„Kertészet/Tünethatározó/Kajszi” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor:
{{cím2|}}
{{TOC right}}
== A gyümölcs korai hullása ==
A fiatal, zöld gyümölcsök lehullanak. Ha a gyümölcsöt kettévágjuk, akkor azt észleljük, hogy a csonthéj hiányzik, a mag összetöppedt, s esetenként mézga is képződik. Kórok: a sziromhullás utáni fagypont alatti hőmérséklet.
== Vírusos betegségek ==
::'''Kórokozó:''' ''(Prunus necrotic ringspot ilarvirus)'' (PNRSV)
'''Az őszibarack vonalas mintázottsága'''
::Jelentőség A betegséget őszibarackon először 1932-ben az USA-ban észlelték. Azóta az egész világon elterjedt, hazánkban csak szórványosan találkozunk vele.
::Gazdanövény A betegség csonthéjas gyümölcsfajokon fordul elő.
::Tünet A levélen sárgászöld és élénksárga, csíkszerű mintázottság látható.
=== Kajszihimlő ===
::'''Kórokozó:''' ''(plum pox potyvirus)'' Vírusos betegség (PPV)
::A betegséget ''sarka'' betegségnek is nevezik. (Sarka bolgárul himlő.) A betegséget kajszin először 1934-ben Bulgáriában írták le, később számos országban is észlelték. Hazánkban a kajszin 1948-ban vált ismertté. Azóta a legelterjedtebb és legjelentősebb vírusos betegségek közé tartozik. A betegség következtében a fák fejlődésükben visszamaradnak, gyümölcsük pedig értéktelen.
::A betegség gazdanövénye a kajszi, az őszibarack, a szilva, a ringló, a kökény és számos díszfa- és gyomfaj.
::'''Tünet''' A levélen és a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek. A levélen a gyűrű alakú, halványzöld vagy sárgászöld, elmosódott szélű foltok a legjellegzetesebbek. Ezenkívül egynemű és az ereket körülölelő sárgászöld foltok is láthatók. A foltok fonáki részén az erek sárgászöldek. A gyümölcs felületén enyhén vagy erősen besüppedő, sárgászöld, majd sárgásbarna, gyűrű alakú vagy szabálytalan rajzolatok láthatók. A gyümölcs deformált lesz. A kajszi gyümölcse már félérett állapotban megpuhul. A gyümölcs húsában üveges vagy vörösbarna szövetrészek találhatók. A csonthéjon 1–2 mm széles, sárgásfehér, elmosódott szélű gyűrűk figyelhetők meg. Ha a foltok összeolvadnak, akkor a mag részben vagy teljesen sárgásfehér lesz. A fertőzési források egyrészt az anyanövények, következésképpen az azokról származó szemzőhajtások és vegetatív úton szaporított alanyok, valamint a beteg magvak és az azokból fejlődött magoncok. A vírus szaporítóanyaggal és pollennel is terjed. A levéltetvek a kajszin nem károsítanak, így a vírusátvitel csak az esetleges próbaszívásokra korlátozódik. Ugyanakkor azonban az őszibarack és a szilva esetében a levéltetű-átvitel nagy jelentőségű.
::'''Védekezés''' A beteg fákat meg kell semmisíteni. Új ültetvényeket vírusmentes szaporítóanyaggal kell létesíteni. E célból a szaporításra felhasználandó növényt, ill. növényrészeket tesztelni kell. A vírus kimutatására a szerológiai módszerek eredményesen használhatók. A vírus tesztnövényekkel is kimutatható. Tesztnövények: őszibarack (Elberta fajta), szilva (Olasz kék, Pozsegaca és Küsztendil fajta), Chenopodium foetidum és Nicotiana clevelandii. Értékes nemesítési szaporítóanyag vírusmentesítése 37 °C-on 2–3 hétig hőterápiával lehetséges. A vírusvektor levéltetvek elleni védekezés az őszibarack és szilva esetében elengedhetetlen.
'''Egyfonalú RNS vírus'''
::'''Kórokozó:''' ''(apple mosaic ilarvirus)'' Izometrikus, gömb alakú vírus. (ApMV)
::'''Tünet''' Fertőzési források az anyanövények és az azokról származó szemzőhajtások, valamint a vegetatív úton szaporított alanyok. A kórokozók pollennel és magvakkal is átvihetők.
::'''Védekezés''' Legfontosabb feladat a vírusmentes szaporítóanyag előállítása. Ezzel kapcsolatban a cseresznye és a meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága és az almamozaik betegségeknél leírtak az irányadóak. Szaporítóanyagot csak vírusmentes növényekről szabad előállítani és forgalmazni.
'''Őszibarackhimlő'''
::'''Kórokozó:'''
::'''Jelentőség''' A betegséget őszibarackon először 1964-ben Magyarországon közölték, de jelenleg már több európai országban is észlelték. Hazánkban a betegség előfordulása gyakori.
::'''Gazdanövény''' Őszibarack, kajszi, szilva.
::'''Tünet''' A levélen és a gyümölcsön észlelhetők a tünetek. A levélen leggyakrabban az erek mentén sávosan jelentkező sárgászöld foltok láthatók. Ezenkívül 2–3 mm-es sárgászöld foltok, ritkán gyűrűk is megfigyelhetők. A gyümölcs felületén enyhén bemélyedő, 10–25 mm-es sárgászöld gyűrűk láthatók. Ha a foltok összefolynak, akkor szabálytalan alakú, nagy kiterjedésű rajzolatok alakulnak ki. Az érett gyümölcsön a gyűrűk által határolt felület zöldessárga. A csonthéjon a sötétbarna elszíneződés nehezen vehető észre
'''A kajszi sárgulása és levélsodródása'''
::'''Kórokozó:''' ''(european stone fruit yellowing phytoplasma)'' Fitoplazmás betegség(ESFY)
Polimorf, levélbolhával átvihető fitoplazma
::A betegség az európai országokban, ahol kajszit termesztenek, egyre jelentősebbé válik. Magyarországon a betegség először 1992-ben vált ismertté. A betegségnek a kajszi pusztulásában fontos szerepe van. A betegségre a termesztett kajszifajták fogékonyak. Az alanyok közül főleg az őszibarack, de a vadkajszi is fogékony, a szilvaalanyok ellenállóbbak.
::'''Tünet''' A levél érközei sárgászöldek, a levelek színük felé bekanalasodnak, törékenyek, kicsik lesznek. A hajtáson a levelek ritkásan helyezkednek el. A hajtás és a vessző háncsszövetei elbarnulnak. A fák növekedési erélye egyre lassul, végül a fák kipusztulnak. Az ültetvényben a fapusztulás nagyon jellegzetes, mivel a fák ún. boszorkánykörben egymás után halnak el. Fertőzési források a beteg növények, ahol a kórokozó főleg a gyökerekben telel át, ugyanakkor azonban fás részek háncsszöveteiben is fennmaradhat. A kórokozó a fa háncsszöveteiben gyorsan szétterjed, és a fa teljesen beteggé válik. A kórokozó szaporítóanyaggal, szemzéssel vihető át. Terjesztője továbbá a szilvalevélbolha (Cacopsylla pruni) is.
'''A kajszi ezüstös levélfoltossága'''
Kajszi (Armeniaca vulgaris Lam.)
Nem fertőző betegség
94 ⟶ 54 sor:
A fiatal, zöld gyümölcsök lehullanak. Ha a gyümölcsöt kettévágjuk, akkor azt észleljük, hogy a csonthéj hiányzik, a mag összetöppedt, s esetenként mézga is képződik. Kórok: a sziromhullás utáni fagypont alatti hőmérséklet.
'''A kajszi sárgulása és levélsodródása'''
::'''Kórokozó:''' ''(european stone fruit yellowing phytoplasma)'' Fitoplazmás betegség (ESFY)
::A betegség az európai országokban, ahol kajszit termesztenek, egyre jelentősebbé válik. Magyarországon a betegség először 1992-ben vált ismertté. A betegségnek a kajszi pusztulásában fontos szerepe van. A betegségre a termesztett kajszifajták fogékonyak. Az alanyok közül főleg az őszibarack, de a vadkajszi is fogékony, a szilvaalanyok ellenállóbbak.
::'''Tünet''' A levél érközei sárgászöldek, a levelek színük felé bekanalasodnak, törékenyek, kicsik lesznek. A hajtáson a levelek ritkásan helyezkednek el. A hajtás és a vessző háncsszövetei elbarnulnak. A fák növekedési erélye egyre lassul, végül a fák kipusztulnak. Az ültetvényben a fapusztulás nagyon jellegzetes, mivel a fák ún. boszorkánykörben egymás után halnak el. Fertőzési források a beteg növények, ahol a kórokozó főleg a gyökerekben telel át, ugyanakkor azonban fás részek háncsszöveteiben is fennmaradhat. A kórokozó a fa háncsszöveteiben gyorsan szétterjed, és a fa teljesen beteggé válik. A kórokozó szaporítóanyaggal, szemzéssel vihető át. Terjesztője továbbá a szilvalevélbolha (Cacopsylla pruni) is.
::'''Védekezés''' Egészséges szaporítóanyag telepítése. A kórokozó kimutatása céljából a szaporítani kívánt kajszifajtát a rendkívül fogékony őszibarack-alanyra kell szemezni. Ha a beszemzett nemes fajta a kórokozótól fertőzött, akkor az őszibarack-alany, következésképpen az oltvány elpusztul. A kórokozó vektora, a szilvalevélbolha ellen is védekezni kell.
== Baktériumos betegségek ==
Lásd: Az alma agrobaktériumos gyökérgolyvája
'''A kajszi pszeudomonászos elhalása'''
::'''Kórokozó''' ''(Pseudomonas syringae pv. syringae)''
::A betegség legfontosabb gazdanövénye hazánkban a kajszi, az őszibarack, a cseresznye és a meggy.
125 ⟶ 73 sor:
:: 1. Részleges elhalás esetén a pusztulás csak a fa egy-egy ágára terjed ki. Az ágakon lévő hajtások, levelek fakózöldek lesznek, lankadnak, majd elszáradnak. Az elhalt ág alatti részből új hajtások törnek elő.
:: 2. Teljes elhalás esetén az egész fa elpusztul, és a gyökérnyaki részből új hajtások fejlődnek. Mind a részleges, mind pedig a teljes elhalás esetén a fa lombja aránylag gyorsan szárad el. Az elhalás általában tavasszal és nyár elején következik be. Ha az elpusztult fák ágrészéből vagy törzséből metszlapot készítünk, akkor a pusztulás kiindulópontjánál a kambium és a háncsszövet erősen barnult, nedves, kellemetlen szagú. Az ágon és a törzsön rákos sebek keletkeznek és mézgásodás is megfigyelhető.
::A kórokozó a vegetációs időszakban a növény felületén hosszú ideig fennmarad. Ősztől azonban csapadékos időjárás esetén felszaporodik. A baktérium sebzésen (metszési felületen, fagyléceken, állatok rágta vagy művelőeszköz okozta sebeken) keresztül hatol a növénybe. A kórokozó november elejétől március elejéig fertőz. A sebzésen keresztül a növénybe került kórokozó a kambiumot és a háncsszövetet fertőzi meg.
::A baktérium még a fagyok beállta előtt főleg a háncsszövetben felszaporodik, ezáltal a háncsszövetben lévő cukortartalom egyre alacsonyabb lesz, így a növény fagykárosodási veszélye növekszik. A fagy hatására ezután a baktérium felszaporodása tovább fokozódik. A növény fagyérzékenysége nemcsak a szövetek alacsony cukortartalmára vezethető vissza, hanem arra is, hogy a baktérium sejtfalában található fehérjének a jégkristály képződésében ún. jégmagképző szerepe van. Ez a baktériumfehérje alkotja a jégkristályok „magját”, azaz belsejét. A baktérium jelenléte esetén a szövetnedv már –1 °C-on megfagy, hiányában viszont a fagykárosodás alacsonyabb, –6,7 °C hőmérsékleten következik be. A kambium és a háncsszövet végül teljesen elpusztul. Új háncs- és faszövet nem képződik, ezért az elpusztult szövetek fölötti növényrészek nyár elején hirtelen elhalnak. Ha a baktérium az ágalapot fertőzi meg, akkor a fa részleges elhalása következik be, ha pedig a törzset, akkor teljes elhalás figyelhető meg.
::'''Védekezés'''A betegség leküzdésének alapja a sebzések kiküszöbölése a fertőzés időszakában. Ezért a korábbi gyakorlattól eltérően a metszést (alakító-, koronaritkító és ifjítómetszést) a rügypattanás és virágzás közötti időszakban kell elvégezni. Ilyenkor a metszési felületet permezetőszerrel nem kell lezárni. Ha azonban munkaszervezési okokból a fás metszést rügypattanás előtt szükséges elvégezni, akkor metszés után sebzárásként – réztartalmú szerrel lemosásszerűen kell permetezni. A réztartalmú szerek közül a rézszulfát hatóanyag baktericid hatása a legjobb. A rézoxiklorid hatóanyag hatásfoka valamivel gyengébb. Ugyancsak elengedhetetlen az ágrészek eltávolítása során ejtett nagyobb sebek kezelése sebkezelő szerrel. Előtérbe kell helyezni a vegetációs időszakban a zöldmetszést és a hajtásválogatást. Az üzemekben jelenleg a termesztéstechnológiát már a fentiek figyelembe vételével alakították ki.
'''A kajszi lisztharmata'''
::'''Kórokozó''' (Podosphaera tridactyla) Gombás betegség Kleisztotéciumos gomba.
::'''Tünet''' A betegség egyes évjáratokban jelentkezik. A levelek korán elszáradnak, lehullanak. A kórokozó gazdanövénye a kajszi, a szilva és a különböző Prunus fajok. A levélen figyelhetők meg a tünetek. Mind a levél színén, mind a fonákon kezdetben foltszerű, később az egész levéllemezre kiterjedő finom szürkésfehér bevonat (epifita micélium a konídiumláncokkal) látható. Később a bevonatba ágyazva elszórtan vagy falkában sárgásbarna, majd fekete kleisztotéciumok fejlődnek. A fertőzési források a lehullott levelek, ahol a kórokozó kleisztotéciumokkal telel át. Tavasszal, sziromhullás után a kleisztotéciumokból kiszabaduló aszkospórák a leveleket fertőzik meg. Később a levélen micélium fejlődik, amelyen a konídiumláncok nagy tömegben képződnek. A konídiumok az újabb fertőzések elindítói.
::'''Védekezés'''A beteg lombot a talajba kell forgatni. Az első védekezést sziromhullás után, a lombfejlődés időszakában kell végrehajtani. Ezt követően a permetezéseket június végéig 10 naponként meg kell ismételni. A permetezésre kén, dinokap, kinometionát, benomil és tiofanát-metil hatóanyagú szerek hatásosak.
'''A kajszi apiognomóniás levélfoltossága'''
Kórokozó. ''(Apiognomonia erythrostoma)''
::'''Tünet'''A betegség Európa kajsziültetvényeiben rendszeresen előfordul, egyes években epidémiát okozva. E betegség elleni védekezés ma már a kajszi növényvédelmének gerincét alkotja. Hazánkban 1958-ban észlelték először. Jelentős lombhullást, s emiatt terméskiesést okoz. Csak a levélen jelentkeznek a tünetek. Először sárgászöld, majd sárgás, 4–5 mm átmérőjű, elmosódott szélű foltok mutatkoznak. A fonáki részen a levélerek vörösbarnák. (E tünet emiatt nem téveszthető össze a kajszihimlő levéltünetével!) A foltok később megnagyobbodnak, a levéllemez nagy részére kiterjednek, vörösbarnák, majd szürkésbarnák lesznek. A foltokat sárgás udvar övezi. A foltok fonákán apró, kissé kiemelkedő, fekete piknídiumok találhatók. A levelek kanalasodnak, elsárgulnak, majd lehullanak
'''Peritéciumos gomba'''
::'''Kórokozó''' ''(Phomopsis stipata)''
A piknídiumban az α-piknokonídium hiányzik, kizárólag hosszú, fonál alakú β-piknokonídiumok képződnek.
::'''Tünet''' A fertőzési források a levelek, ahol a kórokozó peritéciumokkal telel át. A peritéciumok szerveződése március elején kezdődik. A peritéciumokban az aszkospórák tavaszra, a kajszi sziromhullása után alakulnak ki. Az aszkospórák kiszóródása általában április közepén, a levelek kihajtásakor kezdődik és június közepéig tart. Az aszkospórák kiszóródásának üteme és a lehullott csapadék között szoros összefüggés van. Ezért a lombfakadástól június közepéig lehullott csapadék gyakorisága és mennyisége a megbetegedés mértékét döntően befolyásolja. Az aszkospórák fertőzésére tehát már sziromhullás után, lombfakadástól kell számítani. Az első tünetek a fertőzés után 2–3 hetes inkubáció után, általában június közepétől jelennek meg. A levél fonákán augusztustól a piknídiumok is megjelennek, amelyekben nagyszámú β-piknokonídiumok képződnek. Ezek fertőzőképességét eddig nem igazolták. Így a betegség terjesztésében legnagyobb szerepük az aszkospóráknak van, amelyeknek mindkét sejtje 24 óra alatt csíratömlőt fejleszt.
::'''Védekezés''' A lehullott lombot a talajba kell forgatni. Ősszel, lombhulláskor, a fán maradt és talajra hullott leveleket DNOC, benomil vagy tiofanát-metil tartalmú szerekkel lemosásszerűen kell permetezni. E lombfertőtlenítés gátolja a peritéciumok kialakulását, következésképpen lényegesen csökkenti az aszkospórakiszóródás mértékét. Az őszi, karbamiddal történő permetezés elősegíti a levelek korhadását, s így a peritéciumok pusztulását. A vegetációs időben a permetezéseket sziromhullás után, április közepén kell megkezdeni és folyamatosan, 10 naponként, június közepéig kell permetezni. A június közepétől végzett permetezéseknek nincs gyakorlati jelentősége. Védekezésre a tirám, a cineb, a mankoceb, a kaptán, a dodin, a ditianon, a bitertanol, a benomil, tiofanát-metil vagy prokloráz hatóanyag-tartalmú szerek eredményesen használhatók. Az eredményes védekezés feltétele, hogy az aszkospórás fertőzést hárítsuk.
'''A kajszi leukosztómás elhalása'''
::'''Kórokozó''' ''(Leucostoma cinctum)''
'''Jelentősége''' A betegséget több néven ismerik. Valzás betegségnek a kórokozó korábbi nevén, vagyis aszkospórás alakja alapján, citospórás betegségnek pedig a piknídiumos alakja szerint is nevezik. A betegség a kajsziültetvényekben elterjedt, és a kajszifák elhalásának egyik előidézője. Újabban az őszibarack elhalásában és vázág-pusztulásában e betegség döntő szerepet játszik. A betegség kórokozója a Pseudomonas syringae pv. syringae baktériumfajjal együtt is előfordulhat. Ilyenkor a megbetegedés mértéke nagyobb. Lásd: A kajszi pszeudomónászos elhalása.
::'''Gazdanövény''' A kórokozó gazdanövénye a kajszi, az őszibarack és más csonthéjas fajok.
::'''Tünet''' A fa pusztulásának két formája van: az egyik a részleges, a másik pedig a teljes elhalás. Részleges elhalás esetén a pusztulás csak egyes vázágakra terjed ki. Az ágon lévő hajtások elszáradnak, az ág alatti részből pedig hajtások fejlődnek. Teljes elhalás esetén az egész fa elpusztul, és a gyökérnyaki részből új hajtások törnek elő. Mind a részleges, mind pedig a teljes elhalás esetén az ágon és a törzsön ovális alakú, enyhén besüppedő foltok láthatók. A foltokat kalluszredők szegélyezik, és mézgásodás is jelentkezik. A kéreg felületén apró dudorok, ennek megfelelően a kéreg alatt apró, párnaszerű exogén sztrómákban elhelyezkedő piknídiumok figyelhetők meg. A kéreg alatti háncsszövet és a kambium elhal. A beteg folt évről-évre folyamatosan növekszik, s végül a folt fölötti növényrészek elhalnak.
'''Peritéciumos gomba'''
::'''Kórokozó''' ''(Cytospora rubescens)''
::'''Tünet''' A fertőzési források a beteg fák, ahol a kórokozó a kéreg alatt piknídiummal vagy micéliummal telel át. Peritéciumok ritkán, csak a teljesen elhalt ágrészeken exogén sztrómákban fejlődnek, ezek szerepe a gomba életében alárendelt. A kéreg alatt lévő piknídiumok a kérget áttörik, és az azokból kanyargósan kitóduló piknokonídiumok a vízcseppekkel szétterjednek. A piknokonídiumok sebzéseken (metszési felületeken, fagyléceken vagy művelőeszközök okozta sebeken) keresztül hatolnak be a növénybe. A frissen ejtett sebek hosszú ideig alkalmasak a kórokozó behatolására. A kórokozó júliustól március elejéig fertőz, és a kambiumot, valamint a háncsszövetet lassan pusztítja el. A növények a márciustól júniusig terjedő időszakban nem fogékonyak a gombára.
::'''Védekezés''' Lásd: [[A kajszi pszeudomonászos elhalása]].
'''A kajszi ventúriás varasodása'''
Jelentőség. A betegséget korábban megakladospóriumos vagy kladospóriumos betegségnek is nevezték. A betegség a kajszin rendszeresen nem jelentkezik, csapadékos években azonban nagymértékben felléphet. A levelek elpusztulnak, a gyümölcs pedig értéktelen lesz.
::'''Tünet''' A kajszin a levélen és a gyümölcsön jelentkeznek a tünetek. A levélen először 2–4 mm-es kerek, halványzöld foltok mutatkoznak. A foltokat később egynemű, barna, bársonyos konídiumtartó gyep borítja. Végül a folt elhal, a levelek elszáradnak. A gyümölcsön először apró, majd 2–4 mm-es sárgászöld foltok, azokon pedig sötétbarna bársonyos konídiumtartó gyep látható. Később a foltok alatti szövet elparásodik. A gyümölcs töpped és lehullik.
Lásd: A mandula ventúriás varasodása.
'''A kajszi monilíniás betegsége'''
::'''Kórokozó''' A kajszin két Monilinia faj fordul elő. A Monilinia laxa (Aderh. et Ruhl.) Honey ex Dennis, virág- és hajtáspusztulást, ágrákot, valamint gyümölcsrothadást okoz. A Monilinia fructigena (Schroet. ex Aderh. et Ruhl.) Honey ex Dennis gyümölcsrothadást okoz. Hajtáspusztulására hazánkban csak az utóbbi években figyeltünk fel.
A monilíniás virág- és hajtáspusztulás elleni védekezés a kajszi védelmének fontos része. A monilíniás gyümölcsrothadás viszont a sebzést kiváltó kártevő állatok, elsősorban a barackmoly (Anarsia lineatella Zell.) és a keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta Busck.) elleni védekezéssel hárítható. Az éredő gyümölcsök rothadása ezenkívül gyümölcsrepedés és jégverés után is bekövetkezhet.
::'''Tünet''' A M.laxa által kiváltott tünetek a virágon, a hajtáson, a vesszőn, az ágon és a gyümölcsön figyelhetők meg. A virág csésze- és sziromlevelei világosbarnák. A virágkocsány barna, elhalt. A virágrészeken, elsősorban a virágkocsányon apró, szürke exogén sztrómák figyelhetők meg. A termőnyársak elpusztulnak. Tövüknél mézgacseppek jelennek meg. A hajtás alsó harmadában szabálytalan alakú, több ízközre kiterjedő barna folt jelentkezik. Később a folt kifakul, felületét pedig apró exogén sztrómákból álló bevonat borítja. A hajtás lankad, elszárad. Hajtáspusztulás akkor is bekövetkezhet, ha a hajtás a rothadó gyümölcs mellett található. A vesszőn a termőnyársak tövében ovális, kissé besüppedő, sötétbarna foltok láthatók. Az ágon rákos sebek alakulnak ki. Ezekben elszórtan szürke exogén sztrómák figyelhetők meg. A gyümölcsön egyre nagyobbodó barna színű rothadás látható, amely végül az egész gyümölcsre kiterjed. A rothadó foltokon elszórtan apró, szürke, exogén sztrómákból álló bevonat (M. laxa kórképe) vagy elszórtan 2–3 mm-es okkersárga exogén sztróma (M. fructigena kórképe) észlelhető.
::'''Védekezés''' A M.laxa ellen a virágfertőzés megakadályozása céljából a virágzás kezdetén és végén kell permetezni. A hajtásfertőzés leküzdése érdekében sziromhullás után, a hajtásfejlődés időszakában 10 naponként legalább két alkalommal kell védekezni. Védekezésre a kaptán, a prokloráz, a benomil, a tiofanát-metil, az iprodion, a procimidon, a vinklozolin vagy a triforin hatóanyagú szerek ajánlottak. A gyümölcsrothadás nagymértékben csökkenthető a barackmoly (Anarsia lineatella Zell.) és a keleti gyümölcsmoly (Grapholitha molesta Busck.) elleni védekezéssel.
Lásd: A cseresznye és a meggy monilíniás betegsége.
'''Kajszirozsda'''
Lásd: [[Szilvarozsda]]
::'''Gazdanövény''' Kajszi, cseresznye, meggy, szilva.
::'''Jelentőség''' A betegséget korábban koniotíriumos betegségnek nevezték. A betegséget hazánkban a kajszin 1938-ban levélen és gyümölcsön észlelték, azóta általánosan elterjedt. A kajszi levelei kilyukadnak, a gyümölcsökön pedig liláspiros, parás foltok mutatkoznak. A betegség tüneteit a sztigmínás betegségtől a tünetazonosság miatt elkülöníteni alig lehet. Nehezíti még a két betegség elkülönítését az is, hogy szabad földön a levél- és gyümölcsfoltok gyakran meddők, piknídium nincs rajtuk. A betegség meghatározása ezért csak a kórokozó tenyésztésével lehetséges. Vizsgálataink szerint a kajszi levéllyukacsossága és gyümölcsfoltossága a legtöbb esetben a fómás betegségre vezethető vissza.
A betegség tünetei a levélen, a hajtáson, a vesszőn és a gyümölcsön láthatók. A levélen 2–3 mm-es kerek, sárgászöld, majd barna foltok észlelhetők. A foltokat keskeny, barna szegély határolja. A foltok legtöbbször meddőek. Később a foltok kiesnek, a levél lyukacsos lesz. A hajtáson ritkán 3–4 mm hosszanti átmérőjű, meddő liláspiros foltok lehetnek. A gyümölcsön 3–5 mm, kissé kiemelkedő világosbarna, parás foltok figyelhetők meg. A foltokat liláspiros udvar határolja. A foltok legtöbbször meddőek. Jellemző, hogy a tünetek a gyümölcs egyik oldalán vannak.
Lásd: [[A szilva fómás betegsége]].
== A kajszi sztigminás betegsége ==
::'''Kórokozó gazdanövényei''' a termesztett és vadon előforduló csonthéjas gyümölcsfajok.
::A levélen, a hajtáson, és a vesszőn, valamint a gyümölcsön figyelhetők meg a tünetek. A betegséget a levéltünetek alapján levéllyukasztó, ill. levéllikasztó betegségnek hívták. E betegséget a kórokozó korábbi neve (Clasterosporium carpophilum) alapján klaszterospóriumos betegségnek is nevezték. Először 1843-ban, Franciaországban jegyezték fel a betegséget, de 1894-ben az amerikai földrészen, az USA-ban is észlelték. Hazánkban a betegséget 1933-ban közölték, a régebbi tünetleírások alapján azonban korábbi előfordulása valószínűsíthető. Magyarországon a betegséget mint súlyos károk előidézőjét említik, mivel az élettelen, nem fertőző okok, valamint más kórokozó gombák által okozott tüneteket is – a tünethasonlóság alapján – e betegségnek tulajdonítják. A betegség a kajszin elsősorban a gyümölcsöt, kisebb mértékben a levelet károsítja. Őszibarackon főképpen a levélen és a hajtáson, ritkán a gyümölcsön jelentkezik. Különösen a magról kelt, termesztési szempontból értéktelen őszibarackfákon gyakori. A betegség a mandulán, a cseresznyén és a meggyen, valamint a szilván szórványosan figyelhető meg.
::'''Tünet''' A levélen 2–3 mm átmérőjű, kerek, sárgászöld, majd barna foltok láthatók. A foltokat keskeny, barna szegély határolja. (A cseresznye és a meggy foltszegélye liláspiros.) A foltok legtöbbször meddők, esetenként azonban közepükön 1–2 fekete pontszerű konídiumtartó nyaláb figyelhető meg. Később a foltok közepe kiesik, a foltok parás szegélye azonban megmarad.
A hajtáson rendszerint a rügyek körül 5–10 mm hosszú, ovális, barna foltok alakulnak ki. A nyár vége felé a folt közepe fokozatosan kiszürkül. Az elhalt epidermisz fölrepedezik. A vesszőn az 5–10 mm hosszú, ovális foltok szürkék és barna vagy liláspiros, elmosódott szélű udvarral határoltak, az epidermisz pedig repedezett. A foltok felületén elszórtan fekete pontszerű konídiumtartó nyalábok láthatók. A rügyek nem hajtanak ki. Ha a folt a vesszőt körülölelte, akkor a vessző elszárad. A gyümölcsön először 1–2 mm átmérőjű, kerek liláspiros foltok jelennek meg. Később a folt közepe kiemelkedik, elparásodik, szélét pedig liláspiros udvar övezi. (A mandula termésén a parás foltokon mézgacseppek jelennek meg.) A foltok legtöbbször meddők, konídiumtartó nyaláb ritkán képződik
::'''Kórokozó''' ''(Verticillium dahliae)''
::'''A betegség lefolyása'''. A fertőzési források a vesszők és a lehullott levelek, ahol a kórokozó micéliummal és konídiummal telel át. A kórokozó a kedvezőtlen körülményeket jól elviseli, mert egyrészt a növény felületén lévő konídiumok a hideggel szemben ellenállóak és 1–2 évig fertőzőképesek maradnak, másrészt a növény szövetében nyáron megtelepedett gomba életműködését tovább folytatja, sőt télen konídiumokat is képes létrehozni. A tavaszra felszaporodott konídiumok vízcseppekkel a zöld növényrészekre kerülnek, ott csíráznak, majd csíratömlőjük a sztómán keresztül vagy a kutikulát áttörve a növénybe jut. A kórokozó számára ezért a csapadékos tavasz rendkívül kedvező. A gomba számára a hűvös időjárás is elengedhetetlen, mivel optimális hőmérsékleti igénye 15 °C. A betegség nagymértékű fellépésére tehát a csapadékos, hűvös tavaszi időjárást követően kell számítani. A növénybe jutott gomba szétterjedését a gazdanövény paraszövet kialakításával (hisztogén demarkációval) akadályozza meg.
278 ⟶ 143 sor:
::Metszéskor a beteg vesszőket el kell távolítani és meg kell semmisíteni. Rügypattanás előtt a fákat rézszulfát vagy rézoxiklorid hatóanyagtartalmú szerrel lemosásszerűen kell permetezni. Rendkívül fontosak a bimbós állapotban, a virágzás előtt és a közvetlen sziromhullás után végzett permetezések. E permetezésekre cineb, mankoceb, propineb, kaptán, folpet, ditianon, valamint benomil, tiofanát-metil, difenokonazol hatóanyag-tartalmú szerek eredményesen használhatók. Nagyobb mértékű megbetegedés esetén őszszel, közvetlenül lombhullás előtt célszerű [[Kertészet/Növényvédők/Gombaölők/Rézgálic 98|rézszulfát]] vagy [[Kertészet/Növényvédők/Gombaölők/Rézkén 650 FW|rézoxiklorid]] tartalmú szerrel permetezni.
::'''Gazdanövény'''. A kórokozó 70 kétszikű fás és lágy szárú növénynemzetségbe tartozó fajon fordul elő, a gyümölcsfák közül főbb gazdanövénye a kajszi és a szilva.
Jelentőség. A betegséget korábban a gutaütés, azaz apoplexia betegség komplex egyik jelentős betegségeként tartották számon. Jelentőségét esetenként túlértékelték. A betegséget először 1879-ben Németországból közölték, hazai kártételével már az 1930-as években foglalkoztak. A betegség jelenleg hazánkban a kajszin szórványosan mindenütt megtalálható, kártételével számolni kell.
::'''Tünet''' A hajtások elvesztik turgorjukat, a levelek fakózöldek lesznek, majd a lankadást gyors hervadás követi. A vessző, a vázág és a törzs keresztmetszetében az edénynyalábok pont- vagy csíkszerű, sötétbarna elszíneződése látható. Az edénynyaláb elhalásának mértékétől függően a fa részleges vagy teljes hervadása következik be.
'''Konídiumtartós gomba'''
::A gomba mikroszkleróciumot képez.
::'''A betegség lefolyása''' A legfontosabb fertőzési forrás a talaj, ahol a kórokozó mikroszakleróciummal hosszú ideig fennmarad. Fertőzési források lehetnek még a kétszikű termesztett és gyomnövények is, amelyekben a kórokozó micéliuma megtalálható. A gomba a talajból a gyökereken keresztül a törzsbe, a vázágakba és a hajtásokba jut. Előfordulhat azonban, hogy a gomba a felfröccsenő talajrészecskékkel a fás részek sebzésein át is behatol. Az edénynyalábokban élő kórokozó toxinjai hervadást váltanak ki. A gomba optimális hőmérsékleti igénye 18–23 °C. A kórokozó szemzőhajtásokkal vagy vegetatív úton szaporított alanyokkal is átvihető.
::'''Védekezés''' A beteg fákat meg kell semmisíteni. A fa koronájának részleges eltávolítása eredménytelen. Telepítés előtt előveteményként csak egyszikű növények jöhetnek számításba. A fiatal ültetvények kétszikű növényekkel történő hasznosítását kerülni kell. Szaporítóanyagot csak ellenőrzött anyafákról szabad szedni.
Nem fertőző betegség
{{K-tünethat}}
| |||