„Címerhatározó/A címerhatározás szabályai” változatai közötti eltérés

Itt kap külön jelentőséget azon kérdés vizsgálata, hogy egy mezőben van-e (v) címerábra vagy sem (n). Lehetséges ugyanis olyan elrendezés is, amikor mindkét mázra ráhelyezünk egy vagy több címerábrát. Ilyen esetben az ezüst és a fekete vágások együttesen képezik az adott címerábra (kétféle mázú: T) ''alap''ját, és a pajzsban ekkor csak egyetlen (kétféle mázú) ''mező'' jön létre. A helytállóbb megoldás tehát az, ha az ilyen típust kétféle mázú ''alap''nak és nem (négy) külön ''mező''nek tekintjük.

 

 

Ehhez hasonló szerkezetű ''alapot'' figyelhetünk meg a von Holtzendorf család címerében, ahol az ezüsttel és feketével négyelt mezők mindegyikére ráhelyezték a vörös pólyát. A hasítás és a vágás által négy mező jött ugyan létre, de ezek csak mesteralaknak (a pólyának) ''egyetlen'' kétféle mázú (T) ''alap''ját képezik. Ha tehát a címerábra a mezők mindegyikére rá van helyezve, a tagolások nem mező, hanem ''alap'' funkcióban állnak, hiszen nincs semmilyen kitüntetett címermező, mely osztott címerre utalhatna, következésképp osztatlan címer jön létre ([[#I. Egyszerű és osztott címerek|EGY: 3c]]). Ezen tagolások ''mező'' funkciójukat csak akkor szerzik vissza, ha közülük valamelyikben külön címerábra is van ([[#I. Egyszerű és osztott címerek|OSZ: 4b]]), hiszen ekkor azt is feltételezhetjük, hogy a pajzson több címert egyesítettek, tehát osztott címer jött létre.

Így pl. az Almásy család címerében az üres pajzsba elsőként láthatólag az arany szarufát rajzolták be, és az egyszarvúakat a rendelkezésre álló ''hely'' (a pajzsmező oldalai és a fő címerábra közti szabad terület) és a szarufa ''helyzete'' (póza) szerint rendezték el. A címerképek (az egyszarvúak) elhelyezését determináló tényező tehát a pajzs által nyújtott ''hely'' és a (fő) címerábra ''helyzete'', angol heraldikai értelmezés szerint geometriája. Itt azonban helyesebb a fő címerábra ''metafizikájáról'' beszélni. Ha ugyanis a szarufa nem lenne ennyire hegyes szögű, az egyszarvúak esetleg nem ágaskodó, hanem járó helyzetben lennének. Az egyik címerábra helyzete tehát meghatározza a többiét, s ebből alakul ki az összkép a ''címerek metafizikája'', mely nem egy tudatos kompozíció eredménye, de követ bizonyos esztétikai megfontolásokat és befolyásolja a hely, a póz stb. is.

 

 

A fenti példából azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az azonos borítású alapon (a morfogenetikus szemléletmód és a logikus megfontolások alapján) a címermezőben elhelyezkedő szarufa, más mestralak (illetve címerkép) nem osztott, hanem osztatlan pajzsot eredményez. A címer megrajzolásakor ugyanis valószínűleg csak azt tudták, hogy a kék alapra a szarufa mellé valahány egyszarvút is fel akarnak helyezni. A szarufa pedig annak geometriája miatt, pontosan ennyi egyszarvú ábrázolását követeli meg (több nem férne el a pajzson úgy, hogy felismerhetők és esztétikusak, azaz szimmetrikusak maradjanak), miközben a szabad hely és az egyszarvúak száma determinálja azok nagyságát is.

Ha pl. a Stummer család címerében nem sarkos pólya (kettős szarufa) volna, hanem pl. cölöp, a kard valószínűleg nem fekvő helyzetben volna, hanem álló helyzetben, ami dokumentálja másodlagos helyzetét a fő címerábrához, a sarkos pólyához és annak pózához képest. Ha a kard kisebb volna, több is elférne belőle az adott pajzsrészen. A mellék-címerábrák jegyeit ezen kívül a fő címerábra külön jegyei is meghatározzák. A Stummer-címer sarkos pólyáján ugyanis az adott módon pontosan három madár (rigó) helyezhető el a legesztétikusabban.

 

 

A címerhatározás klasszifikációs rendszere tehát olyan szerves heraldikai kulcs, mely felfedi a heroldok kezdetleges rendszereinek értelmét, vizsgálhatóvá teszi a címertani szabályok által egymásra rétegződő elemek, és az ilyen úton létrejövő önszerveződő objektumok genézisét.