„Címerhatározó” változatai közötti eltérés

A 20. században {{Hl|Konrad Fischnaler}} (1855-1941), osztrák heraldikus dolgozta ki a tiroli és vorarlbergi címerek kulcsát (''Tirolisch-Vorarlbergischer Wappenschlüssel.'' Innsbruck, I-VII. 1938-1951.). Művében mintegy 100 ezer címert rendszerez a címermezők és a mesteralakok, majd ezen belül a címerképek szerint, de félrevezető utalásai és az önkényes szakterminológia miatt nehezen használható. Egy másik osztrák kulcsot Josef Krassler (helyesebben Kraßler) adott ki ''Steirischer Wappenschlüssel'' (Graz, 1968.) címmel, mely a fő címerképek alapján csoportosítja a címereket. Ausztriában jelent meg Herbert Aue: ''Wappenschlüssel für Niederösterreich und Wien'' (1996.) című műve is, mintegy 1800 címerrel, majd általa 2005-ben a ''Wappenschlüssel für Oberösterreich'' című címerregiszter. A szerző a címereket azok ábrái szerint osztályozza: 1. mértani alakzatok (pl. háromszög, szív, kereszt, golyó, kör, pajzs, négyzet), 2. betűk és jelvények, 3. {{Hl|házjegy}}ek, 4. égitestek, 5. harci és vadászfegyverek, 6. mezőgazdasági, kézműves és más eszközök, 7. kézműves termékek, 8. épületek, 9. növények, 10. madarak, 11. más állatok, 12. ember, 13. képzeletbeli lények (pl. kétfejű sas, sárkány, egyszarvú, griff, párduc, főnix). Ez a felosztás eltér a Herold zu Berlin, ''Wappenbilderordnung'' (Neustadt an der Aisch, 1986.) című kiadványában használttól. Minthogy a mű az osztott címermezők minden egyes fontos elemét nyilván tartja, egy címer több csoportban is megtalálható, ami lehetővé teszi a keresett címer gyors meghatározását. Dániában {{Hl|Sven Tito Achen}} adott ki könyvet az ismerelen címerek meghatározására (''Identifikation af anonyme våbenskjolde''. Dansk historisk Fællesforenings Håndbøger, 1972. 96. l.). Módszere hasonló a botanikai meghatározáshoz, ahol a virág alakjából meg lehet nevezni magát a virág faját. A heraldikában ezt Achen a nevezéktan, a színek stb. által éri el, pontos irodalmi hivatkozásokkal.
 
1970-ben a német Herold címertani egyesület adta ki újra jelentősen bővített és javított formában A.{{Hl|Adolf M.Matthias Hildebrandt}}, ''Wappenfibel - Handbuch der Heraldik'' című művét (1. kiadása az egyesület által, 1887). A mű ''Der Inhalt des Schildes - Schildteilungen'' (57-62.) és ''der Inhalt des Schildes - Gemeine Figuren'' (s. 63-73) című fejezeteinek rendező elvei nagyban hasonlatosak ahhoz, ami a Jürgen Arndt és Werner Seeger, valamint Lothar Müller-Westphal képzőművész által a Herold egyesület keretein belül elindított Wappenbildenordnung (WBO) projektben szerepel, mely a címerábrák szerint csoportosítja a címereket. Ebben a rendszerben minden színt, címerábrát stb. egy adott számkód képvisel. (''Wappenbilderordnung''. Symbolorum armorialium ordo, hrsg. vom Herold - Verein für Heraldik, Genealogie und verwandte Wissenschaften zu Berlin. Bearb. von Jürgen Arndt und Werner Seeger, 2 Bde, 2. ergänzte u. berichtigte Aufl., Neustadt a. d. Aisch 1990-1996 (kurz: WBO). Bd. 1.: Wappenbilder; Bd. 2: General-Index. [https://heraldik-wiki.de/wiki/Wappenbilderordnung])
 
Néhány pecséttani munka is besorolható a klasszifikáció tárgykörébe. Louis-Claude Douët d´Arcq (1808-1883) 1863-1868 között adta ki a francia állami levéltárak nagy pecsétgyűjteményeinek jegyzékét (''Collection de sceaux''. Archives de l"Empire documents. Paris, I-III. 1863-1868).[https://archive.org/details/collectiondescea01douuoft] Jean-Théodore De Raadt (1855-1905), belga heraldikus 1897-1903 között jelentette meg a pecsétek jegyzékét négy kötetben, egy jól használható segédlettel egyetemben (''Sceaux armoriés des Pays-Bas et des pays avoisinants'' (Belgique, royaume des Pays-Bas, Luxembourg, Allemagne, France) : recueil historique et héraldique. Bruxelles, I-IV. 1897-1903).[http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k65672x I.][http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k65674m IV-] Németországban magánszemélyek több nagyobb pecsétgyűjteményt is létrehoztak saját használatra, melyeket egyedi katalogizálási szempontok szerint rendszereztek. Egy ilyen pecsétgyűjteményt Carl Friedrich von Nagler (1770-1846), porosz államminiszter, főpostamester, a művészetek ismert támogatója állított össze. Halála után gyűjteménye a porosz művészeti kabinetbe került, 1864-ben átadták a porosz heroldi hivatalnak, majd 1929-től a Berlin-Dahlem-i állami titkos levéltár gyűjteményét gyarapította. Mintegy 30 ezer pecsétlenyomatot tartalmaz, mesteralakok szerint csoportosítva, a címerképek elsődlegességének figyelembe vétele mellett. Egy másik pecsétgyűjteményt Heinrich von Ledebur (1832-1912) ötven évnyi munkával gyűjtött össze, melyet halála után a genealógiai kutatás szászországi alapítványa vásárolt meg és a Taschenberg palotában helyezek el. Drezda 1945-ös lebombázásakor azonban ez a gyűjtemény teljesen megsemmisült és ma csak néhány leírásból ismert. Ezek alapján mintegy 65 ezer pecsétlenyomatot és több mint 100 ezer címerábrát tartalmazott, katalóguscédulákon feldolgozva. A berlini német birodalmi találmányi hivatalban a vállalati védjegyek megóvására 1937. 12. 1-én hoztak létre egy kartotékrendszert, amely a bejegyzett védjegyeket 23 csoportba sorolta be, hogy azokat a nagyközönség is meg tudja tekinteni. A címeres védjegyek a XXI. csoportba tartoztak, amely 14 további alcsoportra oszlott.
100 279

szerkesztés