Wikikönyvek

„Heraldikai lexikon/Címerköltő” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
101 411 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
101 411 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
A '''címerköltő''' eredetileg olyan [[{{Hl|herold]]}} volt, aki körülbelül a 13. század végétől, a címerek viselőiről írt verset és szakszerű módon írta le magát a címert is.
 
{{Heraldikai lexikon/névváltozatok|heroldköltő, heroldköltészet}}
 
Ezt a leírást, mely az akkoriban kifejlődő heraldikai [[Heraldikai lexikon/{{Hl|nevezéktan]]}}t használta, [[{{Hl|blason]]}}nak nevezzük, mely egyébként egy francia eredetű irodalmi műfajt is takar. A blason a címer motívumainak allegorikus magyarázata, külön hangsúllyal a címerállatokra vonatkozóan.
 
A heroldköltészet vagy címerköltészet didaktikus költői műfaj a 13-15. századi lovagi költészetben. A címermagyarázó monda egyik költői válfaja, mely rokon az embléma műfajával. A címerviselő tetteit gyakran eltúlzott, dagályos formában írta le és külön hangsúlyozta a lovag bőkezűségét. A címerversek (de: ''Heroldsdichtung'', ''Wappendichtung'') mindenekelőtt a lovagok külső leírásával foglalkoztak, nagy súlyt fektettek a lovagi tornákon résztvevők fegyverzetének és címerének részletes költői leírására. Ezért a [[{{Hl|heraldika]]}} számára is fontos forrást jelentenek. A költemények tartalma a címerek értelmezése volt, melyhez gyakran csatolták a főúr családjának genealógiáját.
 
Nem minden címerköltő volt herold a foglalkozását tekintve. A címerversek alkalmi költemények voltak. Témájuk egy-egy lovagi torna, csata vagy jeles személy. Az első címerversek már 12-13. század udvari nagyepikájában megjelentek, mint Wolfram von Eschenbach, [[{{Hl|Konrad von Würzburg]]}} ''Turnier von Nantes'' (1257 u.) című műve volt. és Hirzelin ''Schlacht bei Göllheim'' című műve. A 14. században egyik fő képviselője Gelre (1339-től a von Geldern hercegek heroldja).
 
A műfaj főleg Németországban és Ausztriában volt divatos, de a francia [[{{Hl|blason]]}}ok között is vannak heraldikai témájúak. Fő képviselője [[{{Hl|Peter Suchenwirt]]}}. Az ő előfutárai közé olyan híres írók sorolhatók, mint [[{{Hl|Wolfram von Eschenbach]]}}, [[{{Hl|Ulrich von Lichtenstein]]}} (''Frauendienst'') és a már említett Konrad von Wuerzburg. Maga Suchenwirt közvetlen hatást gyakorolt [[{{Hl|Hugo von Monfort]]}}ra.
 
Peter Suchenwirt Nagy Lajos 1345-ös litvániai hadjáratáról leírja, hogy: Poroszországban "két király harcolt sok magyar és cseh vitézzel, sok hőssel, fejedelemmel, gróffal báróval, akiknek nevét zengik a heraldok, címerköltők és a sereget követő alakosok..."
Ekkoriban tehát heroldok, címerköltők és alakosok (mulattatók) foglakoztak a címerekkel Magyarországon is.
 
Tágabb értelemben ide sorolható minden olyan mű, mely a címerekkel foglalkozik, mint például Horneck Ottokár színes krónikája. [[{{Hl|Conrad von Mure]]}} ugyancsak rímpárokkal írta le a [[Heraldikai lexikon/Címer{{Hl|címer]]}}eket, melyek között a magyar királyé is megtalálható. [[Gelre]] herold versben és képben is megörökítette Nagy Lajos király címerét. [[{{Hl|Zsámboki János]]}}, ''Emblemata'' című művében verset közölt Nagyszombat címeréről.és TrencsénMátyás király város címeréről 1588-ban(melyhez MáderSzapolyai Valerián,János humanistafarkasos értelmiségicímerének írtemblémáját versetcsatolta). A Lorántffypicturán családmind címerétaz egyanyafarkas, mind Mátyás gyűrűs hollója 17megjelenik. századiBár költőa latinulcím ésszerint magyarulSzapolyai jelképe is megénekelte.megjelenik a picturán, Sambucus verse mégis csupán Mátyásról szól.
 
Sambucus az első disztichonjában magát Rómát, szólítja meg, akinek első vezéreit egy anyafarkas táplálta, saját kölykeivel együtt, ahogy Mátyás, a hunok (!) nagyhatalmú királya is, miközben mindenkit legyőz, oltalmába veszi a tudományokat és művészeteket (ingeniosa). Az egész világ tiszteli Mátyást, aki mindenhonnan összegyűjti az antik emlékeket, hogy a klasszikus szerzők és művészek hírneve és műve fennmaradjon. Mátyás korában mindenki rettegett a harcos Pannóniától, még a velencei oroszlán is kénytelen volt könyörgésre fogni. A továbbiakban címerállatán keresztül méltatja Mátyás dicsőségét. A corvus itt a római Corvinus-nemzetségre is utalhat, amelyet a király itáliai humanistái a Hunyadiak ősének tekintettek. A vers szerint Mátyás idejében a hollót nem tartották kevésbé szent madárnak, mint a griffet, sőt Apollóként tekintettek rá, olyan édesen énekelt fojtott torkából. Szerinte Mátyás érdeme, hogy a törököt (humanista néven: a trákokat), akik már a nevének hallatára is meghunyászkodtak, leverte és a megfélemlített ellenséggel véresen leszámolt. A költemény végén Zsámboki Habsburg Miksa császárban látja Mátyás méltó utódát, mind a török („géta”) elleni harcban, mind abban, hogy hasonlóan hatalmas költségeket fordít könyvtárára.
 
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
<center>
<div class="keretbal" style="width:85%; border:1px; background-color:#ebf9fe">
 
Latin nyelvű embléma (vers és kép) Mátyás király (és Szapolyai) címeréről:
 
<big>
SUA ALIENAQUE NUTRIT
 
Ut lupa non proprios, alienos sed quoque foetus<br>
Ubere nutrivit, Roma, tibi unde duces:<br>
Sic rex Mathias Hunnorum maximus author<br>
Dum superat cunctos, ingeniosa fovet.<br>
Huius ad imperium concursus totius Orbis<br>
Et fuit invicto principe dignus honos.<br>
Undique cogebat veterum monimenta, superstes<br>
Quo foret authorum fama, decensque labor.<br>
Contudit indomitos vel solo nomine Thracas,<br>
Et pavidos multo sanguine fudit humi.<br>
Pannoniae infestae quis non metuebat habenas?<br>
Tum Venetum supplex factus et ipse leo est.<br>
Gryphe nec inferior sacer et tunc corvus Apollo<br>
Est habitus, presso gutture suavè canens,<br>
O utinam in regnum qui successere, triumphos<br>
Conciperent animo, claraque facta ducis:<br>
Saeva sed internis cesset discordia rebus,<br>
Et proceres concors sensus in arma vocet.<br>
Quod nisi iam fiat te Maxmiliane tenente<br>
Iura, salus nulla est pòst reditura die.<br>
Qui memor illius Geticum moliris in hostem<br>
Arma, nec impensis bibliotheca minor.<br>
Quae propter laudes repetet bene grata vetustas,<br>
Nec minor inceptis gloria semper erit.
 
</big>
 
(Zsámboki János: ''Mathiae Corvini symbolum'' (Corvin Mátyás jelképe); alatta (helyesen) Symbolo Joannis Regis auctum. (János király jelképével megnövelve) In: ''Emblemata.'' (Antwerpen, 1564)
</div></center>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
 
Trencsén város címeréről 1588-ban {{Hl|Máder Valerián}}, humanista értelmiségi írt verset. A Lorántffy család címerét egy 17. századi költő latinul és magyarul is megénekelte.
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
<center>
32 ⟶ 77 sor:
</big>
 
(Gvevara Antal: ''A fejedelmek serkenő órája.'' Ford. Prágai András, Bártfa 1628. 2-rét; az előbeszéd után. A könyv Lorántffy Zsuzsanna és férje, Rákóczy György költségén jelent meg. Lásd: [[Heraldikai lexikon/{{Hl|Rövidítések|Nagy]]}} VII. 173. l.)
</div></center>
78 ⟶ 123 sor:
A címer fölött a következő jelszó áll: "Nec timide, nec tumide"
 
(Lásd: [[Heraldikai lexikon/{{Hl|Rövidítések|Nagy]]}} VI. 53. l.)
</div></center>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
109 ⟶ 154 sor:
==Lásd még:==
 
[[{{Hl|Peter Suchenwirt]]}}, [[{{Hl|herold]]}}, [[{{Hl|színjelölési módszerek]]}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/wiki/Heraldikai_lexikon/Címerköltő”