„Heraldikai lexikon/Denevér” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
2. sor:
[[Fájl:Denevér.jpg|thumb|Denevér egy 15. századi angol bestiáriumból]]
[[Fájl:Mira calligraphiae II. fol 148v.JPG|thumb|]]
 
'''Denevér''', hártyás szárnyakkal, csupasz testtel, hosszú fogakkal és jellegzetes fülekkel ábrázolt ritka címerkép. A modern heraldikában főként a barlangászok használják.
 
Hans Seybold úti naplója szerint Mátyás király egyik pompás hímzésű ruhájának az ujja közepén egy denevér volt látható hatalmas gyöngyökből, a szárnyai aranyos csillámlemezekből voltak. A 14. századi Szlécs (Sliače) templomának freskóin és Mátyás ruházatán a denevér nyilván a sötötségben való látás jelképe lehetett. A régi szimbolikában a halhatatlanok és a félistenek kísérője. A kereszténységben alvilági lény, ezért lett az ördögnek is denevérszárnya.
 
A heraldikában nem tartották nemes madárnak. Sevillai Izidor hetedik századi művében (''Etimológiák'', 12. könyv, 7:36) még madárként szerepel, de négy lába van, az egérre emlékeztet és nyikorgó hangja van. A latin neve (vespertilio) arra utal, hogy a szürkület után kezd repülni. Az idősebb Plinius szerint (10. könyv, 81) a denevér az egyetlen repülő lény, amely elevenszülő és tejjel táplálja a kicsinyeit, akiket repülés közben is magával hord.
 
 
 
http://daten.digitale-sammlungen.de/~db/0003/bsb00035320/images/index.html?id=00035320&groesser=&fip=eayaxsfsdreayaeayafsdreayaxdsydxsqrsxs&no=299&seite=341
 
<!-- A SZÖVEGDOBOZ KEZDETE -->
15 ⟶ 25 sor:
</div>
<!-- A SZÖVEGDOBOZ VÉGE →>
 
'''Denevér''', hártyás szárnyakkal, csupasz testtel, hosszú fogakkal és jellegzetes fülekkel ábrázolt ritka címerkép. A modern heraldikában főként a barlangászok használják.
 
Hans Seybold úti naplója szerint Mátyás király egyik pompás hímzésű ruhájának az ujja közepén egy denevér volt látható hatalmas gyöngyökből, a szárnyai aranyos csillámlemezekből voltak. A 14. századi Szlécs (Sliače) templomának freskóin és Mátyás ruházatán a denevér nyilván a sötötségben való látás jelképe lehetett. A régi szimbolikában a halhatatlanok és a félistenek kísérője. A kereszténységben alvilági lény, ezért lett az ördögnek is denevérszárnya.
 
A heraldikában nem tartották nemes madárnak. Sevillai Izidor hetedik századi művében (''Etimológiák'', 12. könyv, 7:36) még madárként szerepel, de négy lába van, az egérre emlékeztet és nyikorgó hangja van. A latin neve (vespertilio) arra utal, hogy a szürkület után kezd repülni. Az idősebb Plinius szerint (10. könyv, 81) a denevér az egyetlen repülő lény, amely elevenszülő és tejjel táplálja a kicsinyeit, akiket repülés közben is magával hord.
 
http://daten.digitale-sammlungen.de/~db/0003/bsb00035320/images/index.html?id=00035320&groesser=&fip=eayaxsfsdreayaeayafsdreayaxdsydxsqrsxs&no=299&seite=341