„Címerhatározó/Sváby címer” változatai közötti eltérés

Szepes vármegyéből származik. Első ismert ősei Detre és Leonhard, akik 1263-ban nyertek adományt Tóthfalura. Ezek egyikének utódai: György, Bálint és János, akik 1582-ben nyertek Rókusz helységre iktató parancsot és adománylevelet. Idővel átszármazott Külső-Szolnok vármegyébe, hol Dévaványán és Kéthalom-pusztán bírt földesúri joggal. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban Károly van felvéve e családból Heves és Külső-Szolnok vármegye nemeseinek névsorába. Békés vármegyében Szent-Andráson és Csabacsüd-pusztán volt birtokos. Tagjai közül: János, tábornok (1802-1820). János Károly 1827-1859-ig gróf Blankenstein Károly uradalmi igazgatója. Fia Viktor 1850-79-ig a báró Baldacci-féle uradalom felügyelője Kéthalom-pusztán. Fia Gyula, állomásfőnök Nagykomlóson. A család jelenleg még Nógrád és Szepes vármegyékben is elterjedt. Nándor (†1910. Lőcsén), törvényszéki elnök. Gyula, Nógrádban, Lőrincziben orvos. Címer, melyet a Külső-Szolnok és Békés vármegyékbe szakadt ág használt: veresben zöld halmon álló páncélos sisakos vitéz, jobbjában nyílvesszőt, baljában levágott emberfőt tartva. Sisakdísz: kinövő pajzsalak. Takarók: veresarany-kékezüst.[http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0024/15.html]