„Címerhatározó/A címerhatározás szabályai” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
315. sor:
A szabályok magyarázatára és a címerrendszertan felépítésére a legjobb módszer a címerek ''morfogenetikus szemlélete''. Abból a feltevésből indulunk ki, hogy a címerek megrajzolásának kezdeténél mindig az üres pajzs áll. Ez a tény determinálja a címerszabályokat és a szabályok által létrehozott teljes klasszifikációs rendszert is. A pajzsnak ugyanis meghatározott alakja van, ami behatárolja és kijelöli a díszítés lehetséges módjait. A díszítés szerkezete, bonyolultsági foka stb. ugyanis az emberi percepciós képességek és a rendelkezésre álló szabad tér függvénye.
A morfogenetikus módszer az egyes alkotórészek, ''pajzselemek'' (tehát a címerpajzs objektumai és kölcsönös elrendezésük) létrejöttének kapcsolatát vizsgálja. Ezért különbséget kell tennünk a {{Hl|címerleírás}} és a {{Hl|címerhatározás}} szempontjai között. A címerleírás definíciói a -határozás számára gyakran pontatlanok, elégtelenek (főképp a címerábrák részletes ''megkülönböztető jegyei'' tekintetében) és következetlenek. Arra kell tehát törekedni, hogy ezen különbségek minél kisebbek legyenek. Pontos címerleírás híján az adott címert, különféleképpen lehet megrajzolni. Ezen a megkülönböztető jegyek pontosításával némileg lehet segíteni. Semmi sem pótolhatja azonban az eredeti címerrajzot.
A címerhatározás címerelmélete (tehát címerleírása) magát a pajzsot (a címer rajzát) elemzi, annak ''borítását'', ''osztását'', és a pajzsmezőben elhelyezkedő ''címerábrák'' kölcsönös viszonyát, pontos morfológiai és genetikai összefüggések szerint. Ez a szemléletmód elősegíti a címerelmélet egységesítését, a hatékony címerleírási rendszerek kialakítását; a címerrendszertant és a klasszifikációt logikailag rendezi, pontos szabályokat hoz létre, tehát egységes rendszert alkot, mely néhány közös jegy és szabály által leírható és definiálható. Ezen rendszerben bármely tetszőleges (szabályos) címer elhelyezhető és visszakereshető. A címerhatározás, és -klasszifikáció elmélete egyrészt egyfajta "periódusos rendszernek" tekinthető, melyben minden létező és még nem létező címernek előre meghatározott rendszertani helye van, másrészt egyfajta "matrix rendszer" is, mint pl. Jakobson fonetikai rendszere, mely a bináris elv alapján diszkrét és ellentétes megkülönböztető jegyekkel, ellentétpárokkal operál. Ezen rendszerben a címerek néhány ellentétpár segítségével (ítéletekkel és negációikkal) leírhatók A címereknek tehát a klasszifikációs rendszerben egyrészt meghatározott helye van (rendszertani elv), másrészt a helyük pontosan meghatározható (határozói elv), s a két pozíció a címerhatározó rendszerén belül egymással azonos.
Ezen szabályok, valamint a címerelmélet megfelelő szintje teszi lehetővé, hogy átfogó klasszifikációs rendszer létrehozására egyáltalán gondolhassunk.
Gatterer a címertan Euklidésze, és bár nem alkotott külön rendszertani szabályokat, a szerkezeti törvényszerűségek felderítésével jó alapot szolgáltatott ezekhez. Megmutatja, hogy néhány osztóvonal által hogyan jönnek létre a címerpajzs morfológiai alakzatai és ezek miként képeznek rendszert. Kimutatta, hogy a négyféle irányú osztóvonal valamelyikének alkalmazása osztott pajzsot eredményez. Ha nincs semmilyen osztóvonal, a pajzs egyszerű. Ekkor a pajzs csak egyetlen térből (''Raum'') áll, nevezetesen a pajzs felületéből (''Oberfläche''). A másik esetben a pajzs legalább két térből áll, tehát osztott. Azt a teret, melyet osztóvonalak zárnak körül, mezőnek (''Platz'') nevezzük. Ehhez jön még a mezők színe, melyek a különféle alakzatok (''Körper'') tulajdonképpeni létrehozói. Az egyszerű pajzs csak egy tinktúrából állhat, az osztott viszont egynél többől. Ha egy tinktúra annyi mezőben helyezkedik el, mint a
A címermezők és mesteralkok pozíciójának vizsgálatánál alapvető fontosságot fog kapni a színezés, ez határozza meg ugyanis, hogy milyen morfológiai jegyekkel találkozunk a pajzson. Ezen alapkérdések vizsgálata után dönthető el, hogy a mezők és a mesteralakok, valamint a címerképek hogyan viszonyulnak egymáshoz.
Itt tehát alapvető morfológiai kérdésekről van szó, melyet már
Mindebből az a tanulság, hogy az olyan szerkezeti elemek terminológiáját, mint pl. a ''mező'' (''Platz''), az ''alap'' (''Feld''), a tagolás (''Sektion'') stb. pontosan meg kell határozni, hogy a klasszifikációs rendszer számára koherens és pontos kategóriákat kapjunk, melyek megkönnyítik a címerek rendszerezését és lehetővé teszik a fontos strukturális elemek pontos felismerését és definiálását.
331. sor:
Mint láttuk, a heraldikában az egyszerű és osztott címerekben minden ''üres'' tér ''mezőnek'' számít és minden mezőt ''alapnak'' tekintenek, melyben ''van'' valamilyen címerábra. A ''van'' és a ''nincs'' ítéletek ezen a ponton hermeneutikailag, az értelmezés és az interpretáció szempontjából döntik el a pajzsban az osztóvonalak által létrejövő alakzatok logikáját és jelölik ki helyüket a rendszerben.
Így pl. a von Schönfels család ezüsttel és feketével háromszor harántvágott címerében vagy ''négy'' mező van vagy csak ''egy'' (potenciális) alap. Ha az ''alapnak'' az ezüst fémet tekintjük, a ''mezőben'' két fekete
Itt kap külön jelentőséget azon kérdés vizsgálata, hogy egy mezőben van-e (v) címerábra vagy sem (n). Lehetséges ugyanis olyan elrendezés is, amikor mindkét mázra ráhelyezünk egy vagy több címerábrát. Ilyen esetben az ezüst és a fekete vágások együttesen képezik az adott címerábra (kétféle mázú:
[[Kép:Schönfels-Holtzendorf.svg|200px]]
Ehhez hasonló szerkezetű ''alapot'' figyelhetünk meg a von Holtzendorf család címerében, ahol az ezüsttel és feketével négyelt mezők mindegyikére ráhelyezték a vörös pólyát. A hasítás és a vágás által négy mező jött ugyan létre, de ezek csak mesteralaknak (a pólyának) ''egyetlen'' kétféle mázú (T) ''alap''ját képezik. Ha tehát a címerábra a mezők mindegyikére rá van helyezve, a tagolások nem mező, hanem ''alap'' funkcióban állnak, hiszen nincs semmilyen kitüntetett címermező, mely osztott címerre utalhatna, következésképp osztatlan címer jön létre ([[#I. Egyszerű és osztott címerek|EGY: 3c]]). Ezen tagolások ''mező'' funkciójukat csak akkor szerzik vissza, ha közülük valamelyikben külön címerábra is van ([[#I. Egyszerű és osztott címerek|OSZ: 4b]]), hiszen ekkor azt is feltételezhetjük, hogy a pajzson több címert egyesítettek, tehát osztott címer jött létre.
Az említett két címertípus ezen az elméleti alapon egyesíthető, ami megadja az egyszerű és az összetett címerek alapdefinícióját is.
| |||