„Heraldikai lexikon/Tárcsapajzs” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
névváltozatok sablonnal AWB (0)
1. sor:
<big>Névváltozatok:{{Heraldikai lexikon/névváltozatok|címertárcsa (Zolnay 1977. 46.), tárcsa
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
 
de: Tartsche, Stechschild (TESz. III. 851.), Reitertartsche, Turniertartsche, Renntartsche, cs: kolčí štít, fr: targe, écu échancré, écu de tournoi, en: targe, targaid, es: tarja, it: targa, középkori la: targa, targea, targia, scutum margine inflexo, hu. la: targa 'pajzs, ostromtető' }}
<div class="keretjobb" style="width:25%; border:1px; background-color:#ebf9fe">
<big>Névváltozatok: címertárcsa (Zolnay 1977. 46.), tárcsa
 
de: Tartsche, Stechschild (TESz. III. 851.), Reitertartsche, Turniertartsche, Renntartsche, cs: kolčí štít, fr: targe, écu échancré, écu de tournoi, en: targe, targaid, es: tarja, it: targa, középkori la: targa, targea, targia, scutum margine inflexo, hu. la: targa 'pajzs, ostromtető'
<br>[http://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Rövidítések Rövidítések:]
</big>
</div>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
 
[[Fájl:Tarcsapajzs,.JPG|bélyegkép|Tárcsapajzs]]
 
[[Kép:Tárcsapajzs.jpg|thumb|Tárcsapajzs]]
 
[[Fájl:Tarcsapajzsok-ny-eu.PNG|thumb|A fontosabb tárcsapajzsok országok szerint]]
 
[[Kép:Duerer_cimer.jpg|thumb|Művészi tárcsapajzs Dürer saját kezűleg megrajzolt [[beszélő címer]]ében (1523)]]
 
[[Kép:HetVezer-ChroniconPictum.jpg|thumb|Korai tárcsapajzs a Képes krónikából]]
 
[[Kép:IV._Bela_Ottokar_ellen.jpg|thumb|A tárcsapajzs használata a csatában a Képes krónikából]]
 
A '''tárcsapajzs''' az {{Hl|élő heraldika}} korának boltozott pajzsa, a legtöbb mai {{Hl|heraldikai pajzs}}forma őse. A tárcsa eredetileg mindenféle kisméretű pajzsot jelentett, mindenféle, a háromszögűtől eltérő paizsot. Különösen a kis kerek paizsot nevezték így. Egyes szerzők a gyalogság pajzsát különböztették meg általa a lovagokétól.
 
A heraldikában a 14. század elején megjelent olyan speciális pajzsot jelent, melyet a lovagi tornákon használtak és a lándzsa számára bevágással (horonnyal) látták el. A 14-15. században főleg Németországban és Itáliában volt gyakori. A lovagi tornán ténylegesen is használt tornapajzs volt, melyre eredetileg nem festettek [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]]t, legfeljebb {{Hl|rutapajzs}}ra helyezett címert, miként az a Képes krónika ábrázolásain is látható. Eredetileg a teknőspáncélhoz hasonló fodros felületű volt, melyről a kopjadöfések jobban lecsúsztak.
látható. Eredetileg a teknőspáncélhoz hasonló fodros felületű volt, melyről a kopjadöfések jobban lecsúsztak.
 
A név eredetére különféle magyarázatok születtek. A legvalószínűbbek az arab darâka (pajzs) és a szláv tarcica (deszka). Úgy tűnik, hogy a tárcsapajzs egy szláv négyszögű pajzsból vezethető le, noha a legkorábbi tárcsapajzsok ovális alakúak voltak, a jobb felső sarokban bevágással a lándzsa számára. [[Gustav Adelbet Seyler|Seyler]] a "tarč", "terč" 'céltábla' szó etimológiája miatt szláv eredetűnek tartotta. Beaumont a francia targe szó arab eredetére mutat rá (az ófranciában 1080-tól kimutatható), melynek jelentése pajzs, pajzsocska. Az arabban a (teknős)páncél jelentésével is összekapcsolódott. Az olasz "targa" értelme is pajzs, pajzsocska volt. A magyar tárcsa szó német eredetű, melynek forrása megegyezik a tárgy szó eredetijével, az ófrancia targe 'pajzs, hordozható fedezék' szóval. A régi íróknál mindenféle pajzsot, védőberendezést jelentett, a 15. században azonban már főképp a pajzsot jelölte, amelyet a lovasok és íjászok hordtak. A francia szó germán eredetű ugyan, de a magyarba a tárcsa a franciából került. Másik jelentése, a 'cél, céltábla' a lovagi tornákon, a hadi gyakorlatokon a hajítás és a lőfegyverekkel való feklészüléskor használt pajzsra megy vissza.
szó arab eredetére mutat rá (az ófranciában 1080-tól kimutatható), melynek jelentése pajzs, pajzsocska. Az arabban a
(teknős)páncél jelentésével is összekapcsolódott. Az olasz "targa" értelme is pajzs, pajzsocska volt. A magyar tárcsa szó
német eredetű, melynek forrása megegyezik a tárgy szó eredetijével, az ófrancia targe 'pajzs, hordozható fedezék'
szóval. A régi íróknál mindenféle pajzsot, védőberendezést jelentett, a 15. században azonban már főképp a pajzsot jelölte,
amelyet a lovasok és íjászok hordtak. A francia szó germán eredetű ugyan, de a magyarba a tárcsa a franciából került. Másik
jelentése, a 'cél, céltábla' a lovagi tornákon, a hadi gyakorlatokon a hajítás és a lőfegyverekkel való feklészüléskor
használt pajzsra megy vissza.
 
A 14. század első felében, közepén jelent meg Itáliában,amely a háromszög alakú pajzsok helyébe lépett. Ez a pajzsforma nagyon alkalmas volt az ellenfél lándzsadöfésének a felfogására és a lándzsa eltörésére, ezért ez lett a tornapajzsok alapja. A 15. század közepére kifejlődött egy olyan V-alakú szíjazat, mely lehetővé tette viselését az alsókaron, miközben a bal kéz a gyeplőt is tartani tudta. A 15. században a bal kézhez eső sarka ívben felemelkedett, a jobb kéznél viszont egy kopjatartó kivágás alakult ki. A 16. században e pajzstípus méreteiben megnövekedett, a kivágás viszont megszűnt, s a magyar huszárság felszerelésének része lett. Európai udvarokban magyar közvetítéssel terjedt el, mint a lovagi tornák egyik fő kelléke.
viszont megszűnt, s a magyar huszárság felszerelésének része lett. Európai udvarokban magyar közvetítéssel terjedt el, mint a lovagi tornák egyik fő kelléke.
A 14. századtól a test védelmét egyre jobban átvette a lemezpáncél. Ezért a pajzs védelmi funkciója csökkent. Ennek megfelelően a tárcsapajzsokat egyre kevésbé használták és egyre kisebbek lettek. Így pl. a Marburgi Egyetemen elhelyezett 1400 körüli egyes tárcspajzsok mérete mindössze 49,6 x 36,8 cm. Az egyre teljesebbé váló lemezpáncélzat a pajzsokat fölöslegessé tette és a 15. század végén, a 16. század folyamán a vértezetbe integrált elemként (de: Stechmantel), tárcsaként (de: Stechtartsche) maradtak fenn.
 
A 14. századtól a test védelmét egyre jobban átvette a lemezpáncél. Ezért a pajzs védelmi funkciója csökkent. Ennek megfelelően a tárcsapajzsokat egyre kevésbé használták és egyre kisebbek lettek. Így pl. a Marburgi Egyetemen elhelyezett 1400 körüli egyes tárcspajzsok mérete mindössze 49,6 x 36,8 cm. Az egyre teljesebbé váló lemezpáncélzat a pajzsokat fölöslegessé tette és a 15. század végén, a 16. század folyamán a vértezetbe integrált elemként (de: Stechmantel), tárcsaként (de: Stechtartsche) maradtak fenn.
Kb. 1500-ig kedvelt címerpajzs volt. A 14-15. századtól már címert is festettek rá, és föléje [[sisak|sisakot]]
helyeztek [[sisakdísz|sisakdísszel]] és [[sisaktakaró]]val. Leggyakrabban hosszúkás négyszög volt, eredetileg a jobb
felső sarokban kör- vagy U-alakú bevágással a [[kopja]] megtámasztására, majd a bevágás bal oldalon jelent meg. Előfordult
ovális alakú tárcsapajzs is, mint pl. a szepeshelyi freskón és az erdőfülei falképen. A 14.
század jellegzetes pajzsformája látható a Képes krónikában, a bántornyai falfestményen és más forrásokban, melyeken
leggyakrabban az [[államcímer]] motívumai jelennek meg (Szepeshely, Kakaslomnic, Svábfalva, Karaszkó, Zsegra).
 
Kb. 1500-ig kedvelt címerpajzs volt. A 14-15. századtól már címert is festettek rá, és föléje [[sisak|sisakot]] helyeztek [[sisakdísz|sisakdísszel]] és [[sisaktakaró]]val. Leggyakrabban hosszúkás négyszög volt, eredetileg a jobb felső sarokban kör- vagy U-alakú bevágással a [[kopja]] megtámasztására, majd a bevágás bal oldalon jelent meg. Előfordult ovális alakú tárcsapajzs is, mint pl. a szepeshelyi freskón és az erdőfülei falképen. A 14. század jellegzetes pajzsformája látható a Képes krónikában, a bántornyai falfestményen és más forrásokban, melyeken leggyakrabban az [[államcímer]] motívumai jelennek meg (Szepeshely, Kakaslomnic, Svábfalva, Karaszkó, Zsegra).
Magyarországon a 15. század végén a lovastárcsa is átalakult. A magyar tárcsapajzs (de: ungarische Tartsche) a könnyűlovasság különleges, a [[pavese]]hez hasonló pajzsa volt. Az alja négyszög alakú, a tetejét azonban a közepénél balfelé átlósan levágták, hogy jobban ki lehessen mögüle látni. Későbbi változatát lándzsatartó nyílással is ellátták. A korábbi tárcsapajzsokkal szemben ezek konvex módon íveltek, míg a szokványos tárcsapajzsok függőlegesen és vízszintesen konkáv ívelésűek voltak. Felső szintjét a jobb felső sarok felé ívben megemelték, majd
egészét kiszélesítették, miáltal nemcsak a mellet, hanem a bal vállat is védte. Ez lett a korai [[huszár]]ság általános
védőfegyvere, de 1570 körül eltűnt a huszárok fegyverzetéből, mert gátolta a gyors, könnyed mozgást. Az 1974-es budai ásatás leletei között volt egy nagyobb üres címertárcsa is. (Zolnay 1977. 488.) Az 1476-os budai karneváli ünnepségek alkalmával Hans Seybold szerint három és félezer királyi testőrhuszár vonult fel csillogó vértben, fejükön tollas sisak, mellükön a király címeres tárcsája. (Uo. 514.)
 
Magyarországon a 15. század végén a lovastárcsa is átalakult. A magyar tárcsapajzs (de: ungarische Tartsche) a könnyűlovasság különleges, a [[pavese]]hez hasonló pajzsa volt. Az alja négyszög alakú, a tetejét azonban a közepénél balfelé átlósan levágták, hogy jobban ki lehessen mögüle látni. Későbbi változatát lándzsatartó nyílással is ellátták. A korábbi tárcsapajzsokkal szemben ezek konvex módon íveltek, míg a szokványos tárcsapajzsok függőlegesen és vízszintesen konkáv ívelésűek voltak. Felső szintjét a jobb felső sarok felé ívben megemelték, majd egészét kiszélesítették, miáltal nemcsak a mellet, hanem a bal vállat is védte. Ez lett a korai [[huszár]]ság általános védőfegyvere, de 1570 körül eltűnt a huszárok fegyverzetéből, mert gátolta a gyors, könnyed mozgást. Az 1974-es budai ásatás leletei között volt egy nagyobb üres címertárcsa is. (Zolnay 1977. 488.) Az 1476-os budai karneváli ünnepségek alkalmával Hans Seybold szerint három és félezer királyi testőrhuszár vonult fel csillogó vértben, fejükön tollas sisak, mellükön a király címeres tárcsája. (Uo. 514.)
A bevágással (en: bouche, notch, lance rest) ellátott tárcsapajzs volt az utolsó heraldikai pajzs, melyet néha a csatában is viseltek. A mindkét oldalon bevágással ellátott tárcsapajzsot, a [[reneszánsz pajzs]]ot már sem a háborúban, sem a lovagi tornán nem haszálták, hiszen a lándzsatörésnél csak egy bevágásra volt szükség. Itt már pusztán heraldikai pajzsról van szó, melyet a szimmetria kedvéért láttak el kétoldali bevágásokkal.
 
A bevágással (en: bouche, notch, lance rest) ellátott tárcsapajzs volt az utolsó heraldikai pajzs, melyet néha a csatában is viseltek. A mindkét oldalon bevágással ellátott tárcsapajzsot, a [[reneszánsz pajzs]]ot már sem a háborúban, sem a lovagi tornán nem haszálták, hiszen a lándzsatörésnél csak egy bevágásra volt szükség. Itt már pusztán heraldikai pajzsról van szó, melyet a szimmetria kedvéért láttak el kétoldali bevágásokkal.
A 15. század folyamán a tárcsapajzs felszínét köralakú bevágásokkal, külön peremmel, csipkézettel látták el. Ezek erős befolyással voltak a későbbi [[barokk pajzs|barokk]] és rokokó [[kartus]]okra. A reneszánszban a szimmetria kedvéért a bevágást mindkét oldalon kialakították. Oldalanként több bevágást is eszkézéltrek, a pajzs oldala pedig gyakran fodros lett. Dekoratív adottságait a művészek főleg a 15-16. században használták ki. Így a tárcsapajzsból változatos, sokszor túldíszített, elkorcsosult [[reneszánsz pajzs]]formák
jöttek létre, melyek már csak a heraldikában fordultak elő, ténylegesen nem használták. Ezt [[reneszánsz pajzs]]nak is
nevezik. A fodros oldalú pajzsok egyik változata a [[lófejpajzs]]. A tárcsapajzsok kései dekadens formái a kései barokk [[kartus (heraldika)|kartusok]].
 
A 15. század folyamán a tárcsapajzs felszínét köralakú bevágásokkal, külön peremmel, csipkézettel látták el. Ezek erős befolyással voltak a későbbi [[barokk pajzs|barokk]] és rokokó [[kartus]]okra. A reneszánszban a szimmetria kedvéért a bevágást mindkét oldalon kialakították. Oldalanként több bevágást is eszkézéltrek, a pajzs oldala pedig gyakran fodros lett. Dekoratív adottságait a művészek főleg a 15-16. században használták ki. Így a tárcsapajzsból változatos, sokszor túldíszített, elkorcsosult [[reneszánsz pajzs]]formák jöttek létre, melyek már csak a heraldikában fordultak elő, ténylegesen nem használták. Ezt [[reneszánsz pajzs]]nak is nevezik. A fodros oldalú pajzsok egyik változata a [[lófejpajzs]]. A tárcsapajzsok kései dekadens formái a kései barokk [[kartus (heraldika)|kartusok]].
A tárcsapajzsokon ábrázolt címerképeknek mindig a bevágás felé kell nézniük. Ha a [[házassági címer]]ben két tárcsapajzs
van egymás mellé támasztva, a két pajzsot egymás tükörképének kell tekinteni, így a kivágások egymás mellé kerülnek.
 
A tárcsapajzsokon ábrázolt címerképeknek mindig a bevágás felé kell nézniük. Ha a [[házassági címer]]ben két tárcsapajzs van egymás mellé támasztva, a két pajzsot egymás tükörképének kell tekinteni, így a kivágások egymás mellé kerülnek.
<gallery perrow=5>
 
<gallery perrow=5>
Kép:Mérei_címer.jpg|Bevágás nélküli tárcsapajzs a Mérei címerben
Kép:Szentgyörgyi_és_Bazini_címer.jpg|Bevágás nélküli tárcsapajzs a Szentgyörgyi és Bazini grófok címerében
Kép:Pogány_címer.jpg|Bevágás nélküli tárcsapajzs a Pogány család címerében
Kép:Enyingi_Török_címer.jpg|Tárcsapajzs bevágással a jobb oldalon az enyingi Török család címerében
Kép:Komárom_vármegye_címere.jpg|Csücskös talpú tárcsapajzs kétoldali hajlatokkal, melyek a bevágásokbĺ alakultak ki‎
Kép:Cseh_tornapajzs_1450_k.jpg|cseh tornapajzs 1450 körül
Kép:Tornapajzs_korai_15._sz.jpg‎ |Tornapajzs a 15. század elejéről
75 ⟶ 44 sor:
</gallery>
 
== Lásd még ==
[[pavese]], [[pajzs]]
 
[[pavese]], [[pajzs]]
 
[[Kategória:Heraldika]]