„Heraldikai lexikon/Páncél” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
18. sor:
A '''fej''' védelmét a különféle típusú {{Hl|sisak}}ok szolgálták.
 
A '''törzs''' védelmére az egy darabból készült {{Hl|mellvért}} (mellvéd [Szendrei 1896. 112.]) vagy a mellvas (felső mellvért [Szendrei 1896. 93-94.]) és a hátvas szolgált. A mellrész jobb oldalára a lovagi tornákon használt vérteknél a tornalándzsa felfektetésére szolgáló horgot (zászlóhorog [Szendrei 1896. 112.]) erősítettek. A mellvashoz az állat védő állvértet (szakállvédő (Barthaube) [Szendrei 1896. 93.], arczborító [Uo. 112.]) mereven hozzáerősítették. Erre borult rá a fejet védő sisak. A mellvért aljához néha (egyes páncéltípusoknál) csípővért (alsó mellvért [Szendrei 1896. 93.], derékvédő [uo. 94.], csipővas [Uo. 112.]) társult. Ehhez a lábaknál egy-egy csuklós vaslemez (nyujtványok (tuiles) [Szendrei 1896. 94.]) kapcsolódott. Az ágyékvédőt (ágyéktakaró [Szendrei 1896. 112.]) a mellvért alatti sodronyvért (vassodrony [Szendrei 1896. 94.]) képezte.
 
A '''kéz''' vértezetének részei közé tartozik a vállvért (vállvédő [Szendrei 1896. 93.], vállvéd [Uo. 112.]), (felső és alsó) karvért (karvéd [Szendrei 1896. 93.]), ezen belül a felkarvért (félkarvas [Szendrei 1896. 112.]) és alkalvért (alkarvas [Szendrei 1896. 112.]), a (pillangós) könyökvért (könyökvas [Szendrei 1896. 93., 112.]) és a kézvért (vaskesztyű). A legnagyobb tudást és a legnehezebb feladatot a vaskesztyű elkészítése igényelte, mivel azt sok apró lemezből kellett elkészíteni és nagy pontossággal kellett összeilleszteni. Ezért a vértezet egyik legértékesebb részét a kesztyű képezte. Talán innen erednek a párbajok szóhasználatának 'felveszi a kesztyűt', 'kesztyűt dob az arcába' kifejezései is.
 
A '''láb''' vértezetének részei közé tartozik a felső lábszárvért, térdvért (térdvas [Szendrei 1896. 94., 112.]), alsó lábszárvért (együtt: lábszárvas [Szendrei 1896. 94., 112.]) és lábvért (vassaru [Szendrei 1896. 93.]). A későgótikus vértezeteknél a vassaru csúcsára az akkori (15-16. századi) divatnak megfelelően akár a 20 cm hosszat is meghaladó üres vascsúcsot erősítettek. A külföldi fegyvertani szakirodalom a hosszú vassaru-csúcsot magvar jellegzetességnek tartja. Ez a saruviselet Magyarországról származott át a nyugati lovagi öltözetbe. A szokatlanul hosszúra megnyúlt sarucsúcsnak nem volt semmiféle gyakorlati célja, tisztán csak divatjelenség volt. Csupán lovagláskor viselhették, mert a gyalogos járást a hosszú csúcs annyira megnehezíthette, hogy az ilyen saruban lehetetlen lehetett volna gyalogszerrel elmenekülni a harctérről. (Kalmár ArchÉrt. 1951. 49.[http://real-j.mtak.hu/369/1/ARCHERT_1951_078.pdf])
 
A kassai fegyvergyártók közül említik Sylvester (1471) és Márton (1474) pánczélgyártót. A [kassai] fegyverderék csinálok (platner) díszes munkájára vall. Schur János mester számlája, melyet Schirmer János kassai kereskedő üzleti könyvéből jegyzünk ki: «1655. die 4. Junii. Johannes platner maradt adósa, úgymint maga ő kegyelme 6 könyvecske finom képíró aranyat à denar 45 ... . fl. 2. den. 70, 2 könyvecske czivis silbert ( = ezüstöt) ugyanakkoron à den. 27 . . . den. 54, 2 könyvecske messerschmid silbert à den. 75 . . . fl. den. 50, i könyvecske messerschmid szilbert pro den. 75.»