„A zene története/Mannheimi iskola” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
→Mannheimi iskola: négy tételes szimfónia kialakulása, zeneszerzői, hivatkozások |
||
3. sor:
[[Fájl:LBoccherini.jpg|bélyegkép|jobbra|Boccherini gordonkán játszik. Ismeretlen festő műve]]
== Mannheimi iskola ==
A 18. sz. közepe táján Mannheimben karmesterek, zeneszerzők kiváló csoportja került össze, akik fontos szerepet játszottak a kora klasszikus zenei korszakban a klasszikus kor műfajainak és a klasszikus szimfonikus formáknak kialakításában. A [[w:mannheimi iskola|mannheimi iskola]] kialakulásának kezdete [[w:III. Károly Fülöp pfalzi választófejedelem|Károly Fülöp]] pfalz-neuburgi választó fejedelemhez vezethető vissza, akinek udvartartása Innsbruckból majd Heidelbergből 1720-ban települt Mannheimba, s akinek uralkodása idején szervezték meg a Mannheimi udvari zenekart.
Itt jött létre a '''[[w:szimfónia|szimfónia]]''' mai értelemben, kezdetben <u>háromtételes: gyors - lassú - gyors. (Menüett még nincs benne!)</u> Majd Mannheim felől terjed el Európa-szerte a klasszikus négy tételes szimfónia, melybe beemelték a barokk [[w:Szvit (zenemű)|szvit]]ek egyik tételét, a [[w:menüett|menüett]]et, és a szimfónia harmadik tételévé tették, ezáltal a barokk kor háromtagú olasz nyitányának és a tánctételekből álló szviteknek egy új szintézisét teremtették meg a klasszikus szimfónia formájában.<ref name="Tóth Aladár 1965">Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: ''Zenei lexikon'', Zeneműkiadó Vállalat, II. k. 535. o., 1965.</ref>
Az első tétel '''[[w:szonáta
# Az expozíció-ban két téma mutatkozik be, melyek között hangulati és hangnemi ellentét áll fenn. A főtéma alaphangnemben, a melléktéma domináns, vagy párhuzamos hangnemben van. Az expozíciót kis coda zárja le. Következik a
# kidolgozás, melybe a Gluck-féle motivikus munkamód vonul be. E részben semmi nem köti a zeneszerzőt a témák kibontásának lehetőségeiben, de új témát nem hozhat, alaphangnemet záradékszerűen nem érinthet.
16 ⟶ 18 sor:
Mannheimben alakul ki a '''vonósnégyes''' is, mely ugyancsak háromtételes, és menüett nincs benne. Hangszerösszetétele nem mindig azonos a maival, van pl. 3 hegedű és 1 cselló.
Itt szűnik meg a concerto grosso, és előtérbe kerül a '''szólókoncert'''. Itt vonul be a szóló és zenekari hangszerek közé a '''klarinét''', itt alakul ki a '''crescendo-decrescendo'''. Ennek előzménye Nápolyban a <u>messa di voce</u>, de ott a kísérő hangszerek megmaradtak a dinamikában, itt ezzel szemben az egész zenekar erősített vagy halkított.
Itt kezdett a '''kiszenekar''' kialakulni. A vonószenekarhoz társul 2 fuvola, 2 kürt, 2 fagott, stb., mely mellett még a cembalo-continuo is megmaradhat, de nem feltétlenül szükséges.
22 ⟶ 24 sor:
Itt jön létre a '''zenekari pedál''' - sok szólam -, mely elhagyható.
Az idősebbik generáció jelentősebb alkotóegyéniségei nem német területekről szerződött zenészek voltak, közéjük tartozik az iskola alapítójának és legfölényesebb tehetségének számító cseh származású Johann Stamitz, aki a zenekar koncertmestere és 1750-től zenei vezetője is volt, a morva Franz Xaver Richter, az olasz Karl Theodor Toeschi, aki a zenekar hegedűse majd koncertmestere lett, a sziléziai csellista Anton Filtz és a bécsi születésű Ignaz Holzbauer, aki 1753-tól lett a zenekar kapellmeistere.
A fiatalabb generáció kiemelkedő zeneszerzői közé tartoznak Franz Ignaz Beck, Christian Cannabich, és Wilhelm Cramer, Franz Danzi, Ernest Eichner, Ignaz Fränzl, és az iskolaalapító Johann Stamitz fiai, azaz Johann Carl Stamitz és Anton Stamitz, a testvérpár Alessandro Toeschi és Karl Joseph Toeschi, és az 1784-ben az udvari zenekar kapellmeisterévé tett Georg Joseph Vogler, valamint P. Winter. Az új generáció az idősebb nemzedék tanítványai és a mannheimi irányzat folytatói voltak, jórészt már mannheimi vagy németországi születésűként.<ref name="Tóth Aladár 1965"/>
Mások is magukévá tették a mannheimi iskola zenei innovációit, mint például [[w:Luigi Boccherini|'''Luigi Boccherini''']] (1743.-1805.) olasz csellista és zeneszerző, [[w:Johann Christian Bach|'''Johann Christian Bach''']] (1735.-1782.), J.S. Bach legifjabb fia.
Ebből az iskolából alakult ki a nagy bécsi klasszicizmus, melyben már az osztrák ’zenei dialektus’ uralkodik.
28 ⟶ 36 sor:
<center> ◄--- Előző lap:[[A zene története/Barokk-zene/Bach előtt|Bach előtt és vele egyidőben működő barokk zeneszerzők]] ---► Következő lap:[[A zene története/Bécsi klasszicizmus|Bécsi klasszicizmus]] </center>
----
== Jegyzetek ==
<references/>
| |||