„Növények/K/Közönséges boróka” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) a Vadgyümölcsök kategória hozzáadva (a HotCattel) |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
__NOTOC__
[[Kategória:Gyógynövények]]
[[Kategória:
[[Kategória:Mérgező növények]]
{{Növ-főcím}}
{{Növ-fejezetek}}
{{gyógynövény-abc}}
{{cím2|{{SUBPAGENAME}}}}▼
[[Kép:Jun_com_cones.jpg|bélyegkép|200px|right|A '''Közönséges boróka''' levele és bogyója]][[Fájl:Illustration Juniperus communis0.jpg|bélyeg|jobbra|200px|]]
[[Fájl:Jeneverbes.jpg|bélyeg|jobbra|200px|]]
▲{{cím2|{{SUBPAGENAME}} }}
{{latin|Juniperus communis}}
{{népies|apró fenyő, borostyántüske, borosán, borovicska, fenyőtüske, borsikafenyő, borsfenyő, fenyőmag, gyalogfenyő, törpeboróka, töviskés fenyő, borókafenyő, gúzsfenyő, pattanófenyő, komkék.}}
Az egyetlen, Magyarországon is honos borókafaj a '''közönséges boróka'''.
:3–5 m (ritkán akár 8 m) magasra növő, örökzöld cserje. Sudara bókoló. A nőivarú egyedek rendszerint elfekvők, a hímivarú példányok inkább feltörekvők, esetenként oszloposak. Kérge szürkésbarna, kicsit bordás, rostos, szalagosan lefoszló. Hajtásai fölfelé törők vagy bókolók; a fiatal hajtások bronzosak.
:Pikkelylevelei egyáltalán nincsenek. A hármas örvökben a hajtásokra merőlegesen álló, 1–2 cm hosszú, árszerűen szúrós levelei lapos tű alakúak, alma- és citromillatúak. Fonákuk zöld, a színük ezüstös, amitől a növény szürkészöldnek látszik.
:Rövid, hengeres porzós virágai az előző évi hajtások levélhónaljaiból, a kicsi, rügyszerű termős virágok a levélhónaljakból növő törpehajtásokon nőnek.
:Második éves, érett, sötét kékesfekete, hamvas-fényes, meghúsosodott, a fekete borsnál valamivel nagyobb szemű tobozbogyója (galbulus) a borókabogyó (Juniperi fructus); a bogyós gyümölcsök egyike. Az első évben zöld marad, és csak a második, ritkábban a harmadik évben érik be, ezért ugyanazon a növényen gyakorta érett és éretlen bogyók is láthatók. Az érett bogyó fényes feketéskék, átmérője 5–10 mm, bevonata kékes-hamvas, viaszos.Gyökérzete ritkásan ágazik el, emiatt az átültetést rosszul tűri.
'''Életmódja, termőhelye'''
:Kétlaki növény. Lassan növő, fényigényes, szárazságtűrő faj, amely meszes és mészmentes talajon egyaránt megél. Rendkívül alkalmazkodóképes és ennek megfelelően igen változékony is.
:Bár a miénknél némileg hűvösebb éghajlaton (Európa középhegységeiben, a Brit-szigeteken) érzi magát igazán otthon, hazánk legtöbb tájegységén megtalálható. Magyarországon főleg a karsztfennsíkokon (Aggteleki-karszt, Bükk-fennsík) nő, ahol a legelőkön, felhagyott gyümölcsösökben a galagonyával és a kökénnyel együtt jelenik meg. Védett, jégkorszaki reliktumnak tekintett ún. ősborókás nő a Duna-Tisza-közének meszes homokjain – ez a Kiskunsági Nemzeti Park egyik büszkesége.
:Maga a közönséges boróka nem védett növény, de ez a növénytársulása (borókás-nyáras, Junipero-Populetum) veszélyeztetett és védendő fás társulás, a boróka pedig Alföld egyetlen, őshonos fenyőféléje.
:A Dél-Dunántúlon mészmentes homoktalajon alakult ki a legeltetés hatására a barcsi borókás.
:Társulásait főleg a be erdősülés veszélyezteti, ezért védelmének leghatékonyabb módja a legeltetés visszaállítása (a legelő állatok a szúrós levelű borókát kikerülik).
:Pionír fajként megjelenik minden, kissé rontott termőhelyen (legelőkön, cserjésekben, erdőirtásokon).
{{commonskat||{{SUBPAGENAME}}}}
{{lásd|[[Szakácskönyv/Mit-mihez/
</div></div></div>
{{Kert fejezetek}}
| |||