„Heraldikai lexikon/Aranysarkantyús lovag” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
41. sor:
Az aranysarkantyás lovagok legendája a római Milvius-hídon lezajlott csatáig megy vissza, amelyre 312. október 28-án került sor. (Egyes régebbi krónikaírók az évet helytelenül 265-nek mondják. Erre mehet vissza, hogy miután III. Frigyest V. Miklós pápa 1452-ben Rómában császárrá koronázta, a Hadriáni hídon (Angyalhíd) egyszerre 265 aranysarkantyús lovagot avatott fel, akiket keresztről függő arany sarkantyúval ajándékozott meg.<ref>Kassics 1840. 299.</ref>) Az összecsapásban I. Constantinus, a Britanniát, Galliát és Germaniát hatalma alatt tartó társcsászár (306-337) legyőzte a Rómát védő Maxentiust (306-312), az Itália, valamint az afrikai provinciák fölött uralkodó társcsászárt, aki a harc folyamán a hídról a Tiberisbe esett és megfulladt. Ezt követően Constantinus a teljes Nyugatrómai Birodalom augustusa (császára) lett, majd hivatalos vallássá tette a kereszténységet a Római Birodalomban. Kaiszareiai Euszebiosz (265 k.-339) és Lactantius (250 k.-325) krónikája szerint a csata előtti estén Constantinusnak és katonáinak látomásuk volt, melyet a keresztények istene küldött nekik. Ők ezt úgy értelmezték, hogy a győzelem akkor lesz az övék, ha a katonák pajzsára ráfestik Krisztus szimbólumát, a Chí-Ró égi jelet és ezzel az Isten hatalma alá bocsátják magukat. (Euszebiosz szerint a császár a csata előtti napon felnézett a Napra, ahol egy keresztet látott fölötte a következő görög betűkkel: "Εν Τούτῳ Νίκα", melyet latinra általában az "in hoc signo vinces", formában fordítják le, tehát: "Ezen jelben győzni fogsz".) A középkori irodalom szerint az aranysarkantyús lovagok a Constantinus császár által létrehozott Militia Aurata (arany lovagság) intézményére megy vissza, akik vele együtt harcoltak a csatában. A császár idejében pontifikáló I. Szilveszter pápa (314-335) alatt kezdődött el Róma városának keresztény hitre térítése, aki a saját hatalma biztosítására az arany lovagságot (Militia Aurata) is a védnöksége alá vonta. A késő középkori és újkori történészek az aranysarkantyús lovagokat a lovagi ideál csúcspontjára helyezték (és anakronisztikus módon a pápai Aranysarkantyús Lovagrendet is I. Szilvesztertől eredeztették), ami nyomán sorra jöttek létre az aranysarkantyús társulatok. Talán a (helytelenül megállapított) 265-ös évre utaltak vissza 1452. március 19-én, amikor III. Frigyes császár a római koronázása után a Tiberis fölötti Hadrián-hídon (Angyalhíd) 256 vitézt ütött aranysarkantyús lovaggá. A lovagoknak a császár kereszten függő arany sarkantyút adományozott.<ref>Kassics 1840. 299</ref> (Korábban, 1433-ban ugyanazon a helyen Zsigmond császár több mint 200 lovagot avatott.)
Az aranysarkantyús lovagok eredete valamiféle úton összefüggésben lehet a Szent György rendekkel. A Nagy Konstantin császár által „alapított” Konstantin Rendet (Ordre de Constantin) Pierre Hélyot (és mások) összefüggésbe hozza az aranysarkantyús lovagokkal és a Szent György rendekkel. A rendjelről készült ábrázolásokon is a sárkányölő Szent György jelvénye függ láncon.<ref>Pierre Hélyot: Histoire des ordres monastiques, religieux et militaires, et des congregations seculieres. Párizs, I. 1714. 248–257.[https://books.google.sk/books?id=YTQGAAAAQAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false]</ref> {{Hl|Inchofer Menyhért}} (1584-1648) magyar egyháztörténeti művében az 1045. évnél azt írja, hogy Szent István fiát, Imre herceget és több más hazai és külföldi főurat ütötte a szent kereszt lovagjává (Equestrem Crucigerorum), amit szerinte az is igazol, hogy a régi képeken a nyakában és a köpenyén kereszttel ábrázolják. Amikor III. Henrik császár visszahelyezte trónjára Péter királyt (1044), több külföldit a király nevében keresztes lovaggá avatott a fehérvári Mária-egyházban. Ugyanekkor több magyar főurat Henrik által a Nagy Károly által alapított sarkantyúrend vitézévé üttetett (Ordinem Auratorum, ab insignibus, quae deaurata Calcaria sunt...). Inchofer szerint a Keresztrendet Szent László király is rendkívüli módon pártolta, mely több birtokot is nyert tőle, s innen származnak azon falvak nevei, melyekben a Kereszt tag is megtalálható (Szentkereszt, Keresztúr stb.) Inchofer a vatikáni levéltárban hatalmas anyagot dolgozott fel és olyan forrásokat is használt, melyek ma már nem léteznek, ezért ezt a forrást is érdemes számításba vennünk.<ref>Inchofer Menyhért: Annales ecclesiastici regni Hungariae. Róma, I.
1644. 384-386.[https://books.google.sk/books?id=WYpMAAAAcAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false]</ref>
49. sor:
<gallery>
File:A Constantin Rend nagymestere, Bonanni 1711. XXIV.jpg|Grand Master of the Oder of Constantine, "founded" by emperor Constantine I
File:A Constantin Rend lánca, Bonanni 1711. XXIV.jpg|Collane of the Grand Master of Order of Constantine, "founded" by emperor Constantine I
File:Rendjelek - Johanniták, aranysarkantyús lovagok, Sárkányrend Pintér József 1742.png|Rendjelek: Johanniták, (pápai) aranysarkantyús lovagok (Pintér szerint Kr. u. 265-ből), Sárkányrend (Pintér József, 1742. VII. tábla)
File:Eques Sti. Gereonis, Schoonebeek 1699. 119.png|Szent Gereonis lovag, Schoonebeek 1699.
| |||