„Akarta a fene/A Szondi két apródja elemzése” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Sárkány János (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
13. sor:
::2) Alit, a drégeli győzőt. (a 3. versszakban)
::3) A csalogatót (a 4-től minden páros versszakban a 18-ig)
:A 3. versszakban lép színre Ali, a Hold. Az ő szavai nyitják meg a Bika téridőszínét. A Hold tipikusan anyai szerep - ő is „gyermekeit” hívná magához. A Hold és a törökség zászlajuk révén fennálló ésiszlám kézenfekvő kapcsolatát nem taglalnánk külön - legszembetnőbb ez a török zászlón lesz -, inkább emlékeztetnénk a galamb és a Bika megfeleltethetőségére a keleti állatöv és a Holdházrendszer ismeretében. Ott - Galamb/óc/on - várták a törökök is épp Rozgonyit.
:De közvetlen utána fellép a neki „előgető-gazsuáló”, rejtett - pontosan nem nevesíthető - török csábító. (Ő a Bikában rejtett erővesztes Szaturnusz lesz.)
:A „verstest”verstest jó részét a magyar narrátor és Ali szószólójának feleselése teszi ki. Bár az utolsó szó a miénk marad, azért vegyük észre, nincs igazi vesztes. Ali nyer, minden értelemben: csatát is - ez volt a legkönnyebb -, és mivel teljesíti Szondi utolsó kívánságát, erkölcsileg se marad le mögötte. Aki „kicsit” veszít, az a csábító, hiszen nem tudja akaratát ráerőltetni az apródokra és kijön a béketűréséből…
:A 4. versszaktól csakis az ő és a magyar elbeszélő dialógusa zajlik. Szász Károly vette észre elsőnek, hogy a versben egy epikus és egy lírai szál fonódik össze, erős drámaisággal. Ezt a Vénusz és Merkúr (a két otthon lévő) bolygótulajdonságai pontosan körvonalazzák. A vers alapkonfliktusát az ő ellentétük adja. Az előbbi a földi élvezetek, gyönyörök birodalmába kalauzol, az utóbbi intellektust, jóltájékozottságotjól tájékozottságot és evvel szoros összefüggésben bőbeszédűséget feltételez. Ellentétük éles.
:Azonnal szemet szúr, hogy Szondi szavait nem idézőjelezi Arany.
:Hasonló okból eddig Edvárd kapcsán azt a megállapítást vontuk le, hogy mivel Arany fél a gonosz és mértékvesztett, nekidühödött embertelenség, a zsarnok despotaság direkt megidézésétől, mond le - javunkra! - eme írásjelről. (Az ma „csak” írásjel - régen varázseszköz, a valóság direkt megidézésének eszköze!)
:Szondi épp a másik véglet. Amit ő csinál, az is „embertelen”, de itt a heroizmust és ember felettiségét lássuk meg. Mint egy eposzi hős. In medias res-t említ a balladával kapcsolatosan Imre László is. (Az eposzi hősökre még visszatérünk ''A kép-mutogató'' kapcsán!)
:A várkapitány szeretete, féltő, atyai gondoskodó óvása példaértékű.
:Az atya, atyácska (Attila!) Jupiterre utal. Ő itt viszont száműzetésbe szorul - hisz már elmúlt a csata, ahol ténykedett. Szondi atyai tulajdonságai az Ikrekben - és az ikerpárnakapródoknak is! - hiányozni fognak.
:Ahol Jupiter erőben - tehát a maga teljességében és tulajdonságai legjavát adva megnyilatkozhat -, az a Rák jegye. Ez viszont egy másik, a következő ballada. Tehát amit Edward mond, azt nem akarja a bennünket való féltésből idézni, amit pedig Szondi, azt a balladaírás íratlan szabályai miatt nem citálhatja Arany.
:Szondi hozzáállása Alihoz köznapi, normál logikával megmagyarázhatatlan és nem érthető. Rábízni az apródokat - az ifjúságot - az ellenségre csak olyan ember teheti meg minden lelkiismeret-furdalás nélkül, aki nem is evilági hős és így gyermekei is hozzá hasonlóképp azok.
29. sor:
:A vers kezdeti szétágazás-bogazása azzal a szabad szemmel jól látható asztrofizikai ténnyel is magyarázható, hogy a Tejút délen a Bika-Ikrek jegyek között metszi az ekliptikát, azaz a Nap látszólagos pályáját, de köti is össze egyben a szemközti Skorpió-Nyilas balladával, Tuba Ferkó történetével.
[[Fájl:Tej%C3%BAt_a_Zodi%C3%A1kussal.JPG|thumb|180px|közép|A kétféle Zodiákus egymásra vetítve, középen a Tejút]]
:Rögtön föltűnik, hogy a Tejutat milyen finoman is jelzi Arany a kopjafával. A szemközti balladában is találunk hasonló célból „ültetett”ültetett fát: a tubafát. Ez a mohamedán hitvilágban ugyanazt a funkciót tölti be mint a keresztényben a paradicsom fája. Az, hogy mindez épp
:fordítva esik - itt kéne a tubafának megjelenni, ott a paradicsominak -, céloz ismét a testi szerelemre, ami bűnbe az ottani hősök estek.
:Az itteniek nem?
===<center>A két apród személye</center>===
:Szerintünk estek ebbe a „bűnbe” - persze, nem szó szerint, hanem képletesen értve itt is ae kijelentést. Arra gondolunk, hogy az egyik apród kettejük közül engedett a „csábításnak” és ha nem is átállt, de elment Alihoz…hogy milyen célból, tisztázzuk alább. (V.ö. Hunnia, 1996 március)
:Ennek feltárásához nem árt tudni, hogy ez a bizonyos tubafa Törökországban áll. Ennek bemutatására és a török mennyország leírására szolgáljon alábbi kicsit hosszabb idézet, melyből ízelítőt kaphatunk abból az ideológiából is, amit a janicsároknak kínáltakkínál az iszlám a túlvilági életről. Török katonaként Allahért meghalni nagya dicsőséglegnagyobb voltdicsőség.
 
::''„Ez a paradicsom Mohamed ígérete szerint a hetedik égben rejlik, földje ambra-, sáfrány- és moschusból áll, padlata drága gyöngyök, hyaczint-kövekkel van kirakva, falazata arany és ezüst, formája kerekded, nagysága végetlen. A kert közepén Mohamed nagyszerű csarnoka áll, mely fény- és pompára nézve emberi képzeletet felülhalad. Ennek udvara közepén áll a Tuba, vagy a boldogság fája, melynek törzsöke aranyból, ágai ezüstből, s rendkívül ízletes gyümölcsei drága gyöngyök- és kövekből alkotván. E fa tövéből fakad egy tej-, méz-, bor- és vízzel vegyesen folyó patak, melynek medrét illatos növények, nemes ércek és kövecsek egészítik ki. A Tubafának terebélyes ágai, lombjai, egész az éden kerítéséig mindenfelé kierjednek, minden idvezült hajlékát egy-egy, kedves gyümölcseivel kínálkozó ág borítja el, mely csak gondolatára is magától lehajol, s melyen a verőfény égető melege nem hat keresztül. Ezen fa gyümölcseiből készülnek az idvezült muzelman gyönyörű, drága öltönyei, ezekből ugrálnak elő a cifra nyergekkel és bogláros szerszámokkal díszített szebbnél szebb paripák is, melyeken kényük szerint lovagolhatnak akár mikor. E dicső gyönyörkertnek azonban legbájolóbb virágai a hourik, a legingerlőbb túlvilági kéjhölgyek, kiknek testén a tökéletes szépség minden tulajdonai túláradó gazdagsággal egyesülnek, kiket semmiféle testi hiány és baj nem rútít, s kik hervadhatlan örökifjúsággal bírnak. Minden idvezültnek 72 ily bájoló angyal áll szolgálatára, kik tojásdad nagyságú tüzes fekete szemeikkel mindig csak őrajta függenek, kik egyedül őt szeretik, kik testi gyönyöreiknek minden jót és édeset felülmúló forrásából csak őt részesítik, s mindemellett szüzek lenni soha meg nem szűnnek. A boldog muzelmán, hogy e rendkívüli kéjt s tömérdek élvezetet fáradság, kimerülés nélkül megbírja, 100 férfi tökéletes erejével fog istentől megáldatni, s így folyton e dicső hourik karjai közt élheti világát. Ha pedig olykor-olykor változtatni akarja a mulatságot, szüzeivel kénye szerint lakomázhatik, miután napjában 300 féle legízletesebben készült étel és főfájást soha nem okozó részegítő italok állanak előttük a legdúsabb terítéken, mely körül 90000 cifrán öltözött ifjú és leány szolgál, míg a lakomát a Tubafa gyümölcseinek mennyei <u>zenéje</u> fűszerezi."'' <ref><small>[Makay Sándor, 1806-1890] ''A magyar menekültek Törökországban'' - Heckenast Gusztáv, Pest, 1850, Terebess - Ázsia E-Tár http://www.terebess.hu/keletkultinfo/imrefi1.html, <u>kiemelés</u> tőlünk)</small></ref>