„Gomba/Gombák” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
:Bár hagyományosan a botanika keretei között tanították a gombákat, valójában leszármazásilag közelebb állnak az állatokhoz, mint a növényekhez. Az állatokkal együtt monofiletikus csoportot alkotnak Opisthokonta néven. A molekuláris filogenetikai elemzések megerősítik a gombák közös eredetét, monofiletikusságát. A gombarendszertan jelenleg az állandó változás állapotában van, főleg az újabb, DNS-összehasonlításon alapuló kutatások miatt. Ezek az újabb kutatások gyakran felülírják a régebbi, morfológiai alapú, illetve a klasszikus fajfogalomra alapuló eredményeket.
 
 
<div style="float:left; width:auto; border:none; margin-left:2px;">
<div style="float:none; width:auto; border:solid 1px silver; padding:2px; margin:2px">
<div style="width:auto; border:solid 1px silver; padding:5px">
{{Clade
| style= font-size:100%; line-height:100%
| label1=[[Unikonta]]&nbsp;&nbsp;
| 1={{clade
| 1=[[Amoebozoa]]
| label2=&nbsp;&nbsp;[[Opisthokonta]]&nbsp;&nbsp;
| 2={{clade
| label1 =&nbsp;&nbsp;&nbsp;
| 1={{clade|label1=&nbsp;&nbsp;&nbsp;|1=[[Állatok|Animalia]]|2=[[Choanozoa]]}}
| 3={{clade|[[Nucleariids]]|
| label3=&nbsp;&nbsp;'''Fungi'''<ref name="Hibbett">{{cite journal | author=Hibbett DS, ''et al''. | year=2007 | title=A higher level phylogenetic classification of the ''Fungi''| journal=Mycological Research | volume=111|issue=5 | pages=509–47 |doi=10.1016/j.mycres.2007.03.004|url=http://www.clarku.edu/faculty/dhibbett/AFTOL/documents/AFTOL%20class%20mss%2023,%2024/AFTOL%20CLASS%20MS%20resub.pdf|format=PDF}}</ref>&nbsp;&nbsp;
| 3={{clade
| 1=[[Microsporidia]]
| 2={{clade
|1=[[Chytridiomycota]]
|2=[[Neocallimastigomycota]]}}
| 3=[[Blastocladiomycota]]
| 4=[[Zoopagomycotina]]
| 5=[[Kickxellomycotina]]
| 6=[[Entomophthoromycotina]]
| 7=[[Mucoromycotina]]
| 8=[[Endomikorrhiza-gombák|Glomeromycota]]
| label9=&nbsp;&nbsp;[[Dikarya]]&nbsp;&nbsp;
| 9={{clade
| 1=[[Ascomycota]]
| 2=[[Basidiomycota]]
}}
}}
 
:Jelenleg nincs univerzálisan elfogadott rendszer a magasabb taxonómiai szinteken, és minden szinten gyakoriak a névcserék, a fajtól fölfelé. A kutatók erőfeszítéseket tesznek egy konzisztensebb, egységes nevezéktan megalkotására. Egy-egy gombafajra sokszor több binomiális név is utalhat, ha az egyedek különböző életciklusa vagy szaporodási módja (ivaros vagy ivartalan) miatt nem sikerült azonosítani őket. Több weboldal, köztük az Index Fungorum és az ITIS foglalkozik a gombafajok aktuális neveinek listázásával (kereszthivatkozásokkal a régebbi, szinonim nevekre).
 
:A gombák országának 2007-es osztályozása mikológusok tucatjainak és más, a gombák rendszertanával foglalkozó tudósoknak nagyszabású együttműködésén alapszik. Hét törzset ír le, melyek közül kettő – az Ascomycota és a Basidiomycota – egy alországot alkot Dikarya néven. Az itt látható kladogram felsorolja a nagyobb gombataxonokat, jelezve rokoni viszonyaikat az opisthokonta és unikonta szervezetekhez is. (A kladogram ágainak hosszúsága nem arányos az evolúciós távolsággal.)
Linnaeus 1735
2 ország Haeckel 1866
3 ország[8] Chatton 1937
2 birodalom[9] Copeland 1956
4 ország[10] Whittaker 1969
5 ország[11] Woese et al. 1977
6 ország[12] Woese et al. 1990
3 domén[13]
- Protista Prokaryota Monera Monera Eubacteria Bacteria
Archaebacteria Archaea
Eukaryota Protista Protista Protista Eukarya
Vegetabilia Plantae Plantae Fungi Fungi
Plantae Plantae
Animalia Animalia Animalia Animalia Animalia
Taxonómiai csoportok
 
'''Taxonómiai csoportok'''
:A gombák főbb törzseit főleg ivari szaporítóképleteik alapján osztályozták. Jelenleg hét törzset írnak le, ezek: Microsporidia, Chytridiomycota, Blastocladiomycota, Neocallimastigomycota, Glomeromycota, Ascomycota, és Basidiomycota.[5]
:Áttetsző, szürkés színű sejtek egy rétegének mikroszkopikus nézete, némelyik apró, sötét színű gömböket tartalmaz
Arbuszkuláris mikorrhiza mikroszkóp alatt. Len kortikális gyökérsejtjei arbuszkulákkal párosítva.
 
 
 
[[Növények/Ehető gombák|Ehető gombák]]
:Az ehető gombák az élelmiszerek egy külön csoportját alkotják, bár gyakran a fűszerek, illetve a zöldségek közé is sorolják őket. Az ehető gombák legfontosabb tápanyaga a fehérje, amelynek összetételét az állati fehérjéhez hasonlíthatjuk, ezért húspótló ételként is számoljunk vele. A fehérjén kívül zsírokat, nagyon fontos ásványi anyagokat, vitaminokat, íz- és zamatanyagokat, étvágygerjesztő glutaminsavakat, antibiotikus anyagokat is tartalmaz.
 
 
 
'''Felhasználásuk'''
 
 
'''[[Szakácskönyv/Tartósítás'''|Tartósítás]]
:Nagyobb mennyiség begyűjtése esetén a gombát többféle módon is tartósíthatjuk.
 
Házilag szárítva
A gombát a szennyeződésektől, férges, penészes részektől megtisztítjuk. Vékony szeletekre vágjuk, műanyaghálón, vagy erősebb cérnára felfűzve, először napon előszárítjuk, majd a teljes száradásig szobahőmérsékletenszoba-hőmérsékleten, de szellős helyen tartjuk. Legcélszerűbb a gombaszeleteket a szélüknél átszúrva cérnára felfűzni, úgy hogy a szeleteket mindenütt körüljárja a levegő, és ne érintkezzenek egymással. A szárítást olyan helyen végezzük, amely jól szellőzik, és ahol a gombaszeleteket nem éri napsütés, nedvesség. A gombát nem szabad sütőben szárítani, mert a szeletek inkább megsülnek, megbarnulnak. Szabadban szárítva ügyelni kell a levegő páratartalmára is, mert a már félig megszáradt gombaszeletek, nedvességet szívnak magukba. Egyik lehetőség a napkollektoros aszalás.
 
Sárga gerebengomba (Hydnum repandum)
 
Ha a szárított gombát ledaráljuk, sűrű szövésű szitán átszitáljuk, és a durván darált részt levesnek, vagy húsok panírozásához, míg a finomra (lisztté) darált részt krémleves, mártások, főzelékek, húsok, majonézes saláták, töltelékek ízesítésére, külön-külön jól zárható edényekben tároljuk. A gombapor ízletesebb lehet, ha több fűszeres gomba keverékéből állítjuk össze.
Sózott gomba
A tisztított gombát leforrázzuk, majd konyhasó-oldatban tartósíthatjuk. Ezt sózott gombának nevezzük.
Ízletes vargánya (Boletus edulis)
 
Gyorsfagyasztott gomba
 
A klinikai vizsgálatok sok esetben bizonyították egyes, a népi gyógyászatban már régen használt gombák gyógyhatását. Ezek közül a gombák közül talán a legfontosabb a siitake (Lentinula edodes), amelyet már a Ming-dinasztia idejében, mint "életelixírt" tartottak számon a kínai orvosok. Újabban Észak-Amerikában és Európában is megkezdték termesztését.
 
Késői laskagomba (Pleurotus ostreatus)
 
Ma már Magyarországon is foglalkoznak siitake termesztéssel, elsősorban exportcélokra. Ennek a gombának a vérlipidszint-csökkentő hatását a hatvanas években fedezték fel japán kutatók. Bebizonyították, hogy az 5%-nyi siitake gombával kiegészített étrend 24-45%-kal csökkenti a vér koleszterinszintjét, valamint a triglicerid- és foszfolipidszintet. Mivel a magas vérzsírszint egyike a jóléti államokban népbetegségnek számító érrendszeri megbetegedések legfontosabb rizikófaktorainak, a felfedezés óriási jelentőségű. A gomba koleszterinszint-csökkentő hatóanyaga, az eritadenin (más néven lentizin, vagy lentinacin) kémiailag 2(R),3(R)-dihidroxi-4-(9-adenil)-vajsav.
 
Téli fülőke (Flammulina velutipes
 
Hasonló hatású anyagokat tartalmaz sok más gomba is, például a késői laskagomba (Pleurotus ostreatus) a téli fülőke (Flammulina velutipes), sőt egyes nem ehető gombák is, mint például a bükkfatapló (Fomes fomentarius). A pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum), koleszterinszint-csökkentő, gyulladásgátló, és májvédő hatásáért lanosztán típusú triterpénjei, a ganoderánsavak felelősek. Egyes gombáknak jelentős vérnyomáscsökkentő hatásuk is van, mint például a már említett pecsétviaszgombának, vagy a bokrosgombának (Grifola frondosa). Az érrendszeri betegségek gyógyításában alkalmazzák egyes gombák véralvadásgátló hatását is. A téli fülőke trombolitikus hatású proteázai immobilizált formában a műerek falába beépítve érpótló műtéteknél gátolják a vérrögök képződését. Egyes gombáknak vércukorszint-csökkentő hatásuk is van. A gyapjas tintagombát (Coprinus comatus), sikerrel próbálták ki cukorbetegség kezelésére.
 
Óriás pöfeteg (Calvatia gigantea)
 
A nagygombák gyógyászati alkalmazásának legfontosabb és legújabb eredményei a daganatos betegségek elleni küzdelemben születtek. Már az ötvenes években ismertették az óriás pöfeteg (Calvatia gigantea) hatóanyagának, a calvacinnak vírus- és tumorgátló hatását. Nagyon sok gombafaj bizonyult aktívnak influenzavírusok, polyomielitis (gerincvelő-gyulladás) és ECHO-vírusok ellen az ehető gombák között is, mint például az ízletes vargánya (Boletus edulis) vagy a barna gyűrűstinóru (Suillus luteus). Hasonlóan hatnak egyes taplógombák vizes kivonatai, főzetei is. A rákellenes hatást elsősorban azok a 20-500 ezres mólsúlyú, 1,3 és 1,6 kötésű, béta-D-glukánokból álló gomba poliszacharidok idézik elő, amelyek a szervezet immunreakcióit erősítik. Hatásukra nő a T-limfociták és a T-helper (segítő) sejtek száma, valamint az interferontermelés. Az immunstimulánsok hatására a szervezet, hatásosan pusztítja a vírusokat és a rákos sejteket.
Kapcsolódó szócikkek
 
Gombafajok listája
Hallucinogén gombák
 
 
219 053

szerkesztés