„Heraldikai lexikon/Páncél” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
23. sor:
A '''láb''' vértezetének részei közé tartozik a felső lábszárvért, térdvért, alsó lábszárvért és lábvért (vassaru). A későgótikus vértezeteknél a vassaru csúcsára az akkori (15-16. szézadi) divatnak megfelelően akár a 20 cm hosszat is meghaladó üres vascsúcsot erősítettek. A külföldi fegyvertani szakirodalom a hosszú vassaru-csúcsot magvar jellegzetességnek tartja. Ez a saruviselet Magyarországról származott át a nyugati lovagi öltözetbe. A szokatlanul hosszúra megnyúlt sarucsúcsnak nem volt semmiféle gyakorlati célja, tisztán csak divatjelenség volt. Csupán lovagláskor viselhették, mert a gyalogos járást a hosszú csúcs annyira megnehezíthette, hogy az ilyen saruban lehetetlen lehetett volna gyalogszerrel elmenekülni a harctérről. (Kalmár ArchÉrt. 1951. 49.[http://real-j.mtak.hu/369/1/ARCHERT_1951_078.pdf])
A kassai fegyvergyártók közül említik Sylvester (1471) és Márton (1474) pánczélgyártót. A [kassai] fegyverderék csinálok (platner) díszes munkájára vall. Schur János mester számlája, melyet Schirmer János kassai kereskedő üzleti könyvéből jegyzünk ki: «1655. die 4. Junii. Johannes platner maradt adósa, úgymint maga ő kegyelme 6 könyvecske finom képíró aranyat à denar 45 ... . fl. 2. den. 70, 2 könyvecske czivis silbert ( = ezüstöt) ugyanakkoron à den. 27 . . . den. 54, 2 könyvecske messerschmid silbert à den. 75 . . . fl. den. 50, i könyvecske messerschmid szilbert pro den. 75.»
A pánczélgyártó mesterség hanyatlásáról szól az 1667-ik évi február 3-án kelt [kassai] jegyzőkönyv : «Hencus Éliás supplicál, 30 vagy 40 forinttal lenne segítséggel az nemes tanács, hogy műszert vehetne és a pánczélgyártóságot mívelné.» A tanács kérésével elutasítja.[http://real-j.mtak.hu/317/1/ARCHERT_1910_uf_030.pdf 95.] 1663 február 22-én Pánczélgyártó János Kassán egy pallérozó malmot és köszörűkövet akar egy vizen építeni. 1665 március 5-én Henkus Éliás szuplikálással jelenti, hogy az urát, Pánczélgyártó Jánost szolgálván négy esztendeig, arra is obligálta volt magát, hogy megruházza becsületesen s az aranyozásra is megtanítja, de sem meg nem tanította, sem ruházni nem akarja, azért kívánja a [kassai] n. tanács ruháját adatná meg neki. Minthogy az ő difficultását, az mikor szabadon mondotta inasát elaludta, azért most tartozik az dolmánynyal.[http://real-j.mtak.hu/336/1/ARCHERT_1909_uf_029.pdf 267.]
| |||