„Wittich Zsuzsanna írásai/A lélek és a test” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
319. sor:
Magyarul is lehet mantrákat mondani.<br>
De helyesebb, ha ezeket inkább mondókáknak nevezem. Az ilyen mondókákkal megerősítem a pozitív gondolataimat, és szétoszlatom a negatívokat. Egyszerűen mondogatni kell, és lassan beleül az agyamba. <br>
<center>A szó és a gondolat erejével hat ránk, ha van egy jó mantránk.</center>
ha van egy jó mantránk.</center>
 
 
336 ⟶ 335 sor:
Biztonságban vagyok köztük,<br>
Elkerül a félelem<br>
| | | }}</center>
{{LV-láb}}</center>
 
<center>
353 ⟶ 352 sor:
szeretek másokat,<br>
Ők is szeretnek engem.<br>
| | | }}</center>
{{LV-láb}}</center>
 
<center>
368 ⟶ 367 sor:
titeket meg őt meg őket,<br>
még ha rosszak, akkor is.<br>
 
{{LV-láb}}
 
Mielőtt hozzáfogsz<br>
374 ⟶ 373 sor:
És ha belekezdtél<br>
Csináld szeretettel<br>
 
{{LV-láb}}
 
Ha bármit cselekszel<br>
380 ⟶ 379 sor:
És hívd oda Istent,<br>
Egyszer se feledd el.<br>
 
{{LV-láb}}
 
Ezt tegyem vagy azt,<br>
386 ⟶ 385 sor:
Azt tedd, amit a lélek diktál,<br>
És ne nézd a végét.<br>
| | | }}</center><ref>Bármit teszel, szeretetből tedd, és ne a hasznát lesd. </ref>
{{LV-láb}}</center>
 
<center>
394 ⟶ 393 sor:
gyógyít meg engem.<br>
A saját hitem<br>
meggyógyít engem.</center>
| | | }}</center>
{{LV-láb}}</center>
 
 
<center>
{{vers|Wittich Zsuzsanna|Elalvás ellen|<ref>Egyszer nagyon álmosan egyedül vezettem 3 - 4 órás úton hazafelé. Elalvás ellen ezt énekeltem </ref>
{{vers|Wittich Zsuzsanna|Elalvás ellen|
Álmos vagyok, álmos,<br>
Hogy vezessek már most,<br>
409. sor:
Tartsd nyitva a szememet,<br>
Meg a tiedet.<br>
| | | }}</center><ref>Ha hiszitek, ha nem, felébredtem, és jókedvűen hazaértem. </ref>
{{LV-láb}}</center>
 
 
423. sor:
Mert Isten<br>
Szeret engem<br>
| | | }}</center><ref>Ha szeretném magamat felvidítani, ezt éneklem valmi egyszerű kis keringő dallammal. </ref>
{{LV-láb}}</center>
 
<center>
{{vers|Wittich Zsuzsanna|Elmélázás nyárvéginyár-végi estén|
<br>
Augusztusi este.<br>
442. sor:
a szívcsakránál,<br>
ha jól figyel…
| | | }}</center>
{{LV-láb}}</center>
 
== Minden Egy (A rémálom) ==
455. sor:
Akkor meg miért!!!??? <br>
Napokig gyötrődtem. <br>
Mikor a legközelebbi hétvégén a hűvös, őszi, lombszínező időben kimentünk megint a kiskertbe, kihoztam a szerszámoskamrábólszerszámos-kamrából az ásót, hogy folytassam a munkát. Ahogy a talajra teszem a hegyét, rálépek a talpammal és belenyomom a földbe, beugrik az agyamba ugyanaz a kép. Az álomkép. A gyerekek beásása. <br>
Ez az! Megvan! <br>
Akkor is ástam, a rémálmot megelőző napon. És mit ástam? Az illatos kerti violák már elvirágoztak, de még zöldek voltak rajta a levelek, és éltek, mikor beástam könyörtelenül őket a talajba.<br>
469. sor:
Na, tessék. <br>
Ki tudja, hány meg hány háborúban öltem, kaszaboltam, akár mint hódító, akár mint hazámat védő hű katona, vagy hős asszony, milyen szerencse, hogy nem emlékszem a korábbi életeimre. Még jó, ha megúszom egy rémálommal. <br>
De mi köze ennek ahhoz, hogy beástam a violákat? Keresgéljünk tovább, bíztatombiztatom magamat.
Egyik Müller Péter könyvből emlékeztem a szufi filozófia talányos jelenetére. A tanító egy követ tart a kezében, rámutat, és azt mondja a tanítványnak: „Tat suam asi” „Ez vagy te.” <br>
Szepes Mária ugyanezt írja: „ …a legmagasabb erkölcsi tétel: „Tat tuam asi”: Te is AZ vagy, Te is Isten vagy. Te is én vagyok.” Szepes Mária, Az Álom Mágiája, 51. oldal.
539. sor:
Vagy az, aki ellopta?<ref>[http://www.kozvetlenkapcsolatistennel.hu/mester_eletrajz.html Ching Hai Legfelsőbb Mester spirituális vezető életrajza]</ref>
| | | }}
{{Vzs-láb}}</center>
{{Vzs-láb}}
 
== Siratóének az aranygaluskához ==
727 ⟶ 726 sor:
A Nagyobbik Takarítást.<br>
| | | }}
*<br></center>
 
 
786 ⟶ 785 sor:
A fülem vette, amiről szó volt,<br>
Szóval,<br>
Jó volt.<br>| | | }}
{{LV-láb}}</center>
{{LV-láb}}
 
== Teccik-e a teccik? ==