„Növények/A/Alkörmös” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „__NOTOC__ Kategória:Gyomnövények Kategória:Mérgező növények {{Kert-főcím}} {{Kert fejezetek}} [[Fájl:|bélyegkép|jobbra|200px|]] {{cím2|{{SUBPAGEN…”
 
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
__NOTOC__
[[Kategória:GyomnövényekFestő növények]]
[[Kategória:Fűszerek]]
[[Kategória:Mérgező növények]]
{{KertNöv-főcím}}
{{Kert Növ-fejezetek}}
[[Fájl:Phytolacca americana full plant.JPG|bélyeg|jobbra|200px|amerikai alkörmös]]
 
[[Fájl:Phytolacca acinosa001.jpg|bélyegképbélyeg|jobbra|200px|kínai alkörmös]]
{{cím2|{{SUBPAGENAME}} }}
{{latin|Phytolacca americana}}
{{népies|amerikai karmazsinbogyó}}
 
Az alkörmösfélék (Phytolaccaceae) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjének egyik családja. 16 nemzetségébe mintegy 120 faj tartozik. A fajok többsége a trópusokon él.
A fajok között fák, cserjék és liánok is előfordulnak.
 
Az '''amerikai alkörmös''' az alkörmösfélék családjába tartozó lágy szárú, évelő növény. Amerika mérsékelt éghajlatú részéről származik. Magyarországra a mediterrán térségből került, ahol festőnövényként, dísznövényként ültették. Régebben ételfestékként, borszínezékként használták. szára vékonyabb és vörösödő, levelei keskenyebbek és hegyesebbek, virágzata laza, a termők alapjuknál összeforrnak, a termés lelógó, bogyója tízmagvú. Egyes részei(bogyói, gyökere legfőképp) a legelő állatokra és az emberre erősen [[Mérgező növények|mérgezőek]].
 
 
A '''kínai alkörmös''' az alkörmösfélék családjába tartozó, Kínából származó, nagy termetű, lágyszárú növény. Magyarországon inváziós fajként viselkedik.
{{latin|Phytolacca acinosa}}
{{népies|kínai karmazsinbogyó}}
 
 
{{commonskat||{{SUBPAGENAME}}}}
 
:Termése 10–15 mm átmérőjű, tagolt, 8 magvú bogyótermés. A felállóan maradó termés kezdetben zöld, majd fényes sötétlilára, végül feketére érik. Erősen festőlevű. Bogyói, magvai, gyökerei [[Mérgező növények|mérgezőek]].
 
:Magyarországi első biztos előfordulása 1945-ből Bázakerettyéről származik, azóta leginkább Budapest környékén és Északnyugat-Dunántúlon vált gyakorivá, de kisebb mértékben az egész országból előkerült; szinte kizárólag településekről vagy azok közvetlen környezetéből. Megjelent már természetközeli élőhelyeken (ártéri ligeterdőben és gyertyános-tölgyesekben) és várhatóan tovább fog terjeszkedni.
 
:Magvai áprilisban csíráznak, majd első évben erős gyökérzetet fejleszt, a második évtől pedig a főgyökérről több felálló, leveles szárat hajt. Májusban kezd virágozni, de csúcspontját június-júliusban éri el. Maggal szaporodik, terjesztésükről a feltűnő bogyókat elfogyasztó madarak (főleg rigók) gondoskodnak. Az első fagyok után föld fölötti részei elhalnak. A laza, tápanyagban gazdag, semleges vagy meszes kémhatású talajt részesíti előnyben. Inkább a félárnyékot kedveli, de jól nő napon vagy árnyékban is. Árnyékolásával és méreganyagaival (allelopátia) gátolja az őshonos növényzet növekedését.
 
 
{{commonskat|Phytolacca americana|{{SUBPAGENAME}}}}
{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/A/{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]| | }}
 
:: '''Magyar Wikipédia:''' [[w:{{SUBPAGENAME}}|{{SUBPAGENAME}}]]
 
{{Forrás|<br> |<br> |<br> |<br> }}