„Növények/Hiperakkumulátor növények” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor:
A hiperakkumulátor növények olyan növények, melyek képesek igen nagy koncentrációban fémeket tartalmazó talajon növekedni, gyökereiken keresztül a fémeket felszívni és szöveteikbe beépíteni.
A fitoextrakció alkalmazása
Az alapötlet, hogy fémakkumuláló növényeket alkalmazni lehet a szennyezett talajok és szennyvizek tisztításra, már az 1960-as évek elején ismert volt, de a fitoextrakciós kutatások Európában csak az elmúlt évtizedekben kerültek ismét előtérbe és váltak intenzívvé. Érdemes azonban az éveket visszapörgetni és rövid áttekintést adni a fontosabb kutatási eseményekről. <ref>(Raskin Ensley, 2000, Lakatos és Tóth 2001)</ref>
<ref>1885-ben Baumann 1% (10000 mikrog/g) cinket mért a Viola calaminaria és a tarsóka (Thlaspi calaminare) növényekben Achenben (Németországban).</ref>
<ref>Prat fedezte fel 1934-ben egy rézbánya közelében, hogy a vörös mécsvirág (Melandrium rubrum) növények nagy mennyiségű réz tolerálására és felvételére képesek.</ref>
<ref>Az 1930-as években Beath és munkatársai az USA nyugati területén leírták, hogy a csűdfű (Astralagus) fajok nikkel hiperakkumulációjára képesek.</ref>
<ref>1984-ben Gambi és Minguzzi felfedezik, hogy egy ternye faj, az Alyssum bertolonii nagy mennyiségű nikkel felvételére képes a toszkánai szerpentin talajból</ref>.
<ref>1977-ben Brooks és munkatársai közleményükben először használták a „hiperakkumuláció” fogalmat (Brooks et al., 1977)</ref>.
Elsősorban érclelőhelyek közelében, nehézfémekben gazdag ún. metallifer vagy szerpentintalajokon találhatók olyan „őshonos” növényfajok, melyek igen nagy mennyiségben képesek cinket, nikkelt, kadmiumot, ólmot, mangánt, rezet és kobaltot felhalmozni föld feletti szerveikben.</ref>(Brooks, 1998)</ref>
A fémek olyan koncentrációban vannak jelen a növény szöveteiben, ami más fajok számára már toxikus lenne. A nagy fémtartalmú talajhoz adaptálódott, de nem hiperakkumulátor fajokhoz képest a hiperakkumulátorok gyökérzete nagyobb arányban képes fémeket kivonni a talajból, gyorsabban juttatja el azokat a hajtásokhoz, és nagy mennyiséget képes tárolni a levelekben és gyökerekben.
17 ⟶ 28 sor:
A növények számára a fémek felhalmozásának evolúciós előnye valószínűleg a növényevők elleni védekezésben rejlik.
Hiperakkumulációról akkor beszélhetünk, ha a növény adott szervében a fémkoncentráció meghaladja az 1000 mg/kg növényi szárazanyag tömegre számított értékét, a növény tehát jóval nagyobb mennyiségben veszi fel az adott elemet, mint az annak talajbéli koncentrációjából következne <ref>(Reeves, 1992)</ref>.
A hiperakkumuláció kritériuma nehézfémenként változik, a fémakkumuláció pedig fajspecifikus, mint azt a következő táblázat szemlélteti: {|| align="center" border=2
| |||