„Kertészet/Tünethatározó/Kajszi” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) |
KeFe (vitalap | szerkesztései) |
||
118. sor:
== A kajszi pszeudomonászos elhalása ==
::'''Kórokozó''' ''(Pseudomonas syringae pv. syringae
::A betegség legfontosabb gazdanövénye hazánkban a kajszi, az őszibarack, a cseresznye és a meggy.
::A kajszifák hervadását és elhalását korábban összefoglaló néven gutaütésnek, azaz apoplexiának nevezték
▲A kajszifák hervadását és elhalását korábban összefoglaló néven gutaütésnek, azaz apoplexiának nevezték (95. ábra). Kiváltó okként ide sorolták mindazokat az élettelen, nem fertőző és élő, fertőző kórokokat, amelyek hervadást és elhalást váltottak ki. Az élettelen, nem fertőző kórokok közül főleg a fagynak tulajdonítottak nagy fontosságot. Az élő fertőző kórokok közül a pszeudomonászos és a leukosztómás elhalás, valamint a verticilliumos hervadás kórokozóit tartották jelentősnek. Az 1970-es években tisztázódott, hogy a kajszifák egyik jelentős betegsége a pszeudomonászos elhalás, amelyet a Pseudomonas syringae pv. syringae baktérium okoz. Ehhez társulhat még a Leucostoma cinctum gomba is. Megállapították azt is, hogy az őszibarackfák elhalását szintén a fenti két kórokozó idézi elő, jelentőségük azonban fordított. Mindkét kórokozó külön és együttesen is megbetegíti a kajszi- és őszibarackfákat. Együttes előfordulásuk esetén azonban a megbetegedés mértéke nagyobb. Jelenlegi ismereteink szerint tehát az eddigi összefoglaló névvel jelölt betegséget szét kell választani, ezért a Pseudomonas syringae pv. syringae által kiváltott betegséget pszeudomónászos elhalásként külön kell tárgyalni. A Pseudomonas syringae pv. syringae fajt 1902-ben írták le, később számos országban észlelték.
A fa pusztulásának két formája különböztethető meg.
:: 1. Részleges elhalás esetén a pusztulás csak a fa egy-egy ágára terjed ki. Az ágakon lévő hajtások, levelek fakózöldek lesznek, lankadnak, majd elszáradnak. Az elhalt ág alatti részből új hajtások törnek elő.
:: 2. Teljes elhalás esetén az egész fa elpusztul, és a gyökérnyaki részből új hajtások fejlődnek. Mind a részleges, mind pedig a teljes elhalás esetén a fa lombja aránylag gyorsan szárad el. Az elhalás általában tavasszal és nyár elején következik be. Ha az elpusztult fák ágrészéből vagy törzséből metszlapot készítünk, akkor a pusztulás kiindulópontjánál a kambium és a háncsszövet erősen barnult, nedves, kellemetlen szagú. Az ágon és a törzsön rákos sebek keletkeznek és mézgásodás is megfigyelhető.▼
▲Teljes elhalás esetén az egész fa elpusztul, és a gyökérnyaki részből új hajtások fejlődnek. Mind a részleges, mind pedig a teljes elhalás esetén a fa lombja aránylag gyorsan szárad el. Az elhalás általában tavasszal és nyár elején következik be. Ha az elpusztult fák ágrészéből vagy törzséből metszlapot készítünk, akkor a pusztulás kiindulópontjánál a kambium és a háncsszövet erősen barnult, nedves, kellemetlen szagú. Az ágon és a törzsön rákos sebek keletkeznek és mézgásodás is megfigyelhető.
A kórokozó a vegetációs időszakban a növény felületén hosszú ideig fennmarad. Ősztől azonban csapadékos időjárás esetén felszaporodik. A baktérium sebzésen (metszési felületen, fagyléceken, állatok rágta vagy művelőeszköz okozta sebeken) keresztül hatol a növénybe. A kórokozó november elejétől március elejéig fertőz. A sebzésen keresztül a növénybe került kórokozó a kambiumot és a háncsszövetet fertőzi meg.
| |||