„A zene története/Ókori népek zenéje” változatai közötti eltérés

Kezdetben önálló zenéjük volt, főleg a latin törzsek egységes nemzetté alakulása előtt. Politikai és katonai megerősödésük után meghódították Európa, Kis-Ázsia és Afrika egy részét. A görögök nagyobb műveltségű kultúrájukkal elárasztották Itáliát. Így az ősi latin zene helyét -– a hódítás után -– elfoglalta a görög zene. Hogy a latin zene milyen volt, arról nem tudunk. A hangszerek nevei megváltoztak: aulos='''tibia''', kythara='''lira'''. Önálló hangszereik főleg rézfúvók: ''' bucina''', '''lituus''', '''trombita'''.

A cirkuszi játékok elterjedése után a cirkuszok tömeg-hangversenyekkétömeghangversenyekké is váltak- – '''odeum''', itt tartották a színielőadásokat is. A görögöknél ezek vallási szertartások voltak – itt <u>üzleti vállalkozások</u>. Kialakult a '''pantomim''' – néma-játék. Az előadó nem beszél, csak tánccal, arcjátékkal, különböző gesztusokkal dolgozik. A római színházban a kórusvezető '''coturnus'''-ban – magas cipő – jelenik meg. Ennek talpa bronzból készül, ezzel üti az ütemet. A zenélés előkelő dolog volt. (Néró utolsó szavai: „Milyen nagy művész halt meg bennem”.) A zene tanítása nem volt előkelő dolog, ezt görög rabszolgákra bízták – '''pedagogus'''. Zenei emlék nem maradt ránk. Hangszerek maradtak ábrázolásokon, ásatásokban. Magyarországon található az ókori római zene egyik világhírű régészeti lelete. A mai Óbuda (akkor Aquincum) területéről került elő, ami régen az Aquincum nevet viselte, és egy víziorgonáról[[w:Aquincumi van szó,víziorgona|víziorgona]] (neve azt jelenti, hogy a víz nyomása juttatta a levegőt a sípokba). A lelet a római kori tűzoltólaktanya pincéjéből került elő, ahová a tűzvészkor szakadt be. Az oldalán tábla is volt, innen tudjuk, hogy Kr. u. 228-ban ajándékozta a tűzoltóegyleti tagoknak a parancsnokuk. Sok alkatrésze elégett, vagy megolvadt a tűzben, mégis sikerült újraalkotni és egy megszólaltatható másolat is készült. 1931-ben találták meg, talán a legteljesebben fennmaradt víziorgona a világon.