„Címerhatározó” változatai közötti eltérés

Spener azonban egy jó évszázadig nem talált követőkre. A 18. században egy új irányzat jelent meg Németországban. Ennek egyik úttörője az erdélyi szász családból származó {{Hl|Martin Schmeitzel}} volt. {{Hl|Johann Christoph Gatterer}}rel együtt ő volt az első, aki geometriai alapon vizsgálta a címerek szerkezetét. Ez utóbbi 1791-ben addig ismeretlen gyakorlati heraldikával lépett fel (''Praktische Heraldik''. Nürnberg, 1791.). Először tett kísérletet a címerek szisztematikus csoportosítására. Nézete szerint csak a címerábrák geometriai-matematikai alapjainak ismerete által hatolhatunk le a címertan mélyrétegéig. Ezzel megalapozta a modern empirikus címerelméletet.
 
A 19. század közepén Németországban egy újabb címertani irányzat jött létre. Von {{Hl|Leopold von Ledebur|Ledebur}} báró az összehasonlító heraldika megalapítója volt, mely kimutatja a divatok és újítások hatását, s ezek jelenségeinek összefüggését. {{Hl|Otto Titan von Hefner|Hefner}} a gyakorlati heraldika keretén belül foglalkozott a historizálás és a címerkritika kérdéseivel. Mivel azonban az említett diszciplínák a címergyakorlat tárgykörébe tartoznak, az új irányzat sem nevezhető célirányos empirikus iskolának, a benne rejlő lehetőségeket nem használta ki teljesen, mivel fel sem vetődött egy ilyen kutatási irány lehetősége.
 
=== A címerhatározás szerkezeti elvei ===
100 275

szerkesztés