„Szakácskönyv/Halak/Mit-mihez” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
141. sor:
|[[w:Sprottni|Sprottni]] ||Orosz füstölthal-konzervként kapható - több féle minőségben. olajban sütve, olajban pácolva || || A hering rokona. Vajas (rozs)kenyérrel, paradicsommal, paprikával fogyasztják, de szendvics és saláta alapanyagként is felhasználják.
|-align="center"
|[[w:Süllő|Süllő]], [[w:Fogas|Fogas]] ||száraz, szálkaszegény, ízletes húsú közkedvelt halunk, amely sokféleképpen, roston, egyben sütve, rántva, párolva, hidegen elkészíthető.||[[Fájl:Sander lucioperca.jpg|150px]] ||A süllő és a fogas ugyanaz a halfaj, míg a kisebb, 1,5 kg-nál könnyebb példányokat süllőnek, a nagyobbakat fogasnak nevezik. A magyar gasztro-irodalomban szigorúan megkülönböztetik a folyami süllőt (és fogassá serdült fajtársait) a balatoni süllőtől és fogastól. Az előbbi húsát szürkébbnek, szívósabbnak és szétesőbbnek tartják, s ezzel együtt kevésbé ízletesnek is. Hasonlóan jobb ízűnek ítélik a balatoni fogas csontjaiból-porcaiból főzött alaplevet is. Népi elnevezések:süllő, fogas, balatoni fogas, szellő, fehér-húsú csuka.
|-align="center"
|[[w:Szardella|Szardella]] || || sóban és olajban pácolva || 2 alcsalád, 16 nem és 140 faj tartozik a családhoz.
156. sor:
|[[w:Szivárványos ökle|Szivárványos ökle]] || [[Sablon:Védett halak|Magyarországon védett!]]||[[Kép:Szivarvanyosokle.jpg|150px]] || Állománya mára megritkult, de védetté nyilvánítása előtt a horgászok kedvenc csalihalai közé számított.
|-align="center"
|[[w:Szivárványos pisztráng|Szivárványos pisztráng]] || A szivárványos pisztráng egész évben megtalálható az európai piacokon. 400 g-ig fehér vagy rózsaszín hússal, egészben vagy filézve, frissen vagy füstölve
|-align="center"
|[[w:Tarka géb|Tarka géb]] || Teste szürkésbarna, márványozott színezetű, oldalról erősen lapított, úszóhólyagja nincs, emiatt élete során az alzathoz kötött || [[Fájl:Proterorhinus marmoratus1.jpg|150px]] || Magyarországon 1872-ben fogták először a Dunában, azóta a Dunántúl folyó- és állóvizeiben általánosan elterjedt.
|-align="center"
|[[w:Tintahal|Tintahal]] ||Tíz karját, amin tapadókorongokat találhatunk, különbözően készíthetjük el. Grillezve, salátába nagyon finom, érdemes előkészítve vásárolni.|| [[Kép:Sepia officinalis (aquarium).jpg|150px]] || Legismertebb képviselőjük a közönséges tintahal. A tintahal belső vázas lábasfejű, nyolc rövidebb nyúlvány és két fogókar keretezi a fejét: ezekkel ejti el a zsákmányát. A kifejlett egyedek testhossza 15-25 cm. A tintahalak kis kagylókkal, rákokkal, garnélákkal, halakkal, polipokkal, férgekkel és egyéb lábasfejűekkel táplálkoznak.
|-align="center"
|[[w:Tok|Tok]] || főzve, sütve, hidegen. || [[Kép:Psephurus gladius.png|150px]] || Az egyik legnagyobb édesvízi hal; hossza elérheti a 6 métert.
184. sor:
|[[w:Viza|Viza]] || [[Sablon:Védett halak|Magyarországon védett!]]|| [[Kép:Beluga sturgeon.png|150px]]|| A tengerekben elsősorban húsáért, a torkolati területeken pedig ikrájáért fogják, amiből a fekete kaviárt készítik. Főzve, sütve, hidegen készythető. Az 1970-es években Magyarországon sikeres kísérleteket folytattak a kecsege és a viza keresztezésével. A hibridet “vicsegének” nevezték el.
|-align="center"
|[[w:Vörösszárnyú keszeg|Vörösszárnyú keszeg]] ||Íze a víz minőségétől függően változik, de tiszta vizekből származó egyedei ízletesek. Apróbb példányait irdalás után roston jól átsütve sütve, párolva, olajban pácolva fogyasztják. ||[[Kép:Scardinius erythrophthalmus.jpg|150px]] || Teste
|}
| |||