„Címerhatározó/Szapolyai címer” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
13. sor:
==== A család rövid története ====
A Szapolyai család nevét Zápolya faluról kapta. Horváth Richárd, történész szerint Szapolya, vagy Zapolje egy Valkó megyei település. Istvánffy Miklós ''Historiarum de rebus Ungaricis'' című műve szerint Zápolya falu Szlavóniában, Csázma közelében volt, amely a török hódoltság alatt pusztult el. A család első tagja Benedek volt az Anjouk korában. Ennek fia Tamás csanádi püspök (1350), kalocsai (1359), majd esztergomi érsek (1367-1375). A kisnemesi család felemelkedése a Hunyadiak alatt következett be. Kubinyi András szerint Szapolyai Imre Hunyadi János törvénytelen gyermeke, azaz Mátyás király féltestvére volt. Az első nevezetes Szapolyai, „Vajdafi’’ László volt, aki Mátyás király idején vált ismertté az udvar körében. László fiai váratlanul magas tisztségeket töltöttek be Mátyás udvarában, aki a főrendek közé emelte őket. A család hatalmának megalapozója Szapolyai Imre (?–1487. szeptember 12.) volt, aki elnyerte a „Szepesség örökös grófja” címet. Pályája csúcsán horvát bán (1463-1465) és nádor (1486. jún.-1487. szept.) volt. Felesége Bebek Orsolya
A Szapolyai család nemzetközi elismerését István fia, Szapolyai János (Szepesvár, 1487. - Szászsebes, 1540. július 17/21.) vívta ki, mikor testvérét, Borbálát 1512-ben feleségül adta I. (Jagelló) Zsigmond lengyel királyhoz (1506-1548), viszont a házasság gyermektelen maradt a fiatal királyné halála miatt. A házasság létrejöttében János anyjának, Hedvig mazóviai hercegnőnek is nagy szerepe volt. Szapolyai János erdélyi vajda (1510. nov. 10.-1526. nov. 10.) 1514-ben leverte Dózsa György parasztfelkelését. 1516-ban egyezséget kötött Brandenburgi György őrgróffal és Perényi Imre nádorral a Corvin-vagyon felosztásáról. 1526. augusztus 29.-én Mohácsnál elesett Szapolyai János testvére, György szepesi ispán is. II. Lajos halála után azonnal bejelentette trónigényét a magyar trónra. Az 1526. évi tokaji országgyűlésen októberben magyar királlyá választották. 1526. december 17.-én a Habsburg-párti rendek Pozsonyban királlyá kiáltották ki Ferdinándot, melynek következménye az ország kettészakadása és a két király háborúja lett.
I. János 1540. július 17.-én szélhűdésben meghalt, de felesége, Izabella lengyel főhercegnő még az év július 10-én fiúgyermeknek adott életet. Halálos ágyán királlyá választatta fiát, János Zsigmondot (1540. július 17.-1571. március 14.). A szultán seregei kardcsapás nélkül elfoglalták Budát, aki János Zsigmondot, Izabellát és hű emberét, Fráter Györgyöt Erdélybe küldte, melyet évi adófizetés fejében rájuk bízott. Ezzel megtörtént az ország három részre szakadása. János Zsigmond és Miksa 1570-ben a speyeri egyezményben rendezte Erdély közjogi helyzetét, melynek értelmében János Zsigmond lemondott a „választott magyar király” címről, és mint fejedelem tovább uralkodhatott Erdély és a Részek felett, amelyek együtt Magyarország elválaszthatatlan részét képezik. Az így létrejött fejedelemséget János Zsigmond fiú utódai öröklik, viszont kihalásuk esetén az országrész a magyar királyra száll. Sajnos a fejedelem 1571. március 14-én fiú utód nélkül meghalt, viszont a fejedelemség nagynénje férje, Báthori István által fennmaradt.
|