„A zene története/A magyar zene története/Egy magyar zeneszerző-páros” változatai közötti eltérés

Behatóan tanulmányozza [[w:Liszt Ferenc|Liszt]], [[w:Richard Wagner|Wagner]] és [[w:Richard Strauss|Richard Strauss]] műveit. Főleg utóbbi hatott komponálási műdszereire.

 

 

 

 

E műveinek új hangvétele, eddig szokatlan disszonanciái heves ellentmondást váltanak ki. Ennek oka az is, hogy az új stílusban írt művek előadására nincs alkalmas zenekar, így megszólaltatásuk tökéletlen. Ezért Bartók, Kodály s mások <u>Új Magyar Zene Egyesület</u> létrehozásán fáradoznak (1911), de lelkes törekvéseik meghiúsulnak. Bartók azonban tovább dolgozik, s megszületik egyfelvonásos operája, a ''Kékszakállú herceg vára'' - Bartók művei sorában talán a legelső, amely zenéjét teljes kiforrottságában tárja elénk - és táncjátéka, ''A fából faragott királyfi''. Mindkettő Balázs Béla szövegére készült. Ettől kezdve műveire külföldön is felfigyelnek. Sorra születnek zongoradarabjai, kamarazene- és szimfonikus művei, s mellettük a ''Csodálatos Mandarin'' c. táncjáték.

Utolsó, összefoglaló korszakát nyitja meg a ''Hegedűverseny''. E korszak kimagasló alkotásai még: ''Divertimento, 6. vonósnégyes, Concerto'', a szólóhegedűre írt ''Szonáta'' és a ''3. zongoraverseny''. Ez utóbbi az első kettőhöz hasonlítva már lényegesen letisztultabb hangulatú, megnyugtató melódiákkal és harmóniákkal megnyugvást tükröző alkotás. Itt feltétlenül meg kell említeni, hogy Bartók utolsó műveit már Amerikában írta, ugyanis 1940-ben nyugdíjazását kérte és a Bartók-házaspár elhagyta Magyarországot. Fehérvérűség vitte el 1945 őszén.

 

 

Bartók harmóniavilágába beletekintendő, vessük össze a régi időkből örökölt előzményekkel - kvintrokonság, funkciórendszer, stb. - és nézzük e kis ábrát:

 

[[Kép:Zenetörténeti példa-17.jpg|left|500px]]

A legfelső sorban olvasható félhang-távolságok adják a Fibonacci-féle számsort, melynek bármely két egymás után következő számát összeadva - balról jobbra haladva - kapjuk a következőt (folytatható: 13, 21, 34 ….).Ez az '''aranymetszés''', mely Bartók kromatikus technikájának a legfőbb ismertetőjele. A c-esz(3), esz-f(2) és f-asz(3) hangközök is ennek megfelelőek. Ha a pentaton hangsorra gondolunk, a la-so-mi fordulat képlete félhanglépésekkel mérve 2+3=5; do-la-so-mi képlete 3+2+3=8. Rendkívül tanulságos a Táncszvit aranymetszés-építkezése.

 

Bartók nem csupán a magyar zenetörténet legnagyobb alakja, de az egyetemes magyar kultúrának is legnagyobbja, és minden bizonnyal benne testesül meg a magyar kultúra eddig legjelentősebb hozzájárulása a világműveltséghez.

 

 

 

 

Idős korában mégis így nyilatkozott: „Számomra sohasem az volt a lényeges, hogy egy hangszeren játszani tudjak. Kezdettől fogva sokkal többet komponáltam, mint játszottam.”

Zeneirodalmi és technikai ismereteit, szinte minden irányítás nélkül a székesegyház kottatárában lelt partitúrákból sajátította el. Jeles érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója, az Eötvös kollégium tagja, s a Zeneakadémián <u>Koessler János</u> zeneszerzés-növendéke lett. 1904-ben kapta meg itt diplomáját, de utána még egy évet tovább tanult.

 

 

Bartók Bélával együtt szerkesztették és adták ki ''Magyar népdalok'' c. művüket, melyben 10-10 népdalhoz írtak zongorakíséretet. ''Nyári este'' c. zenekari művét 1906-ban mutatták be.

1907-ben Párizsba utazott, ahol többek között Charl-Maria Widor zeneszerző és orgonaművész révén ismerte meg Debussy műveit, mely nagy élményt jelentett számára, és nagymértékben hatott művészetére.

 

 

Bartókkal együtt megalapították az <u>Új Magyar Zeneegyesület</u>et a modern művek megfelelő előadása céljából, de a közönség közönyén ez rövidesen megbukott. Ezért '''a 10-es években a népdalgyűjtésre és az anyag rendszerezésére fordították energiájukat'''. Kodálynak ezekben az években jelentek meg írásai a „Nyugat”-ban és a „Pesti Napló”-ban. <u>Ezeknek legfontosabbjai a népzene jelentőségét méltató tárcák, valamint Bartók-elemzések</u>.

A Tanácsköztársaság idején részt vett - Bartókkal és Dohnányival együtt - a Reinitz Béla által szervezett zenei direktórium munkájában. Ezért később fegyelmi eljárás alá vonták, és két évig nem folytathatta tanári működését sem.

 

 

<ref>Említsük meg: megtanulta a dán nyelvet, hogy tanulmányozhassa Jeppesen elemzését Palestrina stílusáról.</ref>

Ahogyan a dúr hangsorban a hangközfelépítést 2-1/2-3-1/2 (két egész, egy fél, három egész, egy fél) formában szoktuk jelölni, ez bármelyik moduson ugyanígy megtehető - pl. a 3. modus: 4-1/2-1-1/2.

 

 

[[Kép:Zenetörténeti példa-15.jpg|center|600px]]

E kifejezetten pedagógiai célú művek mellett sorra alkotta meg kórusműveit.

''Gyermekkarok'' - Gergely-járás, Egyetem-begyetem, Angyalok és pásztorok, stb.

 

''Vegyeskarok'' - Este, Esti dal, Norvég leányok, Öregek, Jézus és a kufárok, Liszt Ferenchez, stb. E művek megfelelő előadásához képzett karvezető mellett a kórus tagjainak jó kottaolvasó készsége is szükségeltetik, vagyis a fentebb említett nevelő-munka célja itt teljesedik be.

Tudományos munkásságából emeljük ki Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében tanulmányát (1934) és ''A magyar népzene'' c. monográfiáját (1937).

 

 

Munkásságát haláláig folytatta. Utolsó művei: ''Zrínyi szózata, Szimfónia, Mohács'' és ''Laudes organi'' (utóbbi halála előtti évben, 1966-ban).

Befejezésül még egy Bartók-idézet:

{{idézet|„Ha azt kérdezik tőlem, mely művekben ölt testet a magyar szellem, azt kell rá felelnem, hogy Kodály műveiben. Ezek a művek: hitvallomás a magyar lélek mellett.”|Bartók Béla}}

 

----

----

== Jegyzetek ==

<references/>