„Címerhatározó” változatai közötti eltérés

A címerhatározásnál tehát lényegében az adott címer megszerkesztésének a módját kell felderítenünk és ennek alapján kell eldöntenünk, hogy a címer egyszerű vagy osztott, hogy melyik a fő címerábra. ''Ha pl. vesznek'' egy üres pajzsot, és az kiszínezik, de nem helyeznek rá semmilyen más címerábrát, a címer egyféle borítású tarpajzs lesz, az alap pedig egyben a mesteralak funkcióját is betölti, tehát az alsó és a felső réteg egymással azonos, a címer egyszerű, osztatlan marad (EGY. 1.). ''Ha erre'' az egyszínű alapra egy felső elemet (pl. pólyát vagy oroszlánt) helyeznek, elkülönül ugyan egymástól az alsó réteg (az alap) és a felső réteg (a címerábrák), de a címer ugyanúgy osztatlan marad, hiszen ezáltal még nem jön létre két külön mező (melyek külön-külön alapok is lehetnének), tehát a címer egyszerű marad (EGY. 1.). ''Ha az'' üres pajzsot tagolják, pl. egyszer (vagy többször) vágják és az így létrejövő mezőket eltérő színekkel látják el, de nem helyeznek rá semmilyen más címerábrát, csak egyetlen többféle borítású (potenciális) ''alappal'' van dolgunk, tehát az alsó és a felső réteg itt is azonos egymással (a tagolás egyszerre alap és mesteralak) és a címer egyszerű marad, hiszen nem tudhatjuk, hogy melyik (szín) a kitüntetett ''mező'' (csak akkor, ha azok valamelyikébe egy felső rétegű elemet: címerábrát helyeznek), hogy valóban két mezőről (osztott címerről) van-e szó vagy csak egy többmázú alapról (egyszerű címerről) (EGY. 2. a.). ''Az efféle'' tagolás egy (vagy több) osztóvonal által (és a mezők eltérő színezésével) jön létre. Ha most erre az osztóvonalra valamilyen címerábrát (mesteralakot, pl. pólyát vagy címerképet, pl. sast) helyeznek, amely részben vagy teljesen eltakarja az osztóvonalat (és a mezőben nincs semmilyen más címerábra), a felső elemű címerábra egyik mezőben sem lesz jelen kizárólagos módon, hanem mindkét mezőn (színen) egyszerre van jelen. Itt sincs tehát egyetlen olyan kitüntetett mező (szín) sem, amely a mező ''alapjának'' a funkciójába kerülhetne, ezért a tagolás két (vagy több) mezője egységesen lesz az adott felső elem (a pólya vagy sas) két vagy többféle borítású (T) ''alapja''. Itt sem jön tehát létre két (vagy több) mező, melyek saját alappal rendelkezhetnének (EGY. 2. b.). ''Ugyanez érvényes'' akkor is, ha a két- vagy többféle borítású (T) tagolás a teljes pajzsot (vagy [fő] címermezőt) beborítja (pl. vágás, pólyázás, hasítás, cölöpölés, harántvágás, harántpólyázás, sakkozás, rutázás stb.), függetlenül attól, hogy a pajzsban vagy a [fő] címermezőben van-e vagy nincs-e más címerábra, hiszen itt sem tudunk kijelölni egyetlen olyan tagolást, amely önálló ''mezővé'' válhatna. Az ilyen tagolások mindig csak többféle borítású (T) ''alapok'' maradnak. (EGY. 3. d.). ''Amennyiben egy'' egyféle borítású (E) pajzsba (vagy [fő] címermezőbe) mesteralakot helyeznek, a címer szintén osztatlan marad, akkor is, ha a mesteralak egyik vagy mindegyik oldalánál van valamilyen másik címerábra(/-ák) is, hiszen a középen található mesteralak eltakarja az esetleges osztóvonalat, amely az egyféle borítású (E) alapon is létre hozhatna két (vagy több mezőt), de ezt nem tudhatjuk, hiszen az esetleges osztóvonalat nem látjuk. (EGY. 3. b.). ''Amennyiben egy'' többféle borítású (T) alapon az osztóvonalra helyezik el a mesteralakot (esetleg címerképet), az osztóvonalat (egészében vagy részben) itt sem látjuk, de az oldalainál megfigyelhető eltérő színek (borítások) nyilvánvalóvá teszik, hogy ezt a címert úgy szerkesztették (tervezték) meg, hogy a pajzsot (vagy a mezőt) (általában) középen kettéosztották (vagy kettőnél több részre osztották), majd az osztóvonalra egy, azt (egészében vagy részben) eltakaró mesteralakot (esetleg címerképet, pl. villámot) helyeztek. Ilyenkor a kettéosztott (vagy több észre osztott) pajzs (vagy mező) a fölötte található mesteralaknak a többféle (általában kétféle) borítású (T) alapját képezi, tehát világosan elkülönül egymástól az alsó réteg: a pajzstagolás, és a felső réteg: a mesteralak. Ilyenkor az alsó réteg még csak (többféle borítású) ''alap'' lesz és nem válik (egyféle borítású) két vagy több ''mezővé''. (EGY. 3. c.). ''A'' (két vagy több, egyféle borítású) ''mező funkciót'' egy ilyen többféle borítású pajzs (vagy [fő] címermező) csak akkor szerzi meg, ha egy ilyen címerben legalább az egyik mezőben van valamilyen másik címerábra is, és ekkor a címer már osztott lesz. Egy ilyen címer megszerkesztésének a módja ugyanis másféle is lehet, mint az előző esetben: a.) vesznek egy pajzsot (vagy címermezőt) és egy (vagy több) osztóvonallal két (vagy több részre) tagolják, amivel két (vagy több) ''mező'' jön létre; b.) a tagolásokat egymástól eltérővé színezik (amelyek így még mindig képezhetnek egyetlen többféle borítású ''alapot'' is); majd c.) (legalább) az egyik tagolásra (színre) rátesznek valamilyen címerábrát, amivel a két (vagy több) tagolás pozíciója világosan elkülönül egymástól, hiszen az a tagolás (szín), amelyiken ez a címerábra találtató, ennek a címerábrának az egyféle borítású ''alapjává'' válik, azaz (ez) az alap nem lehet többé (egyetlen) többféle borítású alap, aminek következtében ''mezővé'' válik, és ezzel együtt mezővé válik a másik (és a többi) fennmaradó tagolás is, függetlenül attól, hogy azokban is van-e valamilyen címerábra vagy nincs. Mivel egy pajzsban (vagy címermezőben) nemcsak egy, hanem több ''mező'' is található, a címer osztott lesz és nem egyszerű, függetlenül attól, hogy az osztóvonal egészében vagy részben láthatatlan az azt eltakaró mesteralak (esetleg) címerkép miatt (OSZ. 4. b.). ''A címer osztott'' akkor is, ha a pajzsban vagy a [fő] címermezőben színváltó címerábra van. Az élő heraldika korában gyakran egyesítettek egymással (mechanikus módon) két vagy több címert úgy, hogy mindkét (vagy több) címert középen egyszerűen kettévágtak, majd azokat egyetlen pajzsban egy osztóvonal mentén egymás mellé helyezték, tehát tulajdonképpen egyesített, azaz osztott címert hoztak létre. A színváltó címerek ennek az eljárásnak az alfajaként is tekinthetők. Ha tehát egy címerben (vagy címermezőben) pl. egy színváltó kerék található, az úgy is értelmezhető, hogy a címerben (vagy a mezőben) két félbe vágott kereket, azaz két külön címerviselő címerét helyezték el, a következő szerkesztési móddal: a.) két olyan címert akartak egyesíteni egy pajzson, ahol mindkét címerviselő címerében kerék található, de ellentétes színezéssel; b.) mindkét címert egy középső függőleges hasítással kettévágták, majd a két címer egy-egy felét rátették a pajzsra (vagy a mezőre) (OSZ. 1.). ''Amennyiben egy címert'' (vagy mezőt) egy (vagy több) osztóvonallal két (vagy több) részre tagolnak, majd a tagolásokat eltérőre színezik és legalább az egyik tagolásra (színre) valamilyen címerábrát is rátesznek, a címer osztott lesz, hiszen világos számunkra, hogy a tagolások nem képezhetnek egyetlen többféle borítású ''alapot'' (osztatlan címert), csak külön-külön ''mezőket''. Amennyiben pedig egy címerben több mint egy mező található, az nem egy osztatlan, hanem egy osztott címer (OSZ. 2.). ''Amennyiben egy címert'' egyszerűen csak egy (vagy több) osztóvonallal két (vagy több) részre osztanak és az összes mezőt ugyanolyan színűre színezikfestik, a címer mindig osztott lesz, függetlenül attól, hogy a mezők egyikében sincs-e címerábra, hogy a mezők legalább egyikében van címerábra, vagy a címerábra(/-ák) a mezők mindegyikére rá vannak-e helyezve (olyan módon, hogy az osztóvonal látható). Ilyenkor ugyanis többféle borítású (T) ''alap'' semmilyen körülmények között sem jöhet létre. Egy ilyen címerben ''alap'' sohasem lehet, csakis ''mező'' létezhet. Amennyiben ugyanis egy ilyen címerben nincs semmilyen címerábra, az osztóvonal csak két (vagy több) külön-külön (azonos, tehát nem E vagy T borítású) mezőt választhat el egymástól, és sohasem hozhat létre többféle borítású (T) ''alapot'', csakis egyféle borítású ''mezőket''. És amennyiben egy ilyen címer legalább egyik mezőjében van valamilyen címerábra, az a mező egyben alappá is válik, vagyis nyilvánvaló, hogy a címerben egynél több alap, azaz mezők találhatók, azaz a címer osztott. Amennyiben pedig a címerábra (mesteralak vagy címerkép) az osztóvonal fölött van, de olyan módon, hogy az (nagy)részben látható (ha egyáltalán nem látnánk EGY. 3. b. címerről lenne szó), azt ebben az esetben is meg tudjuk állapítani, hogy két (vagy több) egyféle borítású ''mezőről'' és nem egyetlen többféle borítású alapról van szó. (OSZ. 3. a-b.). (Ezen megfontolások egyúttal az összes címer színezetlen változatai számára is irányadók.) ''Néha olyan címerekkel'' is találkozhatunk, melyek a mezők azonos színe és az címerábrák (mesteralakok) helyzete folytán EGY. 3. b. címernek tűnhetnek, de logikailag kikövetkeztethető, hogy két vagy több címert egyesítettek egyetlen pajzson. Ilyen pl. a Habsburg-Lotharingiai család címere, ahol az egyféle borítású (arany) alapon középen egy vörös cölöp látható, a közepén ezüst telekkel (Ausztria), jobbra koronás vörös oroszlán (Habsburgok), balra vörös harántpólyán három ezüst alerion (Lotharingia) (OSZ. 4. a.). ''Amennyiben egy címerben'' boglárpajzs vagy bármilyen helyzetben bármilyen más kispajzs található, a címer szintén osztott, hiszen egy ilyen címert legalább két külön címerből állítottak össze. (OSZ. 5.). Kivételt képeznek az olyan címerek, ahol ezen a kisebb pajzsokon nincs semmilyen címerábra, amely azok tulajdonosát jelölhetné. Ilyenkor a kisebb pajzs nem alkot külön címert, hanem egyszerűen csak egy pajzs címerkép, melyet a tárgyak és ezen belül a fegyverek között tartunk nyilván. Ilyenek pl. a művészcímer kisebb díszítetlen pajzsai. ''Végül pedig'' szintén osztottak azon címerek, melyeket két vagy több külön pajzs egymás mellé, fölé, alá stb. helyezésével hoztak létre, hiszen itt is legalább két címert kapcsolnak össze egymással, de nem egyetlen pajzson, hanem külön-külön pajzsokon. Ennek egyik leggyakoribb példája a házassági címerek (OSZ. 6.).