„Heraldikai lexikon/Aranysarkantyús lovag” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
50. sor:
A Szentkereszt Rendre a magyar irodalomban elsőként talán Remellay Gusztáv figyelt fel, aki a rend működésére további Zsigmond-kori adatokat is felhozott. Szerinte "A keresztrend tagjai még Zsigmond korában is fehér mezőben veres keresztet viseltek, s hogy számuk tetemes volt, kitetszik abból, hogy Zsigmond ugynevezett Regestrum bellicumában az rendeltetik, hogy Sz. György zászlója alatt küzdjenek." <ref>Remellay Gusztáv: A régi magyar kereszt-, aranysarkantyu- és sárkányrendek. Vasárnapi Újság 1857/22. május 31. 200.
[http://epa.oszk.hu/00000/00030/00170/pdf/VU-1857_04_22_05_31.pdf]</ref> A 14. század végére Szentkereszt Rend hagyománya, - amennyiben valóban hitelesnek tekinthető - már erősen keveredhetett az aranysarkantyús lovagok és a Szent György Rend hagyományával (esetleg maga a Szent György rend is a Szentkereszt Rendtől vette az eredetét). Ha a Szentkereszt Rend jelvénye (a nevükből következően) (kettős) kereszt volt, akkor talán ez lehet az eredete az ún. Szent Gerion Rendnek is, melynek szintén kettős kereszt a jelvénye. Ez pedig a Szent Györgyhöz kapcsolódhat olyan módon, hogy egykoron a magyar György nevet az idegenek félreolvasták és a hangzásához közeli Gerion nevet csináltak belőle. (Elsőre a Gerion nevet én is Györgynek [en, fr: George, it: Giorgio] olvastam.) Tehát a Szentkereszt Rendből lehettek történeti fejlődéssel az aranysarkantyús lovagok és a Szent György, majd ebből félreértéssel a Szent Gerion Rend.<ref>Szegedi László: A magyar heroldi szervezet Zsigmond korában. Turul 2019. (kézirat kiadás alatt)</ref>
Az aranysarkantyús lovagok és a Szent György Rend másik kapcsolódási pontja lehet Szent György ''Arany legendá''ja is. A sárkánnyal vívott harc toposzát valószínűleg a keresztesek hozták Európába. Fourcher de Chartres (1059 k.-1127 k.) ''Historia Antiochena'' című művében olvashatjuk, hogy a Jeruzsálem elfoglalására vonuló keresztesek előtt egy papnak megjelent egy szépséges ifjú, aki azt mondta magáról, hogy ő Szent György, a keresztények vezére, s amennyiben magukkal viszik az ereklyéit Jeruzsálembe, ő velük lesz. A város ostrománál Szent György megjelent fehér páncélban, vörös kereszttel ékesítve, s az így bátorságra kapó ostromlók őt követve foglalták el Jeruzsálemet.
A sárkányölő lovag történetének elterjedését és ennek széles körű művészeti ábrázolását leginkább az Arany legenda, Jacopo da Voragine (1228 k.-1298), Genova érsekének (1292-1298) a szentek életét bemutató legendagyűjteménye (''Legenda aurea'' vagy ''Legenda sanctorum''. 1260 k.) segítette. (Libya provincia Silena nevű városa mellett volt egy nagy tó és abban lakott egy dögletes sárkány. A lecsillapítására a város lakói juhokat, majd sorsolással embereket áldoztak neki. Amikor a sors a király egyetlen leányára esett, a kétségbe esett uralkodó aranyat, ezüstöt, a fél királyságát ajánlotta a lányáért, de a város lakói ezt dühösen visszautasították és mindössze nyolc nap haladékot adtak a leánya elsiratására. Eközben vetődött arra Szent György, aki Krisztus nevében megküzdött a
vízből előbukkanó sárkánnyal. Lóra ülve keresztet vetett, majd a lándzsájával súlyosan megsebesítve a földre terítette (más változatokban rögtön megölte). A leánynak azt mondta, hogy vesse tüstént övét a sárkány nyakába, mire az követte őt, mint valami szelíd kutya. A város megrémült lakóinak Szent György azt mondta, hogy őt az Úr küldte és megöli a sárkáynt, mihelyt a király és a város lakói megkeresztelkednek. Miután ez megtörtént Szent György kardot rántott és megölte a sárkányt.)
Amennyiben Szt. György oltárképen szerepel többnyire lovagi páncálban vagy a sárkánnyal együtt láthatjuk. Szent György legendája részévé vált az arany lovagság hagyományának. Ő a lovagok oltalmazója. Sok egynázi és világi lovagrend (Német Lovagrend, Szent György Rend, Sárkányrend, Térdszalagrent stb.) őt választotta a védőszentjéül. A magyar Szentkorona alsó részén az ő zománcképe is látható. Szent István király a bolgárok elleni hadjáratból Szent György ereklyéivel tért haza. Károly Róbert 1328-ban az ő tiszteletére alapította meg a lovagrendjét. Számos nemzetségi monostor és templom is őt választotta védőszentjéül. Egy családi monda szerint a Báthoriak is őt választották családi patrónusukul. (A 13. században élt Opos az ecsedi lápban élő félelmetes sárkáynt Szent György segítségével győzte le.)
<gallery>
| |||