„A zene története/Középkor/A hangjegyírás alapjai” változatai közötti eltérés

lapozólinkek javítása, címsor sablonnal AWB
aNincs szerkesztési összefoglaló
(lapozólinkek javítása, címsor sablonnal AWB)
 
{{Azenetörténete-cím|A hangjegyírás alapjai}}
<div style="display:block;border:1px solid #C6C6DF;vertical-align: top;width:99%; background-color:#F2F2FF;margin-bottom:8px;margin-top:5px;padding-left:5px;padding-right:4px;">
<h2 style="padding:3px; background:#9292AB; color:#0000FF; text-align:center; font-weight:bold; font-size:120%; margin-bottom:5px;margin-top:0;margin-left:-5px;margin-right:-4px;">A hangjegyírás alapjai </h2></div>
=== A hangjegyírás alapjai ===
 
=== A hangjegyírás alapjai ===
1000 körül egy '''GUIDO''' nevű arezzoi ([[w:Arezzói Guido|Arezzói Guido]])szerzetes vetette meg a mai hangjegyírás alapjait. Eltűnnek a neumák és a szótagok is a vonalközökből, és helyettük hangjegyeket írnak nemcsak a vonalközökbe, de a vonalakra is. Bevezetik az F és C kulcsot. Ezek a kulcsok akárhol elhelyezkedhettek. A hangjegyek négyszög alakúak voltak, értékükre is utaltak. A négyvonalas rendszer szilárdult meg. Ma is 4 vonalon írják a gregorián dallamokat.
<!-- itt két enter lenyomásával üres sor hoztam létre -->
 
A gregorián zene un. ''nagyritmus''ban van. Gyökere a beszéd természetes ritmikai folyama. A ritmikus alapegység a '''taktus''' (érintés) volt - egy normál lélegzet idejű. Ezt először ''longa''-nak, majd ''brevis''-nek nevezték. További felező osztások útján következtek: ''semibrevis'', ''fusa'', ''semifusa'', ''minima'', ''semiminima''. Ezeket az osztásokat prolatio-nak nevezték. Volt '''prolatio maior''' és '''prolatio minor''', aszerint, hogy 2 vagy 3 részre tagolódott egy egység. A mű ritmikus tagolódása rendszerint hármas osztású volt. Ez a hármas tag volt a '''tempus perfectum''' (tökéletes időbeosztás) - a Szentháromság visszatükröződése.
 
A középkori hangjegyírás nem ismerte az ütemvonalat, nem volt rá szükség, mert a szöveg adta a lüktetést. Ezért folyamatosan írták. A tagolódást jelek mutatták a sor elején. ∅ = tempus perfectum, vagy integer valor notarum - hangjegyek változatlan időbeli értéke; C= '''tempus imperfectum''', {C=brevis az alapütés}. Tempójelzés nem volt, a brevis egy tactus, ezt osztották szükség szerint, így meg lehetett állapítani a tempót. (A tempójelzést csak 1600 körül vezették be.) A tempus perfectum volt az alapdallam, ennek augmentációi és diminuciói- (nagyobbítás, kisebbítés) a kísérő páros (proportio dupla) vagy páratlan ütemű (proportio tripla) variációk.
 
Ennek szemléltetésére [[w:Pierre de La Rue| '''Pierre de La Rue''']] (1452. k. Tournai-1518. Courtrai) franko-flamand zeneszerző Missa L’homme armé művének rövid részletét hozom példaként. (Mise a Fegyveres ember kezdetű dalra.) La Rue Szép Fülöp, majd Ausztriai Margit szolgálatában állt, később Cour ertraiban kanonok volt. Néhány más műve: Beate Virginis; Puer natus; Sexti.* <ref>P. de La Rue később élt, de a felhozott példa megfelel a fent leírtaknak.</ref> Ez volt a '''menzurális jelzés'''.
 
A gregorián írásnál volt egy másik gyakorlat is. Arezzoi Guido után négyes vonalrendszerbe írták a dallamokat. A szüneteket vonással"|" jelölték. Alapjául szolgált a „pater noster” kimondásának ideje. Ha a függőleges vonal csak egy vonalat metszett át, „pa”, ha kettőt, „pater”, ha hármat, „pater no”, ha négyet, akkor pedig „pater noster” kimondásának ideje a szünet mértéke.
<references/>
----
<center> ◄--- Előző lap:[[A zene története/Középkor-Gregorián|A zene története/Középkor-Gregorián]] &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; &nbsp; ---► Következő lap:[[A zene története/Középkori többszólamúság|AKözépkori zene története/többszólamúság]] </center>
----