„Növények/B/Bab” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor:
{{Növ-fejezetek}}
{{gyógynövény-abc}}
[[Kép:|thumb|200px|right|]]
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}
{{latin|Phaseolus vulgaris}}
{{népies| paszuly, paszulyka, fuszulyka. }}
A '''bab''', vagy '''veteménybab''' Sok más faj is van, amit röviden babnak neveznek és rengeteg fajtája is, melyek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek. Amerikában őshonos, az indiánok már kb. 5000 éve termesztik. Európába először az 1530-as években került; Franciaországban 1548-ban említik először. Ezután az európaiak közvetítésével került át később Afrikába, Ázsiába, Ausztráliába.
Táplálkozási értéke nagy, magvai 40-50% keményítő mellett feltűnően sok, 22-35% fehérjét (legumin) tartalmaznak és ezen főleg nitrogénben gazdag, kén- és foszfortartalmas anyagnak tulajdonítandó nagy tápláló erejük, melynél fogva emberi és állati táplálékul egyaránt alkalmazhatók. A szárazbab fehérjetartalma tízszerese a burgonyáénak, háromszorosa a kenyérének, de magas ásványi anyagtartalma is. Zöldbabként a fehérje értéke kisebb, de még így is jelentős. A kevésbé szálkásodó fajtákat részesítjük előnyben.
A hüvelyes vetemények a magvaik végett termelt pillangós virágú növények csoportja. Ide tartozik a borsó, a lencse, a bab és a lóbab, az abrak- és a szeges bükköny, a csicseriborsó stb.
Mind a száraz-, és zöldbab is elkészíthető főzeléknek, salátának, levesnek, de mélyhűtésre és konzerválásra is alkalmasak. Fogyasztása a magas tápértéke és fehérjetartalma miatt elsősorban télen javasolt. A sok fajta közül érdemes a családi ízlésnek megfelelőt kiválasztani.
{{commonskat||{{SUBPAGENAME}}}}▼
{{lásd|[[Szakácskönyv/Diéta/Natúr gyógytea/Fehér babhéj|Fehér babhéj teák]]| | | }}
▲{{commonskat|Phaseolus vulgaris|{{SUBPAGENAME}}}}
{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/B/{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]| | }}
| |||