„Szakácskönyv/Konyhatechnika” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
 
6. sor:
A híres francia mesterszakács, Raymond Oliver régészeti kutatások, néprajzi megfigyelések alapján írta le az alábbi receptet.
 
"Az ebéd készítéséhez végy mindenek előtt egy hosszú hegyes botot, amellyel kiáshatod a föld alatti [[w:gomba|gombákat]], lecsapolhatodlecsaphatod a [[w:Kocsányos tölgy|tölgyfáról]] az érett [[w:makk|makk]]ot, feltörheted a magvakat, felpattinthatod a különféle héjakat. Azután keress egy jóformájú mélyedést a sziklában, töltsd meg eső- vagy forrásvízzel. Halmozz fel mellette köveket......, a kőhalom felett gyújts jókora tüzet, s tüzelj egy - két óra hosszat, míg át nem tüzesednek a kövek. Ekkor dobj a vízbe egyet, aztán még egyet, egészen addig folytasd, míg a víz forrni nem kezd. Most tedd a vízbe a megtisztított [[w:gyermekláncfű|pitypangot]], [[w:spárga|vadspárgát]], a lehajazott makkot és [[w:csipkebogyó|csipkebogyót]]. Adj hozzá sós vizet, [[w:vadrózsa|vadrózsa]]szirmot, s most már addig dobj a főzetbe újabb és újabb tüzes köveket, míg a zöldségek és a magvak meg nem puhulnak,..."
 
Egy nép étkezési kultúrája, szokásai, konyhájának fejlődése az adott nép történelmével szorosan összefügg. A [[w:Magyar konyha|Magyar konyha]] jellegzetességét a többféle alapanyag, a jellegzetes [[w:fűszer|fűszer]]ezés és sajátos konyha[[w:technológia|technológia]]i műveletek együttes hatása alakította ki. Ez a folyamat a [[w:tudomány|tudomány]] és [[w:technika|technika]] fejlődésével, más népektől kultúráktól átvett, de a magyar ízlésvilágnak megfelelően átalakított eljárásoknak köszönhetően, tovább folytatódik.</big></div>