„Címerhatározó/Gutkeled nemzetség címere” változatai közötti eltérés

a
a ({{nemkereskedelmi}} ki, lásd Társalgó AWB)
[[Fájl:Coa Hungary Clan Gutkeled.svg]]
 
A Gut-Keled nemzetség Péter király (1039-1042, 1044-1046) idején jött Magyarországra. A nemzetség ősi címere a három ék lehetett, miként az a {{Ch|Báthory címer|Báthory}} és a {{Ch|Várdai címer}}ből is kikövetkeztethető. Ez idővel a Báthoryaknál sárkányfogakká alakult.
 
A Gut-Keled nemzetségből származnak: {{Ch|Báthory címer|Báthori}}, gúthi {{Ch|Országh címer|Ország}}, {{Ch|Maróthi címer|Maróthi}}, {{Ch|Amadé címer|Amadé}}, {{Ch|Gúthi címer|Gúthi}}, anarcsi {{Ch|Tegzes címer|Tegzes}}, {{Ch|Buthkai címer|Buthkai}}, palotai {{Ch|Czibak címer|Czibak}}, deregnyei {{Ch|Daróczi címer|Daróczi}}, kusalyi {{Ch|Jakch címer|Jakch}}, buthkai {{Ch|Keszeg címer|Keszeg}}, rozsályi {{Ch|Kun címer|Kún}}, {{Ch|Málczay címer|Málczay}}, {{Ch|Márky címer|Márky}}, {{Ch|Ráskay címer|Ráskay}}, {{Ch|Rosályi címer|Rosályi}}, buthkai {{Ch|Sándor címer|Sándor}}, {{Ch|Szokoli címer|Szokoli}}, {{Ch|Várdai címer|Várday}}, razinai {{Ch|Bocskai címer|Bocskay}}, kismarjai Bocskai családok, amelyek címerében közös vonás az ék. (Bárczay 8-9. l.)
 
Dűlt pajzsban a Gutkeled nemzetség czimere: jobbra néző három sárkány fog [ék]; a pajzs felett csillag és félhold. Az országos levéltár eredeti példányáról Morelli G. fametszete után
 
 
 
A Guthkeled nemzetség czímere a legteljesebben, legbiztosabban meghatározható nemzetségi czímer. Útbaigazítanak a nagy számban fennmaradt pecsétek, festett czímerek és sírkövekre, imaszékekre, epitaphiumokra, érmekre vésett domborművek, melyekből kitünik, hogy a leszármazók, a népes nemzetségből elágazott nagyszámú családok mindmegannyian, következetesen hívek maradtak az ősi jelvényhez.
{{Hl|Bocskay György}} kalligráfus írásminta-gyűjteménye szerint a család raziniai birtokán született, Horvátországban, nem messze a magyar határtól (fol. 118: „a Razynia“, fol. 119: „de Razinia Hungarus“). Arra is utalt, hogy egy régi nemesi családból származik, amelynek egyaránt vannak birtokai Magyarországon és Szlavóniában („ex ... vetustissimo nobilissimo atque clar[issimo] Hungaricae et Sclavonicae gentis stemate oriundus“).
 
A Gutkeled nemzetség ősi fészkét Karácsonyi a Székesfehérvártől északnyugatra eső Gút pusztával azonosítja. Másik ősi birtokukként Nyíradonyt és környékét nevezi meg, ami sokkal valószínűbbnek tűnik, hiszen itt volt a nemzetségi monostor, és a nemzetség kiterjedt birtokai is ezen a vidéken terültek el. Nem messze innen található a Bereg vármegyei Gút is, a Guthy család egykori birtoka, mely ugyancsak ebből a nemzetségből származott. A Bocskay vagy Bacskay ág I. Apaj (somogyi) ispán (1231–1234) rokonságához tartozik, aki 1235–1239 között viselte a Szlavónia bánja tisztséget, melyben a fivére, Miklós követte 1240-ben. Az ő leszármazói visszatértek a Gutkeled nemzetség északkelet-magyarországi, zempléni és szabolcsi birtokaira, és az 1330-as évekig csak ott szerepelnek. Apajnak a körösmegyei Légrád és Raszinja között voltak birtokai. Valószínűleg ő építette a Raszinyakeresztúr fölötti Apaj várát is, melyet először 1236-ban említenek templomos erődítményként. Bizonyára Kálmán (1208–1241) herceg, Halics korábbi királyának (1217–1219) udvartartásával együtt került ide, aki 1226-ban lett Szlavónia hercege. Amikor Apaj ága kihalt, a birtokait Miklós bán, és fivére, Csépán leszármazói örökölték, melyeken 1379-ben osztoztak meg. Miklós fiainak (István, Péter és János) jutott Apajkeresztúr (Raszinyakeresztúr), Kozmadamján kastélyával és más birtokokkal együtt. Tőlük eredt a raszinyakeresztúri Bocskay család három ága. István (élt 1376 –1394), varasdi alispán két fia György (élt 1396–1447), udvari lovag és Apaj (élt 1396–1412) voltak. (Pálosfalvi 2012. 52–61., 377.)
Apajvár, valamint a Raszinja központjában fekvő Keresztúr vára (1517 tájáig) a raszinyakeresztúri Bocskay család birtokában volt. A család kéziratos leszármazási táblája fennmaradt az OL anyagában, melyet 1599-ben Istvánffy Miklós, Bocskay egykori kancelláriai titkártársa készített a fia, Bocskay István részére. Eszerint (és Nagy Iván alapján I. 130.) a család ezen ága I. György (élt 1478) 4 fia által három ágra oszlott. Simontól (élt 1493) származik a kismarjai ág (Simon legnevezetesebb unokája Bocskai István (1557–1606), erdélyi fejedelem), Pétertől (szlavóniai al-bán, Körös vármegye főispánja) pedig a raszinyai ág. [Tehát a razinyai és a kismarjai Bocskai család azonos eredetű.] Péter gyermekei voltak Borbála és István ( –1526), akinek fiai Ferenc, Miklós, és a kalligráfus, György. Bocskai István fejedelem és Bocskay György tehát másodfokú unokatestvérek voltak (a Bocskay-? dédszülőpárjuk volt közös). A bécsi udvarban apródként, majd nemesként szolgáló (1568–1576) későbbi fejedelem és a kalligráfus bizonyára tartotta egymással a kapcsolatot.
 
Apaj várát 1532-ben a Kőszeg alól visszavonuló törökök pusztították el. Ekkor semmisült meg a (raszinyakeresztúri Bocskay) család címeres levele is. (Ez a raszinyaiak vagy azok őse számára kiállított címeres levél lehetett, mert a Csapyakkal 1414-ben közösen elnyert címer ma is létezik.) Pótlására Bocskay György valószínűleg saját maga fogalmazta meg és készítette el az új kutyabőrt. Ez 1549. július 25-én Prágában kelt a Bocskay testvérek (Ferenc, Miklós, György, Anna) részére, melyet Oláh Miklós kancellár egri püspökként írt alá. Az oklevél szokatlanul dísztelen, egyszerű kivitelű. A nemességújító címeres levél szerint Bocskay apja, István a mohácsi csatában halt meg. Ferenc bátyja Pécs, Székesfehérvár és Szigetvár ostrománál tüntette ki magát, Miklós Csurgó bevételekor négy törököt vágott le. A leghosszabban György érdemei kerülnek megemlítésre, aki nem a harcban, hanem a tudományban való jártasságával és a bécsi udvari szolgálatával tűnt ki. Ebben olyannyira eltökélten („izzadva és fázva”) haladt előre, hogy már fiatalon a Magyar Királyi Kancelláriára kerülhetett, ahol fiatal kora ellenére a munkában helytállt, elsajátította a betűk festésének tudományát, gondossága miatt Oláh Miklós segítségével felvették a királyi kancellária írnokai közé, ahol most is arannyal és ezüsttel írja az uralkodó könyveit, és az urakat is serényen szolgálja. (Sz. L.)
 
 
A Gúth-Keled nemzetség
E hatalmas, kiterjedt nemzetségnek még az egyedi ága, - mely Bihar és a régi Szabolcs vármegyében terjedt el - volt birtokos a vármegyében. Ez ág sarja I. Dorog, a kinek unokái 1338-ban osztoztak meg az ősi nemzetségi javakon. Ez osztály alkalmával Székelyhídi Péter fiai Románd felét, Miklós fiai pedig annak másik felét nyerték. Ettől a Miklóstól ered a Diószeghy család.[http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0020/20.html]
 
*Irodalom:
 
Csoma József: Magyar nemzetségi címerek. In: Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest, 1900, IV. tábla, 13. kép
 
 
Csoma József: Magyar nemzetségi címerek. In: Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest, 1900, IV. tábla, 13. kép
 
A család címerének ábrája a [[címerhatározó]]ban még nem szerepel.
 
Külső hivatkozások:
 
Külső hivatkozások:
 
[[Heraldikai lexikon/Rövidítések|Rövidítések]]
 
 
'''Lásd még''':
* [[Címerhatározó]], {{Ch|Báthory címer}}, {{Ch|Várdai címer}}, {{Ch|Keled nemzetség címere}}
 
[[Kategória:Heraldika]][[Kategória:Címerhatározó]][[Kategória:Címer]]
[[Kategória:Címerhatározó]]
{{Nemkereskedelmi}}
[[Kategória:Címer]]