kiválóbbnak vagy fontosabbnak, hogy eleik ezen jutalmazó szokását utánozzák és a hű alattvalókat, akik érdemeket szereztek a haza szolgálatában, tiszteletbeli címekkel és ajándékokkal tüntessék ki. Ezért hű nemesünk, Jakob Kampmacher hűségét és hű szolgálatait elismerve és jó szándékkal mérlegelve lett ő a körmöci és selmeci bányák lovasságának kapitánya (császári és királyi lovassági tábornok). Az igazi és kétségtelen nemességük jeléül, ezen irántuk tanúsított kegyelmünk, jóakaratunk és nagylelkűségünk bizonyságául méltónak találtuk, hogy ezt a címert, vagyis a magyar főnemességnek a jelvényét adományozzuk:
Egy egyenesen álló katonai tárcsa címerpajzs négyelt 1. és 4. kék mezejében zöld hármashalmon balra fordult, kiterjesztett szárnyú, visszafelé Nyugatra tekintő természethű daru felemelt baljában cölöpösen (függőlegesen) tartott arany markolatú, kétélű ezüst karddal; a 2. és 3. vörös mezőben lebegő, háromélű, háromszögletű és fogazott aranyfésű. Sisak: szembe fordult nyitott katonai sisak, amely királyi fejdíszkoronával díszitett a két bölényszarv között. Sisakdisz: két – kék-arany, illetve vörös-ezüst – szarv között a pajzsbeli daru, halom nélkül, a koronán állva. Takaró: kék-arany és vörös-ezüst. Kampmacher Jakabnak, a körmöcbányai és selmecbányai bányakamrák lovassága kapitányának, elsösorban a törökök elleni harcokban végvári katonai tábornokként (bányakapitányi) tisztségében szerzett érdemeiért neki és általa vértestvérének Sebestyénnek, a régi nemességük megerösítése mellett a oklevél élén megfestetett és szövegében leírt katonai címert adományozzuk. Az oklevél címerleírása a sisakdíszben látható szarvat „bubalina cornua” (bivalyszarv) elnevezéssel illeti, amely a böségszarut jelképezi. A belsö keret ovális, fafaragást imitáló, amely diszkrét indadíszekkel megrakott bordó hátteret övez. A két keret közti keskeny háttér sarkokban kiszélesedö részét színes szárnyú puttók élénkítik. A felsök virágot, illetve lovaglóostort, az alsók szöget, kalapácsot és harapófogót tartanak a kezükben. Elhatározva és biztos tudomásunk és szabad elhatározásunk szerint megengedve, hogy ök mostantól kezdve a jövöben, minden elkövetkezö idöben ezt a címert vagyis a magyar nemességi jelvényt Magyarországunk és a hozzácsatolt részek többi nemeseinek módjára, ugyanazon jogok, kiváltságok, engedmények, szabadságok és mentességek mellett, amelyekkel amazok vagy a természetnél vagy a jogszokásnál fogva ezekkel éltek és azokat élvezték, ök is élvezhessék és használhassák csatákban, ütközetekben, lándzsatörésekben, lovagi játékokban, párbajokban és párviadalokban és minden egyéb katonai és nemesi gyakorlatban; továbbá pecsétjeiken, vitorláikon, kárpitjaikon, függönyeiken, gyürüikön, zászlóikon, pajzsaikon, sátraikon és házaikon, általában pedig bármilyen dolgaik és vállalkozásaik alkalmából az igaz és öszinte nemesség címe alatt. Amint akarjuk is, hogy öket és mindkétnembeli összes utódaikat mindenki, bármilyen állású, rangú, helyzetü és kiváltságú emberek legyenek is azok, mint ilyennel kitüntetettnek mondják, nevezzék, tartsák és tekintsék öket, azt viselhessék, hordhassák és azt használhassák és élvezhessék és annak örülhessenek ök és összes, mindkét nembeli örököseik és utódaik. Söt adjuk és adományozzuk jelen soraink erejénél fogva ezen dolog emlékezetéül és örök megerösítéséül kegyesen, és adjuk és engedélyezzük jelen oklevelünket, titkos függö pecsétünkkel, amellyel mint Magyarország királya rendelkezünk, megerösítve ugyanazon Kampmacher Jakabnak és általa a már nevezett testvérének Kampmacher Sebestyénnek hasonlóképen valamennyiük mindkét nembeli összes utódainak. Adatott kedvelt hívünknek, fötisztelendö Heressinczy Péternek, zágrábi választott püspöknek, tanácsosunknak és udvari fökancellárunknak a keze által, királyi várunkban, Prágában, május hónap 12-ik napján, az Úrnak 1588-ik esztendejében, római császári uralmunknak 13-ik, magyarországi és a többi királyi uralmunknak 16-ik, csehországi uralmunknak pedig szintén a 13-ik esztendejében. Amikor is a következök álltak az egyházak élén: a Krisztusban fötisztelendö Heressinczy Péter zágrábi választott püspök, Feyérkeövy István veszprémi, Hethesi Pethe Márton váci, Mathissy István csanádi, Mossóczy Zakariás nyitrai, Tarnovioi István testvér szerémi választott és Aquilai Bonaventura testvér segniai választott püspök, akik az Úr egyházát szerencsésen kormányozzák, az esztergomi és a kánonjogilag egyesített kalocsai és bácsi érseki székek, továbbá az egri, erdélyi, váradi, pécsi, györi, tinini, boszniai és modrusi székesegyházi székek betöltetlenek lévén. Mikor is tekintetes és nagyságos Báthory István gróf országbíró, Monyorókeréki Erdödy Tamás gróf, a Claudius hegy örökös föispánja, Dalmát-, Horvát-, és Szlavónországok bánja, gróf Zrínyi György fötárnokmester, gróf Batthiany Boldizsár étekfogó mester, Erdödi Pálffy Miklós föpalota mester, Renai Mihály ajtónálló mester. Betöltetlenek lévén a lovászmesteri, pohárnokmesteri és az udvarmesteri állások. Ugyanazon Pálffy Miklós viselvén a pozsonyi gróf tisztségét és sokan mások viselvén az ország megyéinek a fötisztségeit.