„Címerhatározó” változatai közötti eltérés

A címerek rendszerezésének és meghatározásának is az egyik első kísérlete volt {{Hl|Wilhelm Rentzmann}} 1876-ban (majd 1924-ben és 1965-ben) kiadott munkája, mely azonban nem heraldikai, hanem numizmatikai szempontok szerint készült. Könyvének előszavában meg is említi, hogy ebből a szempontból "kétes" értékű a heraldikai rendszer használata: "Das heraldische System zur Anwendung zu bringen schien bedenklich, da die wenigsten Numizmatiker gleichzeitig Heraldiker sind." (Rentzmann, W.: ''Numismatische Wappen-Lexicon des Mittelalters und der Neuzeit. Staaten und Stästewappen''. Berlin, 2. kiad. 1978.). A címereket a fő címerábra alfabetikus sorrendjében tárgyalja, ahol az olyan morfológiai jegyeket is alfabetikusan kezeli, mint pl. a hasított (gespalten) pajzs. {{Hl|Julius Dielitz}} (1805-1896) címerrendszerezési elvét a szerző gyakorlati tapasztalatai alapján a halála után adták ki (Dielitz, J.: ''Wappen-Schematismus''. In: Vierteljahrschrift Herold, 1898. 277-356.). Dielitz 1835-1895 között létrehozott, mintegy 90 ezer tételből álló kartotékrendszerét 1897-ben a Herold vásárolta meg („Wappenbilderlexikon Dielitz"), mely ma is része az egyesület egyre bővülő heraldikai kartotékrendszerének. (1955 óta merseburgi állami levéltárban van elhelyezve.) A bővítéséhez Heinrich von Ledebur is hozzájárult. Egy másik rendszert {{Hl|Eduard Zimmermann}} (1874-1951) hozott létre (a jelképkészlet jelentős részét a ''Bayerische Klosterheraldik'' [München, 1930.] című művében tette közzé, a függelékben mintegy 1500 kolostori címerrel, címerábrák szerint rendezve, melyből kivehető az általa lefektetett új rendszerezési elv is), aki a címerábrák szerint állította össze mintegy 120 ezer kartoncédulából álló gyűjteményét, melyet a mesteralakok szerint rendszerezett. A cédulákon feltüntette a címer rajzát, leírását, lelőhelyét, a család történetét. Gyűjteménye az augsburgi állami levéltárban látható. Dielitz rendszeréhez képest jelentős előrelépést jelentett, hogy tekintettel volt a címerek gyakorlati rendszerezésének lehetőségeire is, az akkoriban rendelkezésre álló technikai eszközök felhasználásával. Mivel azonban a teljes rendszert sohasem adták ki, a kívülállók számára nehezen érthető maradt.