„Heraldikai lexikon/Színjelölési módszerek” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
34. sor:
 
[[Kép:Színjelölési_táblázat,.JPG]]
[[Fájl:Sárkány a hold előtt az eperjesi adólajstromban 1480-1485.png|bélyegkép|Sárkány a hold előtt az eperjesi adólajstromban 1480-1485. A kép felirata szerint ez az égi jel (üstökös?) 1485-ben Grácban volt látható.]]
[[Kép:Ausztria_drágakövek.jpg|thumb|Ausztria címere drágakövekből: gyöngyökből és rubinokból]]
 
A fő színeken kívül egyéb színeknek is voltak angol és más nyelvű rövidítései (természetes szín, Proper – Ppr, pp; hermelin, Ermine – Er, stb.). A természetes szín (carnea tinctura) jelölésére a korabeli heraldikában az oroszlán állatjegy fordított jelét ([[Kép:Fordított_oroszlán_állatjegy.JPG]]) használták, és a német heraldikában a hét alapszínen túli színek jelölésére a háromlevelű lóherét alkalmazták. [[Spener]] szerint (1717. 113) a heraldikában a narancs és a sötétbíbor jelölésére az [[oroszlán állatjegy]] szimbólumát ([[Kép:Oroszlán_állatjegy.JPG]]) használták. Rudolphi <ref>J. A. Rudolphi: ''Heraldica Curiosa''. Nürnberg, 1698. 96. l.</ref> a zöld jelölésére a Vénusz-szimbólum mellett a háromlevelű lóherét ( [[Kép:zöld Rudolphi.PNG|8px]] ) is megadja, valamint a narancsszín és a testszín jelöléseként a sárkányfő, illetve a sárkányfarok szimbólumának elnyújtott változatait hozza fel ([[Kép:Narancs_rudolphi.PNG|16px]] [[Kép:Testszín_rudolphi.PNG|17px]]), továbbá a bíbort (Purpur) p. betűvel a szürkét (Asche-Farb) a. betűvel jelöli. Az emelkedő és hanyatló holdcsomópontok (a sárkányfej és a sárkányfarok) asztrológiai jelei ([[Kép:Sárkányfej_jó.JPG]]&nbsp;[[Kép:Sárkányfarok_jó.JPG]]) is az oroszlán csillagjegy szimbólumából erednek, melynek a középkori asztrológiában kitüntetett szerepe volt. A holdcsomópontok azt a két láthtatlan pontot jelképezik, ahol a Hold pályája keresztezi az ekliptikát, melyek a napfogyatkozás lehetséges helyei. Egy ősi hindu mítoszban a napfogyatkozást egy sárkány okozza, mely felfalja a napot.
 
[[Kép:Ausztria_drágakövek.jpg|thumb|Ausztria címere drágakövekből: gyöngyökből és rubinokból]]
 
A 7 színen kívül tehát nagyon hamar új, ún. antiheraldikus színek is megjelentek a címertanban, majd kialakultak ezek szimbolikus jelölései bolygószimbólumokkal, drágakövekkel, a hét napjaival stb., mely végül egy 9 színt tartalmazó rendszerré fejlődött. A heroldok közti hallgatólagos egyezség szerint ezt a rendszert a címerleírásnál a következő módon használták: a főurak: hercegek, grófok és bárók címereinek színeit drágakövekkel írták le, míg a fejedelmek, királyok és császárok címereit bolygókkal. [[Peter Suchenwirt]] (1335 k.-1395), osztrák címerköltő azonban már korábban is (1355 k.) drágakövekkel írta le Nagy Lajos magyar király (1342-1382) címerét, ami arra utal, hogy egykor ténylegesen is léteztek valódi drágakövekből készített címerek.